Hubert József
A szájmenés pártsemleges
Kötél, körmös, strigák, oszt jónapot

A szocialisták zárt üléseiről kiszivárogtatott megnyilatkozások permanens politikai cirkuszt és fogyatkozó erejű tüntetéseket generálnak.
A gyanútlan szemlélődő azonban ne higgye, hogy a zárt ajtók csak baloldali honatyákat csábítanak őszinteségre.

Fotó: Somorjai László

2005 nyarán Tusnádfürdőn tartott beszédében Orbán Viktor azon véleményének adott hangot, miszerint a nemzeti baloldal kialakulásának esélye „különböző, hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt” csekély. Orbán a XVI. Bálványosi Szabadegyetem zárónapján úgy fogalmazott: „…a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére, így tesz a mostani magyarországi baloldal is.”
Az országgyűlési választások második fordulója előtt két nappal Tatán egy kampányzáró belső megbeszélésen pedig azon csodálkozott, hogy egy ilyen „rendes magyar környéken” hogy kaphatott az SZDSZ 7 százalékot, majd kiosztotta a „derék MIÉP-esek” feladatait, akik szerinte tudják, hogy mi a dolguk, és a hétvégi aktív kampányolásra buzdította híveit, mondván, hogy ha az ő hangján megy a buzdítás, nem lesz baj, majd a jogászok megvédik, „oszt jónapot”.
Bár felvétel nem került elő, egy volt párttársa a napokban azzal is megvádolta Orbán Viktort, hogy zárt ajtók mögött semmivel sem fogalmaz csiszoltabban, mint napvilágra került beszédében Gyurcsány Ferenc. „Azok a mondatok, hogy nem csináltunk semmit, hogy hazugságainkkal becsapjuk az embereket, többször is elhangzottak, akkor is, amikor kormányon voltunk. A körítéshez az őszödihez hasonló szaftos megjegyzések is társultak” - emlékezett vissza a párt soraiban eltöltött tizennégy évére Körömi Attila.
Az igazi nagy botrányok azonban nem a Fideszt másfél évtizede vezető Orbán, hanem Kövér László és Mikola István nevéhez köthetők. Néhány héttel a 2002-es áprilisi választások előtt a Fidesz még minden közvélemény-kutatónál biztos befutóként szerepelt. Ám néhány nappal azelőtt, hogy az első voksokat leadták volna a választópolgárok, Kövér Lászlóból kirobbant az addig talán csak visszafojtott véleménye. A Fidesz akkori alelnöke kampánykörútján több vidéki városban is kötelet, szöget és gerendát ajánlott mindazoknak, akik kétségbe vonják az olimpia megrendezésének realitását. Az MSZP-SZDSZ-koalíció lecsapott az ígéretes lehetőségre: televíziós és újságban közzétett hirdetésekben, majd később egy tüntetés keretében is felhívták a köz figyelmét Kövér mondataira.
Szintén még 2002-ben a Fidesz-MPP választások előtti utolsó kongresszusa - Kövér beszédével - így kezdődött: „Tudjátok, kedves barátaim, hogy kik a strigák? Állattá változó, az emberek bensőjét emésztő boszorkányok. (…) Ezen a kongresszuson a továbbiakban strigákról s egyéb ártó lényekről, honkupecekről és szellemi hajléktalanokról szó ne essék. Nem azért, mert ilyenek nincsenek, hanem azért, mert napjaik meg vannak számlálva.” Bár a honkupecek és társaik pontos megnevezésével a mai napig adós Kövér, a találgatásokban mégsem hagyta teljesen magára a népet. Mikola István - akit az áprilisi választások előtt mindenki legnagyobb meglepetésére a Fidesz országos listájának második helyére léptetett elő Orbán Viktor - a legutóbbi kampány során nyújtott „emlékezetes alakítást”. A „nemzet orvosa” szemmel láthatólag nincs nagy véleménnyel pszichiáter kollégáiról: „Ha én csúnyán írtam annak idején az iskolában, kaptam egy körmöst, aztán egy óra múlva szépen írtam. Most elviszik pszichiáterhez. Tehát itt elképesztő helyzet van” - hallható és látható egy februárban készült videofelvételen. Később az SZDSZ plakátjairól mondott véleményt: „Kovács Pistikének az idétlen vigyora a plakátokon, ez a halál kultusza…”, majd a választások után egy televízióműsorban elismételte, hogy a közép- és hosszú távú nemzetpolitikai célok megvalósításához jobb volna a felvilágosult abszolutizmus, mint a „csupán rövid távra kitalált demokrácia”.
Legemlékezetesebb mégis a Fidesz 2006 március elején tartott kongresszusán elmondott beszéde. Ebben Mikola úgy fogalmazott, hogy meg kell próbálni nyerni, de nemcsak négy, hanem egyenesen húsz évre. „Ha négy évre nyerni tudnánk, és (…) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna” - hangzott a volt egészségügyi miniszter véleménye.