Hajdú Sándor
Kincsvadászok a vadkeleten
Sírrablók és polgármesterek kutatják az elásott vagyont

Ki ne álmodott volna gyerekkorában arról, hogy talál egy térképet, és kalandos körülmények között mesebeli nagy kincsre bukkan. Akik nem ébrednek föl ebből az álomból, ma is megszállottan kutatják a múltat, a föld mélyét. Az eredmény ugyan csekély, de a legendák élnek, és szájról szájra terjedve találnak maguknak újabb „megszállottakat”.

Képünk illusztráció

A kincsvadászok Kelet-Európában kifejezetten aktívak. Erdélyben, Felvidéken és persze idehaza keresik, kutatják a múltat és a föld mélyét fémdetektorokkal, régi térképekkel. A ritka sikerek csak erősítik az elszántakat, akik a Seuso-kincshez hasonló óriási leletekről álmodják éber álmukat. A műértő vadászok fémdetektorokkal felszerelkezve, régi iratokat bújva, hézagos történelmi ismereteikre hagyatkozva mozdulnak rá a „mindig tuti tippekre”.
A szabadbattyáni páratlan római ezüst- kincseket ma is a legendák homálya fedi, pláne megtalálójának erőszakos halálát követően. A Sümegh József által feltárt római folyosóban még mindig óriási vagyont sejtenek az éhes kincsvadászok, miközben a magyar állam évekig vitázott annak tulajdonjogáról a nemzetközi bíróságokon.
Itthon szigorúan az uniós normák szerint szabályozzák a kincskeresést. A magyar régészeti leletek a magyar állam tulajdonát képezik, és nem tekinthetők forgalomképesnek - mondta el lapunknak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik szakembere. Ebből következően aukciókon, kereskedőházakban, vásárokon régészeti feltárásból származó tárgy csak illegálisan tűnhet fel. Régészeti leletet pedig csak megfelelő intézményi háttérrel és végzettséggel rendelkező szakember tárhat fel, és ami a földből kikerül, annak az állami intézményekbe kell jutnia. A műtárgyak külföldre vitelének engedélyezése az általános uniós szabály szerint értékhatárhoz kötődik, meghatározott összeg felett a kulturális javaknak engedélyre van szükségük. Ez tekinthető a műtárgy „útlevelének”.
Ehhez képest a törvény háta mögötti kincskereskedés meglehetősen nagy népszerűségnek örvend manapság - állítja Laci, aki szerint az elmúlt évtizedben több itthon előkerült műkincs jutott ki az országból a nyugati piacokra, mint gondolnánk. Legutóbb egy német aukción nyilvánosság elé tárt friss régészeti szenzációról suttogták a szakemberek, hogy eredetét tekintve magyar. Egy különleges, napkorongot ábrázoló bronz tárgyat mutattak be, melynek motívumai, hasonlóan a Stonehenge-hez, több ezer évvel ezelőtt élt emberek csillagászati ismereteiről árulkodnak. A különleges bronzkori kincsek létezésére akkor derült fény, amikor a fémkereső detektor segítségével felkutatott tárgyakat két műkincsrabló közel százmillió forintért próbálta továbbadni. A legértékesebb lelet, a napkorong eszmei értéke ma hárommilliárd forint. A lelőhelyen olyan egyedi, eddig ismeretlen díszítésű kardokra bukkantak, amelyek nagy valószínűséggel Magyarország területéről származhatnak.
A fémdetektorok egyre jobban terjednek az amatőr kincsvadászok körében, akik sok esetben Erdélyt veszik célba, mert itthon bizony hivatalból üldözendő cselekménynek minősül hobbijuk. Laci Angliában avatta fel kincskereső detektorát egy kedélyes vidéki réten, ahol többedmagával piknikezve keresték a római pénzérméket - igaz, nem sok sikerrel. Ma már az Erdélyi- érchegységben kutat régi várromok helyén, egykori települések romjain. Eredménytelen próbálkozásai ellenére nem adja fel, mert tudja, érzi, hogy meglesz a kincs, azon a helyen, ahol sejteni lehet. És innentől a fémdetektor már csak az elmélet igazolásához kell. A szerkezet 20-25 centit világít át csupán, de ha az első darabok előkerülnek, már csak kitartás és szakértelem kérdése a siker - állítja a kincsvadász.
Magyarországon a pusztából kiemelkedő dombok alatt vélnek sokan óriási kincseket. A szakkifejezéssel csak „kurhánoknak” nevezett egykori nomád sírok a legendák szerint gazdag leleteket tartalmaznak. Szibériában ilyen sírokból kerültek elő vagyonok, melyeket sokszor a kozák katonák és parancsnokaik fosztottak ki és tettek pénzzé. A példa ragadós, ma egyszerre több helyen vélik megtalálni a nagy hun vezérnek, Attilának a sírját az országban. Az egyik békési kistelepülés polgármestere szerint „tuti”, hogy a sír az ő falujának határában van. Zsadány a „hunok központjaként” hirdeti magát, és Dudás Árpád polgármester úr már nem csekély médiafigyelmet szerzett a hírnek.