Sebestyén István
Tolvajtempó
Nemzeti sport a munkahelyi lopás

- Te, figyelj, nem kell gázolaj? - kérdezi egy ismerősöm, csak úgy mellékesen.
- Benzines az autóm. Egyébként mennyiért tudsz?
- 220-ért, tuti minőség a MÁV-tól.
- Attól tartok, nem értem - adom az ártatlant a jó sztori reményében.
- Mit nem értesz ezen?! Van egy spanom a vasútnál, lelkiismeretes ürge, megbízhatsz benne - mondja, és megerősítésként mesélni kezd.

Neki csak 40 liter gázolaj kellett volna, hogy megtankolja a Mercijét, így először szóba sem álltak vele. Lelkiismeretes embere ugyanis 100 liter alatt nem kockáztat, és szereti a kerek számokat, úgymint 200, 300 stb. Megegyeztek hát egy hektóban. Az átadásra este tíz után került sor egy mellékvágányon. Előre kellett fizetni, de a szolgáltatásban sem volt hiba: az „illetékes” percek alatt leszívta a naftát a dízelmozdonyból, közben még a „reklámra” is maradt ideje. E szerint 25-30 kilométeres körzetben „házhoz mennek”: a mozdonynyal szívesen elugranak a szomszédos településekre, akár nappal is - ha megéri. Az üzletmenetre sem panaszkodott emberünk, általában napi 5-6 hektó elmegy, a hiányt pedig „papíron” gyerekjáték igazolni…
Ismerősöm, aki maga is a MÁV egyik külső cégénél dolgozik, azt mondja, az állami vállalatnál tulajdonképpen mindent lopnak, ami mozdítható. A legkönnyebb helyzetben a szerelőbrigádok vannak. Igaz, hogy itt mindenről - még a raktárban hosszú évek alatt szétrohadt bútorokról is - szigorú leltárt kell vezetni, a mindennapi munka során mégsem egyeztetik részletesen a számlán feltüntetett, illetve a ténylegesen felhasznált anyagmennyiséget. „A gázolajlopásnak itt is komoly hagyományai vannak. A céges autókra mindennap 3-4 literrel több üzemanyagot számolnak el a sofőrök, a különbözetet kannába tankolják és hazaviszik. Nálunk ezért van mindenkinek dízelautója” - magyaráz informátorom, hozzátéve, hogy ezt a „jövedelemkiegészítési rendszert” a főnökök sem bolygatják. Talán azért nem, mert közülük is sokan tekintik az „ügyeskedést” - vagyis a lopást - a magyar munkástól elidegeníthetetlen jognak. Náluk is bevett módszer egyébként, hogy jóval magasabb összegeket számláznak a MÁV felé, mint amennyibe a munka valójában került. Kéz kezet mos tehát, a vasúttársaság pedig évente - nyilván nem csak ennek köszönhetően, de - 70-80 milliárdos veszteséget könyvel el.

Kártékony ügyvezetők

A munkahelyi lopás nem csak az állami cégeket fenyegeti. Kati, egy belga bútorgyártó cég hazai leányvállalatának volt titkárnője, személyesen nézte végig, hogy a megbízott magyar ügyvezetők miként „húzták le” éveken keresztül a tulajdonosokat. A két férfi öt évre kapott megbízást a 120 dolgozót foglalkoztató, komoly bevételt produkáló üzem irányítására. Kati szerint a problémák a második évben kezdődtek. „Az addigi szokással ellentétben nem kaptunk 13. havi fizetést, és elmaradt a dolgozók számára rendezett buli is. Munkaruháról érkezett ugyan egy 2,5 milliós számla a céghez, ám ezeket a ruhákat azóta sem látta senki. Eközben a két ügyvezető és a könyvelő elég lazán végezte a munkáját: rendszeresen az irodájukban dartsoztak, vagy a számítógépes hálózaton kártyáztak” - sorolja a volt titkárnő. A cég belga vezetése - a sorozatos jelzéseknek köszönhetően - két év múltán fogott gyanút, és azonnal vizsgálat indult a vezetők ellen. Az ellenőrzés során kiderült: Belgiumból minden évben elküldték a 13. havi prémiumot és az egyéb juttatásokat fedező összeget, a dolgozókhoz azonban ez nem jutott el. A két ügyvezető ezen kívül 3 millió forint értékű kerti bútort szállíttatott el a gyárból, hogy kéz alatt értékesítsék azokat, a Kínából visszaérkezett, másodosztályúnak minősített termékeket pedig szintén magánúton adták el. De még ez sem volt elég a havi félmilliós fizetéssel rendelkező ügyvezetőknek: hétvégi szórakozásaikat is a céggel fizettették meg mint hivatalos tárgyalásokat; autóikat rendszerint az üzem számlájára tankolták; egyikük pedig azután is felvette a 200 ezer forintos albérleti támogatást, hogy saját lakásba költözött. „Túl sok, és túl sötét” - ez volt az egyik ellenőr válasza, amikor Kati megkérdezte, sorolja-e még a papírokkal alátámasztható visszásságokat. A vizsgálat végén a tízmilliós károkat okozó két igazgatót és a könyvelőt menesztették, de az eset nyilvánosságot soha nem kapott, annak ellenére sem, hogy egyikük a helyi önkormányzat képviselője is volt. A történtek feltárásában közreműködő titkárnőnek 600 ezer forintot kellett visszafizetnie a cégnek: a pénzt a főnökei vették ki a pénztárból, de erről természetesen nem volt bizonylat, ő pedig nem tudta alátámasztani igazát.

Mindent, ami mozdítható...

Az építőipari vállalkozó Laci kálváriája - mint mondja - azzal kezdődött, hogy túlságosan megbízott az alkalmazottjában. „Ajánlották a srácot, és az első 1-2 évben nem is volt rá panasz. Az építőanyag-kereskedésemben volt áruszállító, de a kivitelezési munkák miatt nem nagyon tudtam rá figyelni. Ez lett aztán a bajok forrása” - kezdi a történetet. Alkalmazottja egy idő után - összejátszva a raktárossal - rendszeresen több anyagot szállított ki a telephelyről, mint amire az igazolás szólt. „A papír szerint a raktáros kiadott neki 10 zsák ragasztót, de közben 15-20 zsákkal vitt, vagy mondjuk hozzátett még egy-két csaptelepet, majd a szállítás után a felesleget eladta fél áron. A dolog odáig fajult, hogy komoly ügyfélköre alakult ki az illetőnek, rendszeresen érkeztek hozzá megrendelések. Minderre a tavaly év végi leltárt követően derült fény, amikor észleltük a több millió forintos hiányt. Az ügy pikantériája, hogy régi jó ismerőseim közül is sokan vásároltak anyagot ettől a sráctól, a szembeszomszédom például a tőlem származó festékkel festette ki a házát” - folytatja Laci, akinek „ugrott” a kereskedésből származó egész éves haszna. Az alkalmazott persze „repült”, de rendőrségi ügy nem indult, mert a vállalkozó nem vágyott a többéves huzavonára. „Szerintem így is a srác járt rosszabbul. Azelőtt volt rendes munkája, most egy csatornaépítésnél kubikol. A tőlem lopott pénzből vett ugyan egy házat, de sokra nem ment vele: a sorozatos szakszerűtlen átalakítások miatt majdnem összedőlt” - mondja Laci, aki ezek után kereskedését egy több százezer forintért vásárolt számítógépes program segítségével menedzseli, és kéthetente-havonta készít leltárt.