Szobota Zoltán
Halálsoron
Beszélgetés egy Afganisztánból hazatért katonával

Hány magyar katona tartózkodik jelenleg Afganisztánban?
- Százötvenhét fő, akiknek az a feladata, hogy a szétbombázott ország újjáépítésében dolgozó civilek védelmét biztosítsák.

Mit keresünk mi egy ilyen háborús övezetben?
- A külföldi katonai missziókat az uniós és NATO-tagságunk miatt szükséges felajánlani, de sajnos állandóan átvágjuk őket, és megszegjük az ígéreteinket. Például a költségvetésünknek egy meghatározott részét védelmi kiadásokra kellene fordítanunk, de nem tesszük meg, és folyton elhamarkodott vállalásokat teszünk. Olyan is volt már, hogy egyszerre több nemzetközi szervezetnek is felajánlottuk ugyanazt az egységet. Kabulban azt megcsináltuk, hogy egy civil szervezettől átvett, több lakókonténerből álló épületet majdnem tizenkét hónapig használtunk egy árva fillér ellenszolgáltatás nélkül, majd megpróbáltuk eladni más nemzet katonáinak úgy, hogy még nem is volt a miénk. Talán azóta is ott áll üresen Kabulban.
Ha ennyire rossz képet sugárzunk magunkról, akkor miért fogadják el mégis a felajánlásainkat?
- Azért, mert ennyivel is kevesebb németet, amerikait és franciát kell odaküldeni.
Hol vannak jelenleg magyar csapatok a nagyvilágban?
- Sínai-félsziget, Ciprus, Nyugat- Szahara, Koszovó, Albánia, Tampa (USA), Kongó, Grúzia, hegyi Karabah, Tadzsikisztán, Afganisztán, Irak; és Szudánból nemrég jöttünk el. Afganisztánban idén szeptemberben megszüntették a magyar harcoló lövészszázadot, akik hazajövetelük előtt az utánuk érkező magyar Tartományi Újjáépítési Csoportnak szállították át felszerelésüket Pol-e- Komriba. Ezeket az információkat mindenki megtalálhatja a weboldalon, azaz nem titkosak.
A könnyű gyalogszázadnak mi volt a feladata?
- Az olaszokkal közösen végeztünk járőrözéseket Kabulban és környékén. Tisztán katonai feladat volt. Együtt kellett működnünk az afgán helyi hatóságokkal, a városvezetőkkel, a települések vezetőivel, vallási vezetőkkel, külföldiek közül pedig az angolokkal, norvégokkal, amerikaiakkal, németekkel és mindenki mással, aki katonai egységet küldött Afganisztánba.
Miért pont Baglan tartományba mentek?
- Azt mondják, hogy ha délre mentünk volna, akkor már most halottak lennénk. Ezzel szemben Kabulban is szinte mindennap bizonytalan volt, hogy a járőrözésből mindenki élve ér-e a bázisra. Az ottani emberek többsége nekünk nem barátunk. Az afgánok évszázadok óta irtják egymást a különböző belviszályokban, de ha idegen telepszik rájuk, akkor összefognak, és elzavarják a nyakukról. Az angolokat is elverték három háborúban, az oroszokat is több alkalommal, és az a benyomásom, hogy előbb-utóbb a NATO-csapatoknak is ez lesz a sorsa. Sem gazdaságilag, sem egyéb szempontból nem éri meg ennek a háborúnak a fenntartása. A tálibok az elmúlt időszakban látványosan megerősödtek, folyamatosan támadják Kabult és környékét, úgy gondolkoznak, hogy ha elég embert megölnek egy adott ország katonái közül, akkor azok ki fogják vonni csapataikat Afganisztánból.
Nagyon sok magyar katona tényleg úgy ment ki, hogy segíteni szeretett volna az afgánoknak, és mire eljöttek, teljes szívükből gyűlölték őket, és legszívesebben gránátot vágtak volna közéjük. Segítségünkért cserébe jó esetben leköpdöstek és kővel dobáltak meg, rosszabb esetben ránk robbantottak egy teherautót, vagy gránátokat lőttek a táborunkba.
Lehet ezt a helyzetet konszolidálni?
- Maszek véleményem szerint nem, viszont ha egységesen kivonul onnan a NATO, akkor visszajönnek a tálibok, átveszik a hatalmat, és újra elkezdik a terroristák kiképzését és az öngyilkos merénylők kiküldését a civilizált világba.
Mekkora a realitása annak, hogy Magyarországra is eljutnak?
- Nem az a kérdés, hogy idejönnek-e, hanem az, hogy mikor.
Ezt miért állítja ilyen biztosan?
- Egy: NATO-tagok vagyunk, kettő: Oszama bin Laden már kétszer is említette Magyarországot név szerint. A spanyolok, olaszok, franciák, németek is azt hitték, hogy náluk soha nem fordulhat elő bombamerénylet. És nézze meg, mi történt. A terroristák puha célpontokat keresnek, márpedig Magyarország annak számít. Olyan szinten leépítettük a biztonsági rendszerünket, hogy egy fegyveres konfliktus esetén szinte meztelenül állnánk a golyózáporban.
Önök is kerültek éles helyzetbe?
- Számtalan esetben a csodával határos módon menekültünk meg. Volt, hogy az ellenőrző pontot pár perccel azután robbantották fel, hogy a magyar katonák elhagyták a helyszínt. Júniusban például három aknagránátot is belőttek a táborunkba. Fél év alatt alig volt olyan nap, amikor nem félárbocon volt a zászló a katonai áldozatok miatt. A hírekbe azonban csak a nagyobb horderejű támadások kerülnek be.
Mi alapján válogatják ki az egyes misszió katonáit Magyarországon?
- Hivatalosan az volna a legjobb, ha a legprofibbak és legtapasztaltabbak mehetnének, de ha megnézi a híradásokat, az újjáépítési csoport kiküldésénél is botrányok voltak. Kineveztek egy parancsnokot, három napig ország-világ előtt mutogatták, majd pár nap múlva üzentek neki, hogy mégsem ő lesz. Aki helyette ment ki, az pedig nem szerezte meg a katonák osztatlan támogatását, a megbecsülésükről nem is beszélek.
Mi a garancia arra, hogy mindenki élve tér haza Magyarországra?
- Semmi. De ha élve is térnek haza, sokan egy életre szóló betegséget szedhetnek össze a misszió pár hónapja alatt. A hazatértek többségét a kollégái úgy fogadják, mintha jól fizető vakációból érkezett volna meg, és nagyon komoly elvárásokat támasztanak velük szemben. Több esetben előfordult, hogy a kint tartózkodó katona elvesztette beosztását, mire hazatért. Itthon nincsen olyan program, ami a katona visszailleszkedését segítené, igaz, az sem érdekelte a honvédséget, hogy a külföldön lévő katonák itthon maradt családja hogy van, legfeljebb a missziós karácsonyra hívják meg a családok egy részét, de ez nem komoly segítség.
Gondolom, a nagy kockázathoz nagy honorárium is társul.
- Nem hazudik, aki azt állítja, hogy a magyar katonák többsége elsősorban pénzt keresni megy külföldre. De az is az igazsághoz tartozik, hogy miközben nem a legkorszerűbb felszereléssel az életünket kockáztatjuk, a magyar átlagfizetés háromszorosát kapjuk. És ez még mindig csak a harmada vagy a negyede egy hasonló munkakört ellátó amerikai fizetésének. Ezért van, hogy leginkább kalandvágyó fiatal kölykök, vagy az udvariasan szólva szakmailag elhivatottak vállalják ezt a szintű kockázatot.
Akkor miért van túljelentkezés ezekre a feladatokra?
- Nem mindenhol van túljelentkezés. Ciprusra és a Sínai-félszigetre igen, de Irakba, Afganisztánba vagy a veszélyesebb helyekre már nehéz szakembert vagy főtisztet találni. Sok esetben nyolc-tíz ember sem vállalja a felkérést, ezért néha parancsba kell adni, hogy végrehajtsák a feladatot. A szolgálati szabályzat is úgy módosult, hogy a beleegyezésünk nélkül egy évig bármilyen külszolgálatra kivezényelhetők vagyunk.