A cím megtévesztő, ugyanis nem a gasztronómiáról, hanem a lingvisztikáról
lesz szó. Otthonában kerestük fel Csácsumi Fefét, aki szinte már gyermekként
nyerte el a „Galambagy” sztármagazin életműdíját, a tizenkilenc évesen megírt
„Életem” című művével. De Fefében egyben a magyar nyelv legújabb kori
megújítóját is tisztelhetjük, hiszen „Marhanyelv” című könyve egy hét alatt az
eladási listák élére került. A szerzővel háromszintes, úszómedencés,
körpanorámás, teremgarázsos, jacuzzis stb. otthonában beszélgettünk.
- Tisztelt Fefe, Önről azt mondják, civilben szerény ember.
- Ja, há’ vágom a cuccost séróbó’, dzsanázod, ecsém?
- Nem gondolja, hogy a könynyen jött siker kicsit felelőtlenné teheti?
- Kamelom a búrádat papa, nemis fogok itt burcsázni, mint a nóném palik, az
első lébő’ megvettem az ányócas verdát, aszt annyi.
- Jó Önt hallgatni. Ezt tanulta, vagy belülről jön?
- Ne vetíccsé apu, ha nem bírod a vakert, mommeg secperc alatt, aszt ne
variájjá’!
- Éppen ellenkezőleg, nagyon is tetszik. De hogy telnek a napjai?
- Lemegyünk terembe, aszt gyúrunk mint állat, aszt jöhet a szoli. Mútkó’
majnem megborútam, azvót a szitu, hogy jövök ki a szolibó’, aszt valami falvédő
vagy fajvédő csákók ott pattogtak, levettem, hogy meleg a pite. Mondom,
lehidalok, mondom. Asziszitek, mondom, hogy remegek, mint családi fotó a
traktorablakba’? Aszt élbő’ belengettem egy-két olyan lángost, hogy keringtek,
mint atom a szénbe’.
- Ön igazán sokoldalú személyiség: nyelvészet, sport, emberi jogok védelme.
Hogyan tudja mindezt integrálni?
- Kajakbó’ vágom, kistáska. Nyomatom a lónyálat ezerre’, az tutkeráj, mégse
vagyok agyilag keszeg. Há’ valamibő csak összejött a fullos kéró, meg a
százötven cenyás plazmatévé, csipázod?
- Nem gondolt még arra, hogy egyetemi órákat is adhatna?
- Órákat? Abbó’ kiszátam öregdzsem. Most ittapirosba’ nyomom, az megy, mint
erőmű. De zsé nékű’ neked se vakerálok tovább, kiscsávesz, úgyhogy virícs-csá’,
me’ lekaplak, mint kvízjátékba’ a lexikont.
- Sajnos újságunk költségvetési kerete nem teszi lehetővé, hogy…
- Behidalok öcsisajt, én nem kamázom, ha levesznek, csengecc, vagy tipegjé’!
- Vettem az adást Fefém, a lóvé felejtős, de sokat tanútam tőled, tök baró
vót, és zsírsirály a dumád, úgyhogy oxigén, csőváz!
- Én is köszönöm a beszélgetést, tisztelt szerkesztő úr, és szeretném
kifejezni, hogy rendkívül mély benyomást gyakoroltak rám az ön választékos
stílusú, mély empátiáról tanúságot tevő kérdésfeltevései. Úgy érzem, sokat
változtam az elmúlt néhány percben, ezért részemről eltekinthetünk a dolog
financiális részétől, úgyhogy szióka, csákány, akarom mondani a viszontlátásra!