Hetek X. évfolyam, 41. szám, 2006. október 13.

A tényfeltáró újságírás a világon mindenhol veszélyes. Oroszországban Anna Politkovszkaja halála után ez a veszély különösen élesen érződik. „Kétségtelen, bérgyilkosság volt” - ilyen, és ehhez hasonló következtetésre jut mindenki, aki ma az újságírónő haláláról beszél Oroszországban -, túlontúl sok erős ember érdekeit sértette Politkovszkaja tényfeltáró újságírása. A cikkekre adott válasz október 7-én érkezett meg, egy bérgyilkos pisztolyából leadott három mellkasi lövéssel és egy úgynevezett „ellenőrző” fejlövéssel - biztosítékképpen.

Ez a fejlövés hosszú időre leszámolt Oroszországban a tudósításon és adatközlésen túlmutató újságírói tevékenységgel, amelynek célja az igazság és az igazságosság ideáljainak erősítése az állam és a társadalom szintjén, noha ilyen eredményeket meglehetősen nehéz elérni.
Nem ritka, hogy egy újságíró életével fizet a tevékenységéért hol politikai, hol gazdasági ügyek miatt. Idén nyáron mindenkit megrázott a hír, hogy a szibériai Omszk közelében megölték Alekszandr Petrovot és családját. A szabadságát töltő Petrovot és feleségét vadászpuskával lőtték le, gyermekeiket puskatussal verték agyon. A szomszédos faluban lakó fiatal pásztor - saját beismerése szerint - pusztán azért végzett a családdal, mert meg akarta szerezni autójukat.
Az első nagy nyilvánosságot kapott újságíró-gyilkosság 1994-ben történt, amikor Dmitrij Holodovval egy aktatáskába rejtett pokolgép végzett. Holodov a Moszkovszkij Komszomolecnek írt a honvédelmi minisztériumban elkövetett bűncselekményekről, az aktatáskában bizonyítékerejű dokumentumokat kellett volna kapnia. A gyilkosság megszervezésével négy felderítő légideszantos tisztet vádoltak meg, és egy civil biztonsági őrt.
1995 márciusában máig ismeretlen tettesek végeztek az országszerte ismert televíziós újságíróval, Vlad Lisztjevvel. A gyanú szerint üzleti féltékenység állt a gyilkosság hátterében, mivel Lisztjevet nem sokkal halála előtt nevezték ki az ORT országos csatorna vezérigazgatójává.
1998 júniusában nagy nyilvánosságot kapott a Ma című lap főszerkesztőjének, Larisza Jugyinojnak a halála. Kalmükia fővárosában, Elisztben egy magánlakásban szúrták le az újságírónőt, majd egy közeli mocsárba dobták. A gyilkosság hátterében az autonóm köztársaság elnökének a testvére és a Kalmük Nemzeti Bank elnöke gyanítható.
2000 márciusában a moszkvai Seremetyevo-1 repülőtéren történt légi balesetben vesztette életét a Szoversenno Szekretno című lap újságíró főszerkesztője, Artyom Borovik, aki tényfeltáró írásai révén vált népszerűvé. A repülőtér biztonsági szolgálata szerint a repülőgépet mesterségesen kényszerítették le a kifutópályáról. A tettesek ismeretlenek.
2004 júliusában négy golyó végzett a Forbes magazin főszerkesztőjével, Pavel Hlebnyikovval. Hlebnyikov csecsen gerillákról készített anyagokat, gyilkosai ismeretlenek.
Anna Politkovszkaja 1999-ben kezdett a csecsenföldi eseményekkel kapcsolatos anyagokat írni, amikor a Novaja Gazetá-hoz került. Eleinte az Észak-Kaukázusban kialakult helyzetről írt, de rövidesen jogvédő harcos lett belőle, és arról kezdett írni, hogyan nyomorgatják a helyi lakosságot az orosz és csecsen civil és katonai bürokraták. Miután belekeveredett egy csecsen falu lakossága és a szövetségi haderő közötti összetűzésbe, az oroszok letartóztatták. Ezzel elismerést váltott ki nemcsak a helyi lakosok, hanem a csecsen gerillák között is. Amikor 2002 októberében csecsen harcosok elfoglaltak egy színházat Moszkvában, csak Politkovszkajával voltak hajlandók tárgyalni. Az ő információi alapján kezdte meg a különleges alakulat a túszok kiszabadítását, nem éppen átütő sikerrel: az alkalmazott harci gáz százharminc túsz halálát okozta. Az újságírónő megpróbálta kideríteni, mi okból kellett ennyi ártatlan embernek meghalnia. Többen úgy vélik, hogy ez volt kivégzésének egyik oka.
Az orosz médiában két lehetőséget latolgatnak. Az egyik a csecsen miniszterelnököt, Ramzan Kadirovot és környezetét gyanítja a gyilkosság hátterében, mivel Politkovszkaja nem egy alkalommal írt köztörvényes bűncselekményeikről, amelyeket hatalmi eszközökkel fedeznek el. Ez a lehetőség a legvalószínűbb, bár Kadirov hivatalosan elhatárolódott a gyilkosságtól.
A másik verzió szerint a gyilkosságot Moszkvából rendelték meg. Ez utóbbit leginkább komolytalan okoskodásnak állítják be, hiszen a négy lövés Putyin elnök születésnapján dördült el, ez pedig csak az elnök ellenségeinek lehetett érdeke.
Egy feltételezés szerint az orosz titkosszolgálatok sem zárhatók ki, ők felső utasítás nélkül is cselekedhetnek, saját „barát-ellenség” képük alapján. Az erőszakszervezetek egyik-másik képviselője akár „ellenség”-nek is tekinthette Politkovszkaját a csecsenek felé tanúsított együttérzés miatt. Akármi is áll a gyilkosság hátterében, általában igaz, hogy nemcsak a félelem és a személyes védtelenség érzése erősödött, hanem a tényeket feltárni szándékozók többsége is más elfoglaltság után néz ezután.