Szlazsánszky Ferenc, Martin Melisko
Jószomszédi iszony
Mi állhat a szlovák–magyar feszültség hátterében?

Szlovákiában nincs feszültség szlovákok és magyarok között. Van feszültség, de nincs benne semmi meglepő, hiszen a szembenállás hatvan éve tart. A hetek óta burjánzó, kormány-nyilatkozatokat kiváltó botrányt a szélsőséges szlovák politikusok gerjesztik. A botrányt a szlovák kormányból kiesett magyar pártok gerjesztik. Nincs magyarüldözés. A magyarokat nagy arányban szorítják ki az állami munkahelyekről. A műbotrány célja, hogy hazacsalogassa a Szlovákiába települt és ott adózó magyar vállalkozókat. A kitelepült magyar vállalkozóknak nincs okuk félni. Ellentmondó, mégis érdekes vélemények az utca emberétől, miközben a legutóbbi magyarverés ügyében gyökeres fordulat áll be. Vagy mégsem.

Fotók: Somorjai László

Péntek délelőtt, szemerkélő eső. Először a határ menti Komárnóban szólítunk meg járókelőkert. Mindenki készséges, nevüket is hajlandók elárulni.

Hodúr Zoltán cégvezető:
- Véleményem szerint nincsen szembenállás, csupán a politikusok és a média fújták fel a két ominózus magyarverést. Kisebb gondok korábban is adódtak, csak nem csináltak belőle ekkora ügyet. A fokozott médiaérdeklődés ellenére az emberek semmit nem észlelnek az állítólagos szlovák-magyar feszültségből, nem igaz, hogy a magyarok el lennének nyomva.
Mit szól ahhoz a magyarázathoz, mely szerint magyar oldalról dagasztják az ügyet, hogy elijesszék azokat a magyar vállalkozókat, akik a kedvezőbb adózás miatt sorra alapítanak céget Szlovákiában?
- Ezt épp jó helyen kérdezik, ugyanis az én cégem magyar vállalkozók itteni cégalapítását intézi. Szlovákia uniós csatlakozása óta ezerszámra települnek ide magyar cégek, persze nem fizikai értelemben, hanem úgy, hogy folytatják a korábbi tevékenységüket, de ide vannak bejegyezve, és itt adóznak. Ez Szlovákiának nagyon kedvező, de ugyanúgy a magyar vállalkozóknak is: nyelvi határ nincs, az adó egységesen tizenkilenc százalékos, autóvásárlás esetén nincs regisztrációs adó, nincs súlyadó, nagyon sokféle személyautót bejegyeznek cégautóként, így vissza lehet igényelni az áfát. Ezeknél jobb feltételeket nem tudok, nem véletlen, hogy itt, Komárnóban a miénk mellett további tizenöt-húsz vállalkozás is intéz cégalapítást.
Ezzel éppen megerősíti a fenti teóriát, nem?
- Nem, tapasztalataim szerint a magyarországi vállalkozóknak nincs okuk félni, és nem is szándékoznak visszatelepülni, sőt!
Elmondható, hogy az itteni magyarok jobban élnek a szlovákoknál?
- Az életszínvonal nem a nemzetiségtől függ. Egyébként pedig mind szlovákok, mind itteni magyarok ezres nagyságrendben járnak át dolgozni naponta Magyarországra, ami szintén azt mutatja, hogy nincs feszültség.

Gulyás Magda vállalkozó:
Ki és miért gerjeszti a feszültséget?
- Az itteni magyar politikusok, éspedig azért, mert kikerültek a kormányból, a holdudvarhoz tartozó magyarok meg a jobb munkahelyekről.
Milyen arányban szorulnak ki a magyarok?
- Nagyon nagy arányban. Én a mezőgazdaságban dolgozom, gyakran tárgyalok a minisztériumban. Vannak állások, ahol eddig csak magyarok voltak, most szlovákokat tesznek a helyükre. Eddig ugyanis sok jó állást szinte csak magyarok töltöttek be, és ez nyilván irritálta a szlovákokat.
Joggal?
- Szerintem joggal. Például annak, amit Bugár Béla mond, a fele sem igaz. Miközben arról beszél, hogy a kisebbség ne legyen nagyravágyó, neki van a legtöbb pénze.
Ezek szerint mégis van feszültség szlovákok és magyarok között.
- Ha eljönnének egyszer este szórakozni, meglátnák, mi megy itt: aki szlovák, az hülye. Mert itt a magyarok vannak többségben. Pozsonyban viszont sok magyar nem hajlandó magyarul beszélni a hivatalokban, mert szégyelli, hogy magyar.

Varga Csaba:
- Kinek az érdeke? Szerintem sértődöttség áll a háttérben a Magyar Koalíció Pártja részéről: nem kerültek be Fico kormányába, helyettük a szélsőséges Slota és Meciar pártjai futottak be, ezért most le akarják járatni a kormányt. Be akarják bizonyítani, hogy szalonképtelenek.
Ön érzékel feszültséget szlovákok és magyarok között?
- Itt nem annyira, mert kölcsönösen ismerjük egymást, de ha feljebb megyünk harminc kilométerrel, ott már van feszültség.
Állítólag elkezdődött a magyarok kiszorítása az állami intézményekből.
- Minden párt, minden nyertes fél hozza a maga embereit.
Azt mondja, harminc kilométerrel északabbra már érezhető az ellentét. De mi az oka?
- Egy ősi beidegződés: a szlovákokban van egyfajta kisebbrendűségi érzés. Úgy tanulták a történelemből, hogy a magyarok mindig is leuralták őket. És hogy ez megszűnjön, ahhoz nagyon sok mindennek kell még változnia. Másrészt nálunk nagyobb a létbizonytalanság, mint Magyarországon, és a napi megélhetési gondok elkendőzésére elő lehet húzni a nemzetiségi kártyát. Ez olyan probléma, hogy rögtön ugranak rá.
Nagy a létbizonytalanság?
- Ha nem is a létbizonytalanság, de messze vagyunk attól, hogy az ember hátradől, és azt mondja, megélek a fizetésemből. Vannak itt olyan régiók, hogy nem nagyon tudják, mit fognak enni.
Mit gondol, van a magyaroknak félnivalójuk Slotától, Meciartól?
- Talán ha belenyúlnak az oktatásügybe. A magyarok inkább dühösek, mintsem félnének, hogy dívik a bunkóság. Láttuk Ausztriában Haidert, de mi lett vele? Semmi, megbukott. Érdekes, hogy Slotának van itt pár haverja, ide jár le bulizni, és az egyik cimborája rákérdezett, mi bajod neked a magyarokkal? Azt mondta, hogy ez csak politika.
Most jobb a légkör, mint Meciar idején?
- 1994-től 2002-ig nem lehetett magyarul beszélni a hivatalokban, a kényes ügyeket elhallgatták, a sajtót eléggé cenzúrázták. Az elmúlt négy év ehhez képest fellélegzést jelentett.

* * *

Megfogadva a tanácsot, észak felé vesszük az irányt. A Komárnótól harminc kilométerre fekvő Újváron már korántsem annyira közvetlenek a járókelők, mint a határvárosban, a legtöbben a nevüket sem szívesen mondják meg.
Egy sietős férfi szerint nincs probléma, ami mégis van, azt „fönt” gerjesztik, főleg a „hülye Slota”. Interjúalanyunk oly mértékben asszimilálódott, hogy észre sem veszi, hogy harmadik mondata közben szlovák nyelvre váltott.
Egy szintén névtelenséget kérő egyetemista lány azt állítja, hogy szülőfalujában, Surjánban rendszeresen szidalmazták magyarsága miatt, de ilyenkor jobbnak tartotta nem visszaszólni. A magyarellenesség a fiatalok között is tetten érhető, főleg „skinheadtípusú” embereknél: a helyi diszkóban nem célszerű magyarul megszólalni.
- Hogy ki gerjeszti a problémát? - kérdez vissza egy jól öltözött szlovák házaspár hölgy tagja. - Slota - adja meg rögtön a választ, majd határozottan hozzáteszi: de Slota egyenlő Duray Miklóssal. Saját nevét viszont nem szeretné viszontlátni az újságban.
Egy magyar nő attól fél, hogy Slotáék tényleg elüldözik a magyarokat az országból. Maga miatt nem aggódik, a csak szlovákul beszélő gyermekei sorsa felől annál inkább. Nevét ő sem árulja el.
- Magyarellenesség mindig is volt, a kommunisták alatt is - mondja egy idősebb férfi a buszmegállóban. - Ha valami nem tetszett a szlovákoknak, rögtön piszkos magyaroknak neveztek bennünket, de megszoktuk, fütyülünk rá.
- Dehogy szoktuk meg, ezt nem lehet megszokni - száll vitába vele egy hasonló korú úr, de az előbbi nem hagyja magát: - Tudja, mennyi verekedés volt itt, mennyit kaptam én is, mert magyar vagyok?
A vendéglátóiparban dolgoztam, de mást nem mondtak, csak hogy piszkos magyar. Ötven éve hallgatom. Most is ez megy, csak most fölfújják. Slota piszkálja az embereket, őt kéne onnan kidobni, és minden rendbe jönne - mondja meggyőződéssel, majd kisvártatva ellentmondásba keveredik: - Az embereket nem lehet megjavítani máról holnapra, ezt nem lehet. Vannak nacionalisták a magyarok között is, csak nem olyan kemények, mint a szlovákok. Mert a szlovákra nem mondják, hogy te piszkos szlovák.