Csak a rosszakarók és a makrogazdasági adatokkal hadilábon állók vélhetik
úgy, hogy valamiféle veszélyhelyzet lenne. A kormány politikája kiszámítható,
befektető- és lakosságbarát.
Mert miről is van szó?
Az, hogy tegnap még 255 forintot ért egy euró, és ma már 260-at is megadnak
érte, még nem jelent problémát. Kérdezem én: miért kell farkast kiáltani, amikor
egy euróért csak 265 forintot adnak? Jó, tegyük fel, hogy akár 270 forintról is
szó lehet. De ne fessük az ördögöt a falra akkor, ha 275 forintnál tart az euró
beváltása! Tegyük fel őszintén a kérdést: annyira nagy ügy, hogy 280-at ér most
az euró? Volt már sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is a költségvetés.
Például a tatárjárás után. És a riogatás akkor sem oldotta meg, és most sem
oldja meg a helyzetünket, és hiába állítják egyesek, úgynevezett szakértők,
igenis, a 285 forintos euró még nem a vég! Csak nyugalom, nem hajt a tatár!
Hiszem, hogy ennél is magasabbra juthatunk. Erre hajlandó vagyok bármennyit
feltenni, akár euróban, még ha 290-et kapok is érte.
És ha kérhetném, őrizzük meg a józanságunkat! Nem arra gondolok, hogy már lassan
az alkohol is olyan drága, hogy szomjan halnak a szesztestvérek, hanem azt
kérem, tornáztassuk agyunkat matematikai és logikai feladványokkal! Például: ha
1990-ben több ezer taxis vonult az utcára a 60 forintos benzinár miatt, akkor
hány taxis fog hová vonulni a 320 forintos benzinár miatt?
A szerencsés megfejtő fél liter sebbenzint nyer.