Makki Bálint
A jövő katonája
Ma a moziban, holnap a híradóban

Irakban jelenleg távirányítású robotok segítik a bombák hatástalanítását, és néhány hónapon belül felfegyverzett változatukat is harcba küldi az amerikai hadvezetés. Ez a lépés része a Jövő Harci Rendszerei nevű programnak, melynek alanya az információs hálózatba integrált (még) emberi harcos, aki folyamatos műholdas kapcsolatban áll az egész hadsereggel, szeme előtt a digitális harcmező, percre kész információkkal rendelkezik a társak és az ismert ellenség helyzetéről. Ma még tesztelik, jövőre hadba lép. A védelmi minisztérium tavaly négymilliárd dollárt költött a fejlesztés részét képező Land Warrior programra.

A modern hadviselés legfőbb elemévé az egész hadseregeket átfogó információs hálózatok váltak, amelyek folyamatos, gyors információcserét biztosítanak a különböző fegyvernemek között, ezzel növelve az összehangoltságot, ütőképességet és az egységek védettségét. Ezeknek az átfogó rendszereknek tulajdonképpen csak az egyik alkotóeleme a gyalogos katona, aki (még) nem helyettesíthető robottechnológiával, mint például a légierő egyes területei, de megtámogatható modern, képességeit erősítő felszereléssel.
Ilyen jellegű fejlesztések zajlanak ma több korszerű hadseregben. Az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország prog-ramja mellett az Egyesült Államok hadseregének Land Warrior elnevezésű fejlesztése jár az élen, amelynek tesztelése napjainkban zajlik, és jövőre már rendszeresítik a hadseregnél.
A katona felszereléséből három eszköz tartalmazza az újítás lényegét: sisak, mellény, fegyver. A sisak hordozza a katona kommunikációs rendszerének fő összetevőit, mintegy 2 kilogramm terhet jelentve. Itt helyezkedik el a vezeték nélküli hálózatba való csatlakozást biztosító antenna; fejhallgató és mikrofon a többcsatornás, párhuzamos kommunikációt biztosító rádióadóhoz. A sisak tartalmazza a katona domináns szeme előtt elhelyezett kijelzőt, ami információkat ad az aktuális parancsokról, műholdas és topográfiai térképeket mutat, melyek 30 másodpercenként frissülnek, és kijelzik az egység többi tagjának helyzetét, ezzel szinte nullára csökkentve a baráti tűz lehetőségét. A mellényen elhelyezett kezelőpanel szolgál a képernyőn való navigálásra, de a fegyveren lévő programozható gombok segítségével is váltható a kijelző tartalma, ami lehetővé teszi, hogy egy pillanatra se kelljen elengednie a karabélyt. A fegyveren található a digitális irányzék, ami egyben kameraként is funkcionál, valamint a hőképes kamera, ami szintén összeköttetésben áll a kijelzővel. Így elegendő a gyalogosnak a fedezék mögül csak a fegyvert kidugni a tüzeléshez vagy tájékozódáshoz, ezzel is növelve biztonságát. A kamerával egyébként készíthet felvételeket is, melyeket a mellényben elhelyezkedő számítógép segítségével továbbíthat. A vezetékek és egyéb érzékelők mellett a mellénybe építették az áramforrást is, ami akár 24 órás ellátást biztosít az elektronikus eszközöknek. Itt található a műholdas helymeghatározó rendszer (GPS), ami 5 műholdat használva 10 méteres pontossággal határozza meg a harcos helyzetét. Ezt kiegészíti egy lépésszámláló rendszer, ami épületek belsejében is követhetővé teszi a katona haladását.
A rendszernek köszönhetően a katona négy dolgot biztosan tud: hol van ő, hol vannak a társai, hol van az ellenség, és mi az adott pillanatban az aktuális parancs. Mindez katonánként 25 000 dollárba fog kerülni.
A program folytatásaként tervezik egy védőfelszerelés elkészítését, ami az egész test számára fokozottabb védelmet nyújt, vegyi fegyverek bevetése ellen is megóv, mindemellett rendkívül könnyű (képünkön). Kísérleteznek egy kaméleontulajdonságú anyag kifejlesztésével, amely értelemszerűen a környezet színvilágához alkalmazkodna, valamint - elsőre meredeken hangzik - a katonát szinte áttetszővé tevő optikai technológia is fejlesztés alatt áll (ilyet a Predator című filmben láthattunk), de ezeken a területeken még sok akadály vár leküzdésre.
Az emberi képességek mesterséges úton történő feltornázása felveti a technikának való kiszolgáltatottság, illetve a visszaélés lehetőségének kérdését. Igaz, hogy a hálózat részeként a katona pillanatra kész parancsokat kaphat a főhadiszálláson ülő felettesétől, de ezzel az emberi tényező, az önálló helyzetértékelés redukálása is elindult. Mostantól a digitális kamerákon keresztül a legfelsőbb vezetés is harcba indul az egyszerű közlegénnyel. Így válik a modern háború egy élő embereket és robotokat felvonultató valós idejű stratégiai játékká.