Bugár Árpád, Pozsony
Visszarendeződés jöhet?
Még a nacionalizmus is kísért

A hétvégi szlovákiai előrehozott parlamenti választások toronymagas esélyese a baloldali, Robert Fico vezette Irány (Smer) Párt, amely mintegy harminc százalékot szerezhet a közvélemény-kutatók szerint. A többi párt - akár nyolc-kilenc is a törvényhozásba juthat - tíz százalék körüli vagy még kevesebb szavazót tudhat maga mögött. Ennek ellenére, vagy éppen ezért kérdéses, hogy kik alakítanak kormányt, az esetleges együttműködésekről a pártok óvatosan nyilatkoznak.

Robert Fico, a Smer vezetője Fotó: Reuters

A korán megkezdődött kampány végül langyosra sikeredett, nagyobb konfliktusok nélkül zajlott, a jobb- és a baloldal éles elkülönüléséről sem beszélhetünk. Úgy tűnik, hogy Szlovákiában nem a hagyományos politikai blokkok szembenállása fog dönteni a választásokon. Inkább a már nyolc éve ellenzékben lévő pártok kezdenek egyre inkább közeledni. A Vladimír Meciar volt kormányfő által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a nacionalista, elsősorban magyarellenességgel kampányoló Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a Smerrel karöltve valóban akár a voksok többségét is megszerezheti. E bal-jobb-populista-nacionalista formáció esetleges kormányra kerülése komoly politikai és gazdasági visszalépés, sőt visszarendeződés rémképét vetíti előre. (Kiváltképp a Kommunista Párt csatlakozásával, amely négy éve is bejutott a parlamentbe, és most is esélye van rá.)
A Smer - amelytől szintén nem áll távol a magyarellenesség - folyamatosan ígéri a gazdasági reformok visszafordítását, Meciar és Ján Slota SNS-vezér tevékenysége pedig egyszer már teljes elszigetelődést hozott az országnak. Azóta pedig nem sokat változtak. Slota szerint az országban minden baj okozója a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely Szlovákia-ellenes tevékenységet folytat, és amelyet szerinte be kellene tiltatni.
A minap úgy nyilatkozott, hogy lemond pártelnöki tisztségéről, sőt a fejét is vehetik, ha az MKP a következő kormány tagja lesz. Nacionalista beszédére - többszöri nyilvános részegeskedése és alpári stílusa ellenére -, úgy tűnik, a lakosság mintegy 10 százaléka továbbra is vevő.

Mikulás Dzurinda Fotó: Reuters

A másik oldalon Mikulás Dzurinda kormányfő folyamatosan hangoztatja, hogy pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) természetes partnerei a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és az MKP, akikkel együtt képzeli el a következő kormányzást. (Ugyanakkor a korábbi nagy ellenfelétől, Meciartól sem zárkózik el, inkább Ficótól.) A két előző választási ciklusban is a kormány gerincét alkotó három tömörülés azonban együtt is csak 30-35 százalékos támogatottsággal rendelkezik jelenleg, ráadásul a KDH és az SDKÚ idén összeveszett - ez vezetett a mostani előrehozott választásokhoz (. Hetek, 2006. február 10.).
Esetleges szövetséges lehetne még az 5-7 százalékos, két éve alakult Szabad Fórum (SF). Az egyelőre önmagát kereső, leginkább jobboldali-liberálisnak mondható új pártnak azonban szintén problémát jelent a kormányfővel való együttműködés, hiszen az ő hatalmi túlkapásaira reagálva éppen a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióból kiváló alelnökök alapították korábban. Zuzana Martináková elnök asszony nyíltan ki is mondja, hogy sem Meciar (képünkön fent), sem Dzurinda személye nem elfogadható a számukra, és az SNS-szel sem kívánnak együttműködni.
A kétszeres kormányfő tevékenységének megítélése ellentmondásos a média, az elemzők és a közvélemény szemében is. Komoly pozitívum, hogy az általa vezetett kormányok Szlovákiát lemaradásból indulva NATO- és EU-tagságba vezették, versenyképessé tették a régióban, bátor gazdasági, pénzügyi, közigazgatási reformokat hajtottak végre, melyek által Szlovákia vonzóvá vált a nyugati tőke számára, és 2009-re várhatóan az euróövezetbe is bekerül az ország. A reformok azonban a széles tömegeknél még nem hoztak jelentős életszínvonal-emelkedést, az oktatás- és egészségügy pedig továbbra is problémás területek, s ez szintén sok elégedetlenség forrása. Dzurinda emellett közeli munkatársaival és koalíciós partnereivel is többször összetűzésbe került, aminek nyomán már kormányzása első félidejében elfogyott a parlamenti többsége. Ezek után nehezen tudta visszaverni a parlamenti korrupcióról, szavazatvásárlásról szóló folyamatos vádakat, sőt pártjának nyilvánosságra került zavaros pénzügyeit sem tudta egyértelműen tisztázni. Még a mellette végig kitartó Bugár Béla MKP-elnök is kijelentette egyszer, hogy a kormányfő szavában nem bízik maradéktalanul.

Dzurindáékon még az erős kampány segíthet - a pártok közül a legtöbbet ők költenek. Eddig hatékonyan, hiszen támogatottságuk az elmúlt hetekben növekvő tendenciát mutat. A KDH és az MKP szavazótábora viszonylag stabil, a Smer szavazóinak viszont mintegy fele bizonytalan. Náluk visszatartó tényező lehet még az is, hogy voksaikkal esetleg Meciart és Slotát is támogatják. Négy éve a felmérésektől erősen eltérő eredmény született, az akkor is nagy esélyes Smer, sőt a győztes Meciar is végül kihagyható volt a kormányból. A kormányfő valószínűleg titokban most is ebben bízik. Ehhez a forgatókönyvhöz ma azonban egy kisebb csoda kellene.