Pálfy Gyula
Egy világpolgár vallomásai

Frei Tamás műsora kétség nélkül rég beírta magát a (kis magyar) médiatörténetbe. Mind nagyüzemibb Dossziéja gondosan felépített márkavédjegy. Az "ablak a világra" szemlélet éppúgy lenyűgöz, mint egykor a Lumiére fivérek utazó stábjainak filmtekercsei a helyhez kötött párizsiakat. A földgolyó egzotikumait listázó, az anyagi, idő- és térbeli korlátokat yuppie eleganciával átlépő világpolgár okosan látja meg bennünk is a hiánylényt.
Frei Tamás szolgáltatást nyújt. Utazik és bemutat. Magyaráz és elénk tár. Hűvösen udvarias (ahogy kell) szultánnal és pénzcsászárral, együtt érző az éhes afrikaival és ázsiai páriával - ahogyan kell.

Olykor kényesnek szánt kérdéseket dob fel - a jó ízlés határain belül -, legutóbb a tanzániai szafarikon tengődő fehérek és fekete munkásaik jövedelmi különbségeit firtatta. Hangszíne, öltözködése angolszász, college-jellegű, technológiája nagyrészt amerikai. Témáit mégis (ami dicséretes) a feltételezett magyar szemével nézi. A bozótban és a bazárban is rálel honfitársaink kéznyomára, egy ránk utaló feliratot a felfedezés örömével tesz közzé. A műsor és a nagy utazás végén visszatér a bázisra, és kifogástalan esti öltönyben (most zöld nyakkendővel, háttérben a budai világörökség) BBC-precizitással összegzi a látottakat.
Azonban az utóbbi négy-öt fejezet során a világutazó objektívje váratlanul beszűkült. Mint annyi más, ez is a Közel-Keleten kezdődött. Frei Tamás Jemen és Szíria ódon sikátoraiban, a fűszerpiac pompás színei, az ékszerek finom mintázata nyomán egy humánus és bölcsességgel teli kultúrkörre talált - majd a helyi utcaszeméten és az éhes szemű gyermekeken megindulva ott helyben e klasszikus életmód pusztulását vélelmezte.
A bűnöst (sokszor mondva, hogy mindenki értse) Amerikában látta meg, "aki" az arabságról előítéletet közvetít, üzleti módszereit pedig ráerőszakolja az iszlám térségre. A helyettünk is világjárót először láttuk vadul elfogult pózban. Akkor viccnek, rövid elmezavarnak tűnt az egész. Ám a nagy elnyomóról is jött (dupla) műsor és lett egyértelműbb a koncepció: egy botrányos tévésorozat sikerén át leleplezni a "neokon" Bush-éra hátterét adó kisvárosi (ám létszámában többségi) Amerika úgymond képmutató erkölcseit.
Az első részben a Született feleségek sztárjaival és a szingliség, a házasság válságának szakértőivel még színes képet kapunk. Majd Frei autóba ül, elhagyja a feslett L. A.-t, ahol a sorozat készül. Kis idő múlva beér a valódi kisvárosok közé - és nem tetszik neki, amit ott talál. Magániskola bibliai alapokon, ahol - döbbenetére - kreációelméletet (is) tanítanak. Fogyasztók, kik egyes DVD-ket elvből nem vesznek meg. Ekkor jön a mélypont: a riporter eddigi szakmaiságát feladva gúnyos és (tudományosan is) elavult monológra redukálja a jelenkor egyik feszítő dilemmáját a Teremtés és az Isten nélküli világ eszméje között. Pedig a Dosszié ezen fontos lapjai akár a legizgalmasabbak is lehettek volna...