Rimaszombati Andrea
Rokkant összegek tűnnek el
Visszaélések minden szinten

Magyarország lakosságának közel 8 százaléka rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. Európai viszonylatban ezzel a létszámmal vezetők vagyunk.
Az állami pénzek megcsapolása ráadásul két irányból történik: műrokkantak és mű-rokkantfoglalkoztatók részéről.

A szocializmus időszakában a magyar azt tanulta, hogy ha egyedül nem megy, majd az állam segít. A rendszerváltást követő kapitalizmus sokakat nagy feladat elé állított: a kíméletlen munkaerő-piaci versenyben sokan tényleg betegek lettek. Egy magát megnevezni nem kívánó forrás szerint azoban azok száma is növekedésnek indult, akik új megélhetési forrást láttak a rokkantságban. Ahhoz, hogy egy egészséges személyt is rokkanttá nyilvánítsanak, kezdetben nem kellett túl nagy tőkét befektetni. Forrásunk szerint bizonyos öszszegekért háziorvosok megtanították a magát leszázalékoltatni kívánó egészséges egyént arra, hogyan viselkedjen a pszichiátrián az áhított orvosi szakvélemény megszerzéséhez. Miután megvolt a papír, a megbízott helyi orvosszakértői bizottság kiadhatta a határozatot, el volt rendezve a dolog. Két évvel ezelőtt azonban a hasonló esetek megugró száma miatt nagy szigorúság köszöntött be. Megszűntek egyes helyi orvosszakértői bizottságok, és központilag kezdték felülvizsgálni az ezek által kiadott határozatokat. Ebben is átestünk a ló túlsó oldalára - olyanokat is visszahívtak felülvizsgálatra, akiknek például végtagjaik hiányoztak. Nem alhatnak nyugodtan a véglegesített rokkantsági állapotúak sem, náluk is kemény ellenőrzésekre lehet számítani.

Az államnak is tennie kellett valamit, mivel a rokkantak megugró száma nagy terhet rótt a költségvetésre. Az unió által kifejezetten preferált esélyegyenlőségben pedig olyan támogatási kereteket kellett megteremteni, amelyek segítik ezeknek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak a munkaerő-piaci beilleszkedését. Ennek érdekében speciális szervezetek jöttek létre, amelyek kifejezetten a rokkantak számára nyújtottak lehetőséget arra, hogy állapotuknak megfelelő munkát vállaljanak, és a sok esetben nem túl nagy összegű nyugdíjukat kiegészítsék. Egy hasonló szervezet vezetője elmondta, hogy a munkáltatók a foglalkoztatás és bizonyos feltételek megteremtése fejében célszervezetté válhattak, és a 100 százalékban munkaképesség-csökkent munkavállalók után a rendelet szerint akár a mindenkori minimálbér háromszorosát is igényelhették állami támogatásként. Sokan ebben is üzletet láttak: létrejöttek olyan cégek is a legálisan foglalkoztató célszervezetek mellett, ahol az egyedüli cél a maximális profit volt, bármi áron. Tavaly áprilisban a Pénzügyminisztérium felfüggesztette a célszervezeti kijelöléseket, mivel felháborító visszaélések kerültek napvilágra. A magyar leleményesség, amelynek oly sok találmányt köszönhet a világ, itt is visszaköszönt. Egy magát meg-nevezni nem kívánó foglalkoztató elmondta, hogy a támogatás szempontjából azokat volt érdemes foglalkoztatni, akik 67 százalékban, vagy ennél nagyobb mértékben csökkent munkaképességűek. Ezek az emberek (például az enyhén szellemi fogyatékosak, siketek vagy vakok) azonban már nem tudnak akármilyen munkát elvégezni - ezért aztán nem is csináltak semmit. Előfordult, hogy „A” cégnél vakok színes fonalakat válogattak, „B” cégnél pedig forma alapján gombokat szortíroztak. Tevékenységüket számlák igazolták - jöhetett a dotáció. Természetesen ezek nagyon kirívó esetek, de tömegével fordultak elő a színlelt szerződések - állományba vett dolgozók, akik lényegében a telephelyen sem tartózkodtak.
A munkáltatóknál az akkreditációval kapcsolatosan bevezetett tavalyi szigorítás szerint olyan rehabilitációs tervekkel kell rendelkezni, amelyek minden munkavállalóra személyesen készülnek el - és olyan szakemberrel is, aki gondoskodik a tervek megvalósulásáról. Ezáltal viszont túl sok lett a kötelezettség, a támogatás is jelentősen csökkent, így a foglalkoztatáshoz jelentős befektetésekre van szükség, ami viszont nem mindenkinek éri meg.
A kormány jelenlegi megszorító intézkedései sem jöttek jókor a szektornak, mivel a járulékemelés az újfajta akkreditációval rendelkező cégeket is érinti. A feketelevest így megint a munkavállalók isszák meg: 67 százalékos rokkantsági fok alatt valószínűleg nem találnak munkát, mivel ebben az esetben alacsony a támogatás, magasak viszont a járulékterhek. Miközben 67 százalék fölött nincs járulékfizetési kötelezettség.