Hetek - X. évfolyam, 21. szám, 2006. május 26

Már csak a jogi út adhat némi kárpótlást az adriai Vir szigetén lerombolt ingatlanok magyar tulajdonosainak. Kérdéses persze, hogy eséllyel perelhetik-e a horvát államot, hiszen tény – s többségük tisztában is volt ezzel –, hogy a szokásosnál olcsóbb nyaralójuk engedély nélkül épült. Az akció hátterében nem a horvát magyarellenességet kell keresni: Horvátországban évek óta bontják a törvénytelen építményeket, amelyek zömükben honfitársaik tulajdonai.

Egészen a múlt hétig jó üzlet volt a horvátországi Vir szigetén ingatlant vásárolni. A helyi önkormányzat „liberális” hozzáállása nyomán ugyanis a rendezési tervben még nem szereplő területeken is lehetett – építési engedély nélkül – építkezni, és az árak így a szokásosnál alacsonyabbak voltak. Akik az ötven – köztük tizennyolc magyar – nyaraló eldózerolását a helyszínen követték figyelemmel, azt mondják, hogy szinte minden tulajdonos elismerte: tudták, hogy házaik nem rendelkeztek a szükséges engedéllyel. Ennek ellenére is megvették azokat, mivel az építkezést végző fővállalkozók azzal nyugtatták őket, hogy a jövőben meglesznek a szükséges papírok. Úgy tudni, hogy voltak olyan vevők – ők voltak a körültekintőbbek –, akik a szerződésben kikötötték: amennyiben ezt nem sikerül megoldani, visszakapják a pénzüket. Ingatlanberuházásokkal foglalkozott az a pécsi bejegyzésű cég is – a Vass Holding Rt. –, amelynek vezetője a magyar nyaralótulajdonosok szóvivőjeként nyilatkozott a sajtónak – legalábbis a házrombolási akció első napjaiban. Vass Krisztina határozottan állította, hogy a horvát hatóságok jogellenesen járnak el, hiszen 2003-ban épült házakra alkalmazzák azt a 2004-ben született törvényt, amely megtiltja az építkezést a tengertől számított hetvenméteres védett övezeten belül. Azt is kiemelte, hogy – szavai szerint – korábban a hatóságok nem tették lehetővé az építési engedély beszerzését, így számos ház ennek hiányában épült fel. Vass Krisztina nem véletlenül állt ki olyan elszántan az igaza mellett: több lerombolt ingatlant korábban az ő cége értékesített a magyar vevőknek, vagyis gazdaságilag komolyan érintett az ügyben. Horvátországi forrásokból úgy tudjuk, hogy a viri „nyaralóbizniszben” meghatározó szerepet játszott egy Barracuda nevű, Eszéken bejegyzett cég, illetve egy horvát– magyar kettős állampolgár, bizonyos Végvári Attila is, aki egyben Vass Krisztina üzlettársa volt. Mint azt a zágrábi Jutarnji List című újság megemlítette, a lapnak adott korábbi interjújában Végvári elismerte, hogy „nem kellene a területen építkezni”, de ő biztos abban, hogy a házakat az átadásukig beépítik a rendezési tervbe. Vass Krisztina lapzártánkig nem reagált megkeresésünkre.

A házrombolások kapcsán felmerült az is – részben pont Vass Krisztina révén –, hogy az akcióban szerepet játszik a horvátok magyarellenessége is. Ennek ellentmond, hogy Viren kívül Rab és Brac szigetén is megkezdték az engedély nélkül épült és a tengerparthoz hetven méternél közelebb épült házak eldózerolását – márpedig ezeken a helyszíneken nem volt magyar érintett. Szintén nem a horvátokat okolja a történtekért az adriai ingatlanberuházásokban is érdekelt Merkbau Kft. horvát „leányvállalata”, az Azurna Vila vezetője. Mint Kovács László lapunknak elmondta: eddigi tapasztalataik alapján számukra nem volt meglepő a horvát hivatalos szervek mostani akciója. „Tavaly Brac szigetén már volt hasonló ügy, akkor ötvenhat házat dózeroltak el a hatóságok, de annak az akciónak nem volt magyar érintettje, így hírértéke sem, legalábbis nálunk” – nyilatkozta a jelenleg is Horvátországban tartózkodó cégvezető. Szerinte a sok indulatot kiváltó ügy mögött nem a horvát nacionalizmus áll, a magyarázatot inkább a helyi viszonyokban kell keresni. „Az ország számos vidékén még nincsenek kész rendezési tervek, ezek hiányában viszont nem lehet építési engedélyeket kiadni. A kereslet ugyanakkor jelentős, és ezt jól tudják az ingatlanos vállalkozók is. Többen közülük belefognak hát az építkezésbe, gyakran a helyi hivatalnokok hallgatólagos beleegyezésével, arra számítva, hogy egyszer majd lesz engedély is. Az ilyen telkek egyébként a szokásosnál jóval olcsóbbak. A gond viszont az, hogy amíg a helyi önkormányzatoknak jól jönnek az építkezések és a kommunális adó, addig a horvát állam fontosabbnak tartja a természetvédelmi és egyéb szempontokat: az ingatlanokat tehát lerombolják” – magyarázta Kovács László, megemlítve, hogy nem véletlen, hogy a viri polgármester az ingatlantulajdonosok érdekében emelte fel a szavát. A helyi önkormányzatok és a megyei-állami vezetés közötti érdekellentétből fakadóan egyébként a rendezési tervek elfogadása sok helyen évek óta húzódik. (Ezt egyes befektetők igyekeznek kihasználni: hatalmas területeket vásárolnak fel, arra számítva, hogy azok a városrendezési tervekben később az építési övezet minősítést fogják megkapni.) Kovács László úgy látja, hogy a házaikat elveszítő magyarok valóban áldozatok, de nem a horvátoké, hanem az építtető vállalkozóé, legyen az bármilyen nemzetiségű. „Felháborítónak tartom a viselkedésüket, mellyel a törvénytisztelő vállalkozókat, befektetőket és a horvát államot is lejáratják” – fogalmazott. A cégvezető azt mondja, hogy a hasonló helyzetek elkerülése érdekében jól teszi vállalkozó és vevő egyaránt, ha mindenben követi a törvényi előírásokat, még ha az költségesebb és időigényesebb megoldás is.