Hechs László
Túszcsapda

Egy év sem telt el azóta, hogy Izrael kivonult a Gázai övezetből. Tette ezt Izrael a maga akaratából, hiszen az elmúlt másfél évtized egyértelműen bizonyította: a palesztin oldalon nincs partner. Sem Jasszer Arafat, sem Mahmúd Abbász nem volt képes a minimális békefeltételek teljesítésére. 
Az izraeli vezetésben - mindezek ellenére - mégis élt a remény: ezúttal másképpen lesz, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke felszámolja az anarchiát, és jogrendet teremt. Lefegyverzi a terrorszervezeteket, átláthatóvá teszi a pénzügyeket. A dollármilliók talán nem a palesztin hadurak magánszámláin és a fegyverkereskedők kasszájában kötnek ki. Saron 2005 novemberétől még a gázai-egyiptomi határ őrizetét is Kairóra és Brüsszelre bízta. Condoleezza Rice az alku érdekében erőteljes nyomást gyakorolt Izraelre. A határ másik oldalán egyiptomi katonák állomásoztak, míg az övezeti részben az Európai Unió tisztségviselőinek kellett volna gondoskodniuk arról, hogy illegális fegyverek és terroristák ne juthassanak be az övezetbe. Saron azt remélte, ha Izrael teljesen kivonul a Gázai övezetből, a palesztinok is beszüntetik a terrortevékenységet - hogy a területekért ezúttal nem vérontással, hanem békével fizetnek.

A Népi Felszabadítási Front - a túszejtők
Fotó: AP

E remények közül semmi sem vált valóra. Abbász nem gyűjtötte be az illegális fegyvereket, nem számolta fel a terrorszervezeteket. A korrupció virágzott, és az al-Kaida is megtelepedett az övezetben. Az európai és amerikai dollármilliárdokat a Hamasz, a Fatah (al-Aksza Mártírjai) és az Iszlám Dzsihád saját felfegyverzésére fordította. Lég- és tankelhárító gránátok, Kasszam és Jasszer típusú rakéták, Katyusák, mindenféle robbanóanyagok találták meg útjukat a gázai-egyiptomi határon át. Az a tankelhárító rakéta, amellyel Kerem Salomnál egy Hamasz-sejt kilőtt egy Merkávát, megölt két izraeli katonát, és megsebesítette a túszul ejtett Gilád Salitot is, az EU-megfigyelők orra előtt került az övezetbe. Abbász terrorcsoportja is bejelentette, hogy (az európai segélyekből finanszírozva) vegyi- és bakteriológiai tömegpusztító fegyvert kísérletezett ki. Kilátásba helyezték, hogy egy esetleges izraeli támadást ezekkel a fegyverekkel torolnának meg.
A remények teljes hiábavalóságát jelezte, hogy a kivonulás egyenes következményeként a januári választásokon a Hamasz került hatalomra. Hogy az európai, amerikai és izraeli pénzügyi támogatást megőrizze, a tűzszünetnek legalább a látszatát igyekezett megőrizni. Így Kasszam rakétáit a Népi Ellenállási Bizottságoknak adta át. (Ez nem új csoport, alapvetően a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád terroristáiból áll.) Tavaly augusztus óta több mint ezer Kasszam rakétát lőttek ki izraeli városokra, a legtöbbet Sdérotra. Az izraeli kivonulásért cserébe a palesztinok terrorral fizettek. A Hamasz nem ismerte el Izraelt, és a terrorról sem volt hajlandó lemondani.
Az emiatt kialakult pénzügyi válság, a Hamasz-tűzszünet és az al-Kaidának az övezetbe települése csökkentette a szervezet befolyását. Nem kizárt, hogy a Béit Lahije-i tragikus esetet is a Hamasz rendezte meg, hogy lehetővé tegye a tűzszünet felmondását, és immáron saját néven, maga lőhesse ki rakétáit izraeli polgári célpontokra. A túszejtési akcióval az elfogott izraeli katonáért cserébe bebörtönzött palesztin terroristák kiszabadítását akarta elérni, és csökkent népszerűségét növelni. Abbász sem akart Hanije mögött lemaradni. Terroristái elraboltak és megöltek egy 18 éves fiatalembert, Elijaho Pinhasz Aserit.

Izrael a Nyári Zápor és a Lándzsahegy hadműveletben Gilád Salit tizedes kiszabadítása mellett a terror infrastruktúrájának felszámolását tűzte ki célul. A gázai eset egyértelművé tette, hogy a palesztinokat semmiféle békekezdeményezés nem képes letéríteni a terror hadiösvényéről. Izrael biztonsága sem a palesztinokra, sem Kairóra, de még Brüsszelre sem bízható. Még nem tudni, hogy Gázából az út hova vezet. Annyi azonban bizonyos, hogy az övezetben tartós izraeli katonai jelenlét nélkül Izrael nyugalma nem biztosítható. Ez az egyiptomi határőrizet visszavételét és biztonsági zónák kialakítását jelentheti az övezetben. A tervezett ciszjordániai egyoldalú kivonulásnak pedig le kell kerülnie Olmert napirendjéről.