Gadó János
Mi kerüljük, ők keresik a halált
Akinek nem ellensége az ember – interjú egy izraeli katonaorvossal

Oren K. orvos, tiszt az izraeli hadseregben. A legutóbbi háborúban az első naptól az utolsóig szolgálatban volt. Nemrég két hetet magyar barátainál töltött, hogy kipihenje a háborúban átélteket.

Mi volt a feladata a harcok idején?
- Többnyire a határon állomásoztam egy ambuláns egységgel. A bevetésen megsebesült katonákat a hadműveleti területen általában nem lehet ellátni, ezért a lehető leggyorsabb és legrövidebb úton (többnyire helikopterrel) izraeli területre hozzák őket. A határon lehetőség van ambuláns kezelésre, mielőtt kórházba kerülnek.
Ha egy kommandós egység bevetésre indul, nem megy velük orvos vagy egészségügyis?
- De igen, minden alkalommal, csakhogy tűzharcban, az ellenség közvetlen közelében nehéz orvosi munkát végezni. Az ő feladatuk ilyenkor néhány alapvető, életmentő beavatkozás elvégzése.
Ha egy kommandós egység helikopteres bevetésre indul, az orvos velük megy a bevetés helyszínére, vagy a helikopterben várja őket?
- Ez a helyzettől függ.
Ön részt vett ilyen bevetésen?
- Igen.
Ha sebesült Hezbollah-harcossal vagy libanoni civillel találkozott, őket is ellátta?
- Igen, nekem kötelességem minden sebesültet ellátni. Libanoni civilt valóban részesítettem ellátásban, de Hezbollah-harcost nem. Nemigen fordul elő, hogy fogságba esnek: az ő számukra jobb a halál, ezért nem adják meg magukat. Ez a nagy különbség a két ellenfél között: mi kerüljük, ők pedig keresik a halált, mert azt hiszik, hogy a túlvilágon a mennyei jutalom várja őket.
Az, hogy féltik az életüket, és kímélik a másét, egyben sebezhetővé is teszi az izraelieket.
- Igen, de a morális alapállásunkon nem tudunk változtatni. Nekünk nem az a célunk, hogy a más életét elvegyük, hanem hogy a magunkét megvédjük. A feladat nem az ellenség megölése, hanem legyőzése. Ez a gyengeségünk, de erőt is ad a tudat, hogy a zsidó morál szerint cselekszünk.
Hogyan tudnak eleget tenni annak az erkölcsi parancsnak, hogy kíméljék a civil lakosságot? Hiszen ha egy házból lőnek, nem tudhatják, hogy vannak-e ott civilek, vagy nincsenek!
- Miután ezt nem tudhatjuk, mindig abból indulunk ki, hogy vannak ott civilek. Éppen ezért küldtünk az esetek nagyobb részében kommandós egységeket a helyszínre ahelyett, hogy nehéztüzérséggel szétlőttük volna a házat.
Hogyan tudja a Hezbollah arra kényszeríteni a civileket, hogy egy olyan házban maradjanak, ahol ők harcra készülnek?
- Nagyon egyszerű: fegyvert fognak rájuk.
Ha tehát egy izraeli kommandó behatol egy ilyen házba, azt látja, hogy egy Hezbollah-harcos fegyvert fog a civilekre?
- Nem, akkor már erre nincs szükség. Ilyenkor az egyik szobában ül a rettegő család, a Hezbollah-harcosok meg a szomszéd szobából vagy az emeletről tüzelnek.
És hogyan tudják a civilek menekülését megakadályozni egy faluból vagy egy egész lakónegyedből?
- Úgy, hogy akadályokkal és fegyveresekkel lezárják a körzet határait.
Ennek ellenére civilek százezrei menekültek el Dél-Libanonból.
- A Hezbollahnak nincs szüksége túszok százezreire. Nem is érdekük mindenkit visszatartani, mert ez ártana a népszerűségüknek.
A háború iránt óriási érdeklődést tanúsított a média, mint Izrael minden háborúja iránt. Volt alkalma találkozni a média képviselőivel?
- Miután épp a két ország határán állomásoztam, erre bőven nyílt alkalmam. Nem mondhatnám, hogy örültem. Gyakran akadályoztak a munkámban, és hiába intettem, hogy ne jöjjenek közelebb, csak közelebb és közelebb óvakodtak. Visszatetsző volt számomra, ahogy a nagyobb hatás kedvéért a sebesülteket filmezték: miután persze nem kérdezték meg, hogy akarnak-e a felvételen szerepelni, a sebesültek emberi jogait sértették. Izraelben alapszabály, hogy ha egy katona meghal, akkor a hozzátartozóknak a hadseregtől, nem pedig a televízióból kell megtudniuk a hírt. A CNN és a többi televíziós társaság ezzel persze nem törődik: rájuk nem vonatkoznak az izraeli törvények. Ráadásul egy rám tolakodó forgatócsoport nemcsak a saját életét veszélyezteti, hanem az enyémet is: ha odalőnek, s egyikük megsérül, el kell látnom, s ezalatt én is veszélyben vagyok.
A tévések nem próbálták Önt is nyilatkozatra bírni?
- De igen, és én többször nyilatkoztam. Megmondom őszintén, már csak azért is, hogy a hozzátartozóim a tévéből lássák: élek és egészséges vagyok.