Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András, Párizs
Szorul a hurok
Vallott a francia informátor

Megeredt a nyelve a francia Watergate-ügy főszereplőjének, Jean-Louis Gergorinnek (képünkön), aki gyakorlatilag bevallotta: ő írta azokat a névtelen leveleket, amelynek alapján a francia politikai élet számos képviselője, többek között Nicolas Sarkozy után nyomoztak a titkosszolgálatok. Gergorin vallomása, ha lehet, tovább súlyosbította Dominique de Villepin miniszterelnök helyzetét, aki úgy tesz, mintha már pont került volna az ügy végére.

Pedig az ügy egyáltalán nem került nyugvópontra, az elmúlt hét végén a Liberation és a Le Figaro hozták az újabb folytatást. A Liberation pénteki számában közölte a Jean-Louis Gergorinnel készített interjút, amelyben az EADS (Európai Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság) korábbi elnökhelyettese elismerte: ő az elhíresült Clearstream-ügy titokzatos informátora. Gergorin saját verziója szerint még 2002-ben jutott olyan információkhoz, amelyek szerint orosz oligarchák részesedést szerettek volna szerezni az EADS néhány leányvállalatában. Ezt követően saját nyomozásba kezdett, amelynek során behatoltak a Clearstream nevű klíringház számítógépes rendszerébe, ahonnan olyan listákat töltöttek le, amelyeken Gergorin szerint francia politikusok nevei szerepeltek, többek között Nicolas Sarkozyé.
Jean-Louis Gergorin ekkor fordult segítségért Philip Rondot titkosszolgálati tiszthez (. Hetek, 2006. május 19.), akivel korábban együtt dolgoztak a külügyminisztériumban. Az interjúban Gergorin tragikus lépésnek minősítette Rondot bevonását az ügybe, a tábornok ugyanis nem a Clearstream további hackelésével kívánta felgöngyölíteni az ügyet. Gergorin - saját állítása szerint - amikor látta, hogy a nyomozás továbbra sem halad, Dominique de Villepinhez fordult, akivel korábban szintén együtt dolgoztak, és aki akkoriban éppen külügyminiszter volt. Az egyik megbeszélés során Gergorin a belföldi kémelhárító titkosszolgálat, a DST bevonását javasolta Villepinnek, aki ezt azzal utasította el, hogy "nem, mert Sarkozy rögtön értesülne róla". (Mint múlt heti számunkban beszámoltunk róla, Villepin már belügyminiszterként igénybe vette a DST szolgáltatásait, ráadásul úgy, hogy már kezében volt Rondot nyomozati jelentése, mely szerint Sarkozy tiszta, a listák hamisak).


Philip Rondot

Gergorin később még tovább ment: felvette a kapcsolatot Renaud Van Ruymbeke bíróval, akinek szintén elmondta sejtéseit a feltételezett maffiahálózatról. Tőle kerültek tehát Ruymbeke bíróhoz a névtelen levelek, amelyeknek alapján megindították a nemzetközi nyomozást. Ennek során ugyanarra a konklúzióra jutottak, mint Rondot: a listák hamisak.
A Liberation-interjúban Gergorin bevallotta, hogy egy illegális hacker-akcióval sikerült bejutniuk a Clearstream adatbázisaiba, de nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt ebben segítségére. Mint arról korábbi számunkban beszámoltunk, a hacker-akció legfőbb gyanúsítottja Imad Lahoud, aki Rondot tábornok elhíresült feljegyzései szerint a titkosszolgálati tiszt jelenlétében is behatolt a Clearstream számítógépes rendszerébe. Lahoud a Le Figarónak adott interjújában tagadta, hogy bármilyen rendszerbe behatolt volna. Bevallása szerint iszlamisták pénzügyi manővereit követte nyomon Rondot tábornok megbízásából.
Hogy valóban így volt-e, egyelőre nem tudhatjuk meg, mert Rondot időközben taktikát váltott, és nem nyilatkozik az ügyben. Hétfőn rendőri erővel kellett a bíróságra vinni, ahol azonban nem volt hajlandó együttműködni. A Le Monde azonban újabb feljegyzéseit tette közzé. Ezekben többször is szerepel a "meg kell védeni D de V-t" fordulat, egy tavalyi feljegyzés szerint pedig "Damoklész kardja D de V felett". Az események tükrében úgy tűnik, Villepint leginkább saját megától és Chirac elnöktől kellett volna megvédeni. A Clearstream-ügy valószínűleg nem kavart volna ekkora hullámokat, ha a miniszterelnök és az elnök Gergorin összeesküvés-elméletét nem akarták volna arra felhasználni, hogy a kialakult botránnyal megakadályozzák Nicolas Sarkozy megválasztását a kormányzó UMP élére 2004 őszén. Ez nem sikerült, és Sarkozy - tekintve, hogy az egész bírósági folyamatot az őáltala kezdeményezett polgári per indította el - megadta az utolsó politikai döfést riválisainak.