Makki Marie-Rose, Gyurácz Ottilia
Halálos csobbanás

Egy öttagú családból mindössze a hétéves kisfiú élte túl a múlt heti, olcsvaapáti strandolást: szülei és testvérei mind belefulladtak a Szamosba. A család tagjai nem nagyon tudtak úszni, ráadásul egyik mentette a másikat, ami tipikus veszélyhelyzet, s a végén egy szál híján mind odavesztek. Idén eddig csaknem hetven halálos vízibaleset történt Magyarországon, jóllehet a főszezon még csak most kezdődik.

„Olcsvaapátinál először a tizenhárom éves fiú ment be a vízbe, és amikor a többiek látták, hogy fuldoklik, utána ment az apa, majd az édesanya, legvégül pedig a két testvére is” - mondta el érdeklődésünkre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. A révész, aki felfigyelt a segélykiáltásra, csak az utolsó kisgyereket tudta megmenteni, a szülőket holtan húzta ki a vízből. A tizenhárom éves fiú és a tízéves kislány holttestét a hétvégén találták meg a folyóban.
A rendőrség a helyi médián keresztül rendre figyelmeztet: tilos a fürdés a Szamos teljes szakaszán! A folyó kiismerhetetlen, az egyik lépésnél sekély, a másiknál hirtelen hatméteres mélység tátong az ember lába alatt. „Ez a vidék idén fekete terület - mondja a szóvivő. - Július 3-án a Túr folyónál történt egy tragédia, három tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalember csónakkal felborult, ketten odavesztek, az egyiket sikerült kihúzni a vízből. Egyikőjük sem tudott úszni.”
A Tiszába az idén tizenegyen fulladtak bele április vége óta. Kijelölt fürdőhelyen még nem történt tragédia. Amióta a fizetős strandok elterjedtek, az emberek nagy sokasága megy a nem kijelölt helyekre fürdeni, ami a legtöbb tragédia okozója - különösen hogy becslések szerint Magyarországon az emberek kétharmada nem tud úszni.
Még aki medencében jól úszik, azt is meglepetések érhetik a szabad vízben, ahol örvény, sodrás, vihar fenyeget. Megfelelő helyismeret szükséges a kijelölt strandokhoz is, amelyekből a Tisza minden szakaszára jut, ilyen szempontból itt sokkal jobb a helyzet, mint a Dunán. Fürdésre kijelölt hely ugyanis csak három Duna-mellékágban van: a ráckevei, a mosoni és a bajai részen. A Duna fő medrében mindenhol tilos a fürdés, egyrészt a folyó kiszámíthatatlansága, másrészt a szennyezettsége miatt. Amúgy pedig a fürdőhely-kijelölés és -üzemeltetés nagyon sok vesződséggel és költséggel jár, amit az önkormányzatok nem szívesen vállalnak fel.
„Ittasság, nem megfelelő úszástudás, nem kijelölt helyeken való fürdés, a felhevült testhőmérséklet következményei, állandó vagánykodás” - sorolja a tipikus problémákat Csobay Balázs, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság bűnügyi csoportvezetője. Tájékoztatása szerint a Dunába idén harminchatan fulladtak bele, ebből két személy ittas volt.
Összességében az arányok hosszú évek óta változatlanok: évi kétszázötven-háromszáz haláleset történik Magyarország vizein, aminek jelentős része elkerülhető lenne. A nyári idények áldozatainak többsége úszni tudó, felnőtt korú és férfi.
A vízi közlekedésnél Csobay szerint a gyakorlatlanság, az ittasság és a jármű túlterhelése okozza a legtöbb balesetet. Továbbá a mentőeszközök hiánya: különösen a mentőmellény használata nem divat nálunk, ez a vakmerőség tőlünk nyugatabbra elképzelhetetlen lenne.
A Balatonba „idényjelleggel” eddig hárman fulladtak bele. Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálat Egyesületének elnöke lapunknak kifejtette: bár az arányok javulnak, nemzetközi viszonylatban még mindig kirívóan sok a fulladásos eset hazánkban. Ennek legfőbb oka az emberi mulasztás, ami kollektív mulasztásnak is nevezhető, hiszen semmilyen előrelépés nem történik annak érdekében, hogy az emberek felkészültebben és körültekintőbben viselkedjenek vízközelben. Ennek oktatását - a jelenleginél jóval hatékonyabb úszásoktatás mellett - végre az iskolai nevelés részévé kellene tenni. Így kisebb lenne az esélye annak, hogy egy pedagógus kettes viharjelzésnél bevigye az osztályát a Balatonba, vagy hogy egy hajózó társaság tagjai egy kiadós sörözés után fejest ugorjanak a tó közepén.
Általános tapasztalat, hogy a kijelölt strandokon kevesebb baj történik, részben azért is, mert ezeken a helyeken civil vagy önkormányzati erőbedobással jól-rosszul, de működik valamiféle szervezett vízimentés. Azonban évről évre kevesebb az életmentő, aminek oka főként az anyagiakban és a tisztázatlan jogi viszonyokban keresendő. Az alapvetően állami hatáskörbe tartozó mentés finanszírozása akadozik - olyannyira, hogy az egyesület idén önerőből kénytelen gazdálkodni. Ráadásul a szakmai alkalmasságnak ma nincs egységes képzés- és feltételrendszere: vízimentő sokszor az, aki annak mondja magát.
Jóllehet ma már a legtöbb balatoni strandon szakképzett vízimentők teljesítenek szolgálatot, de nem a legmegfelelőbb technikai feltételek állnak a rendelkezésükre. „A legnagyobb problémánk sokszor a felszerelés hiányossága. Volt, hogy az életmentő csónakunkhoz csak felemás evezőlapátot tudott biztosítani a szolgálat. Csak a szerencsén múlott, hogy nem kellett ezekkel az eszközökkel élesben menteni - mondta el lapunknak egy balatoni strand életmentője. - Előfordult az is, hogy darázscsípéssel kellett egy fürdőzőt elszállítani a gyógyszertárba, mert az elsősegélydobozokból idén már kihagyták a kalciumtablettákat. Azonban az emberi butaság ellen a mi kezünk is meg van kötve.”