Hetek X. évfolyam, 29. szám, 2006. július 21.

Két héttel ezelőtt írt cikkünk ( Hetek, 2006. július 7.) egy ír szerző, Patrick Heron nemrég megjelent könyve alapján a Bibliában nefilimként említett félig ember, félig természetfeletti származású lények eredetére és tevékenységére vonatkozó elméleteket foglalta össze. A cikk megjelenése után több olvasónk is kérdésekkel fordult szerkesztőségünkhöz (lásd a keretes összeállításban), ezért úgy gondoltuk, hogy legegyszerűbb, ha ezeket továbbítjuk a könyv szerzőjének. Patrick Heron Dublinból telefonon válaszolt a Hetek kérdéseire.

A Nap Piramisa a mexikói Teotihuacanban. A hely nevének jelentése: „a város, ahol az emberek istenekké lettek”

A Biblia „Isten fiainak” nevezi azokat az angyalokat, akik kapcsolatot létesítettek az „emberek leányaival”. A különböző népek mondáiban gigászokként, istenemberekként jelennek meg hasonló lények, míg népszerű mai elméletek szerint földönkívüliek látogatták meg a múltban a Földet. Ön szerint kik voltak a nefilimek és miért voltak olyan vonzóak az emberek előtt?
- A Teremtés könyve hatodik fejezetében és más bibliai szövegekben nefilimként említett lények „szellememberek” voltak, akik különböztek a földi hús-vér emberektől. Nyilvánvalóan nem voltak alárendelve a fizika ismert törvényszerűségeinek, át tudtak menni a falon, szabadon közlekedtek az égitestek és a Föld között, sőt én úgy gondolom, hogy az sem okozott gondot számukra, hogy átlépjenek egy másik dimenzióba, egy velünk párhuzamosan létező univerzumba. A származásuk természetfeletti, Isten teremtményei voltak, a mennyből azonban távozniuk kellett, miután földi nőket kívántak meg és szexuális kapcsolatot létesítettek velük. Ezeknek a bukott lényeknek (szó szerint ezt jelenti a „nefilim” szó) a történetét megőrizték többek között a görög, a római és az egyiptomi mítoszok is. Az istenek lejöttek az égből, az emberek között laktak, az Olümposz hegyén és Delphoiban. Zeusz például teherbe ejtett egy földi asszonyt, Alkménét, aki majdnem belehalt a szülésbe, amikor világra hozta rendkívüli képességű fiát, Héraklészt (Herkulest).
Miért voltak ezek a „szellememberek” olyan vonzóak a földi nők számára?
- Mert a szellemembereknek nem okozott gondot, hogy gyönyörű külsejű, kivételes tudású és rendkívüli szexuális képességekkel rendelkező fiatal férfiként mutatkozzanak meg. Erről az apokrif Énok könyve részletesen ír. Akit kiszemeltek maguknak, ellenállhatatlanul az igézetük alá került.
A leszármazottaik viszont az ön könyve szerint bizarr külsejű, sokszor félig állat, félig ember lények lettek, akik azonban szintén kivételes méretekkel és képességekkel rendelkeztek. Mekkorák voltak ezek a gigászok? Egy olvasónk szerint a magasságuk akár a 135 métert is elérte…
- Ez utóbbit képtelenségnek tartom. Az Énok könyvében a gigászok nagyságára vonatkozó adatokat a tudósok különböző arányok szerint számolják át mai mértékegységekre, de a legmerészebb verzió szerint sem voltak magasabbak 10-13 méternél. A reális szám szerintem 4-6 méter lehet. Ami persze mai szemmel hihetetlen magasság, de a könyvemben szerepel például a bibliai Óg király ágyának a mérete, amely egy legalább ötméteres embert feltételez. Dávid ellenfele, Góliát is az óriások közül való volt, és magassága meghaladta a négy métert. Egyiptomban számtalan dombormű és szobor ábrázol szfinxszerű, félig állat, félig ember lényeket, és a görög mondákban is szerepelnek ilyen alakok, például a szatírok, vagy a kecskeember, Pán. Mintha az angyalok genetikai kísérleteket is végeztek volna az emberekkel, és ennek az eredményei lettek ezek a rémisztő lények. Egyiptomban az ókori épületek bejáratai gyakran hatalmasak, egy többméteres ember is kényelmesen elfér alattuk. Miért építettek volna rendszeresen ilyen kapukat, ha nem lett volna szükség rájuk? Latin-Amerikában, Peruban és Guatemalában is láthatóak ilyen óriáskapuk.
Ön azt állítja, hogy a Földet a múltban többször meglátogatták ezek a „szellememberek”. Elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen érintkezések ma is történnek, és például ezek állhatnak a különböző ufóészlelések mögött?
- Igen, nagyon is. A nefilimek a Biblia szerint már az özönvíz előtt több száz évvel megjelenhettek. Őket Isten büntetésből az alvilág elkülönített részébe, a Tartaroszba, a földalatti világ feneketlen kútjába zárta. Őrizet alatt vannak, láncok között, így most ha akarnának sem tudnak kapcsolatba lépni az emberekkel. Az a hely, amit Péter apostol újszövetségi levelében Tartarosznak nevez, ismert a görög mitológiában is. A bebörtönzött istenségeket Hádész őrizte, és ide dobta Uranosz a szörnyszülött százkarú fiait, akiket látni sem akart. Hasonló példákat találunk az egyiptomi szövegek között is. A Teremtés könyve azonban jóval az özönvíz után is ír az óriásokról, akik elsősorban a Kánaánban lakó népek között éltek. Ilyenekről számoltak be a Mózes által kiküldött kémek, és óriásokkal kellett megküzdeni Józsuénak is a honfoglaláskor. Mivel Noé és családja nem került kapcsolatba a nefilimekkel, ezért logikus következtetés, hogy a bukott angyalok egy második csoportja is meglátogatta a Földet, és ők is nemzettek utódokat. Az özönvíz után a Földre érkezett nefilimekről azonban nem olvassuk azt, hogy ők is a Tartaroszba kerültek volna, amiből az következik, hogy szabadlábon vannak. Szerintem az ő tevékenységük nyomait őrzi számos gigantikus épület a Föld különböző pontján, Stonehenge-től az inka városokig. Íroszágban is vannak ilyen helyek. Az ír krónikák szerint Szent Patrik püspök, amikor a szigetre jött, a Szent Lélek erejével kiűzte a kígyókat. Nemrég hallottam egy észak-írországi teológustól olyan értelmezést, amely szerint a „kígyók” valójában a pogányok közé keveredett nefilimek voltak, akiktől származnak a kelta mitológia kísérteties történetei is. Nem tudom, hogy így van-e, de Dél-Amerikában és a Távol-Keleten is maradtak fenn hasonló történetek az embereket meglátogató szellemlényekről. Nagyon hasonlók ezekhez a huszadik századi ufóészlelésekről készült beszámolók, ezért el tudom képzelni, hogy ma is zajlik ilyen érintkezés az emberek és a bukott angyalok között.

Mi lehet ennek a célja?
- A Jelenések könyve szerint a jövőben a Tartaroszban, vagy más néven az Abüsszoszban fogva tartott lények kiszabadulnak a mélység kútjából és az egekből is érkeznek újabb bukott angyalok. Ezeknek az Isten ellen lázadó lényeknek lesz egy vezetőjük, akinek a neve Apollion (Apolló) lesz. Elképzelhetőnek tartom, hogy a mai szórványos, de kitartó kapcsolatfelvételek már erre a korszakra készítik elő az emberiséget, amikor újra több méteres szuperemberek fogják lenyűgözni, majd uralmuk alá hajtani a földi társadalmakat. A próféták által előre jelzett bűn embere, az Antikrisztus társa is egy ilyen kivételes képességű lény lehet, és egyes ókori írások szerint ő maga is a gigászok leszármazottja lesz.
Az ókori népek, akik hatalmas építményeket emeltek, szinte kivétel nélkül rendkívüli csillagászati képességekkel és érdeklődéssel rendelkeztek. Mi lehet ennek ön szerint az oka?
- A szellememberek eredetileg az egekben laktak, aminek az emlékét a nevük is őrzi: Apolló, Szaturnusz vagy Orion. Lehet persze, hogy fordítva történt, és az égitesteket nevezték el a gigászokról. A lényeg, hogy ezek a lények az embereknél összehasonlíthatatlanul nagyobb ismerettel rendelkeznek az univerzumról, és ismerik azokat az információkat, amelyet Isten a csillagok formájában az égre írt fel. Tudták mindazt, amit Jób csak ámulva hallgatott a Teremtőtől, a csillagképek formájáról, jelentéséről. Talán azt is tudták, hogy mikor fog megjelenni a Messiás csillaga Keleten. Az embereknek adott ismeretekkel a céljuk azonban elsősorban a félrevezetés volt. A bibliai asztronómia helyett megtanították a földieknek az asztrológia hamis tudományát, amelyen keresztül tetszés szerint tudták manipulálni az emberek döntéseit.
Ezzel azt állítja, hogy az emberiség tudományos eredményei is ebből a forrásból származnak, és a civilizációk csak olyan mértékben és akkor tudtak fejlődni, ahogy a szellememberek megengedték?
- Semmiképpen. Az ismeretnek legalább három forrása van: származhat Isten inspirációjából, amellyel az emberek szellemét megvilágosítja, és így vezeti el a tudósokat egy új, korszakalkotó felfedezésre. Erre jó példa Isaac Newton, aki hívő keresztényként életében sokkal több időt töltött el a bibliai próféciák tanulmányozásával, mint a természet kutatásával, mégis - vagy éppen ezért - az emberiség egyik legnagyobb tudományos felfedezője lett. Természetesen az emberi intelligencia is rendkívüli teljesítményekre képes, amint azt a bennünket körülvevő világ újdonságai nap mint nap bizonyítják. És szert tehetnek az emberek kivételes ismeretekre fertőzött forrásból is, ha átadják magukat a bukott angyaloktól származó információk keresésének. A nácikról feljegyezték, hogy egészen magas szinten kapcsolatban álltak szellemi lényekkel, akiktől titkos tudást vártak. Hitlerék tettei világosan jelzik, hogy milyen pusztításra képes az ilyen ismeret.

Mi az oka annak, hogy könyvében külön fejezetet szentel az egyiptomi nagy piramis leírásának?
- A piramisok mindenütt megtalálhatók a Földön, sőt ilyen formákat lefényképeztek már a Marson is. Én úgy értelmezem a Jelenések könyvében szereplő leírást a mennyei Jeruzsálemről, hogy ott János apostol egy rendkívüli méretű és szépségű piramisformát látott, amelynek az alapja és az oldalai is egyenlőek. Tudom, hogy vannak, akik szerint ez a forma egy kocka, de mérnöki arányosság és esztétika szempontjából számomra a gúla sokkal elképzelhetőbb alakzat. Ugyan ki szeretne egy kockában lakni? Más helyen a Biblia Sion hegyéhez hasonlítja a mennyei Jeruzsálemet, amely szintén a gúla formára utal. A könyv témájához az egyiptomi nagy piramis úgy kapcsolódik, hogy szerintem ezt a mintát is az égi lények mutathatták meg az embereknek, akikkel fáradságot nem kímélő módon fel is építtettek ilyen építményeket. A gízai piramis mérnökien pontos méretei és csillagászati precizitású tájolása azonban Ésaiás próféta egyik ígéretét juttatják az eszembe, aki azt írta, hogy lesz idő, amikor „oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak”. Hogy ez mi lesz, nem tudom, de szeretném egyszer meglátni.