Pelle János
Lányom a tankon

Minden szülő számára komoly nehézséget jelent, hogy valami nyári munkát találjon a gyermekének. Milyen értelmes tevékenységet lehet ajánlani egy tizenhat éves kislánynak a nyári vakációban vagy akár az érettségi szünet napjai alatt?

Fotó: Somorjai László

Leánygyermekem váratlan megoldást talált a saját problémájára. Fejest ugrott a vérzivataros magyar történelembe, s elszegődött statisztának a Szabadság, szerelem című film forgatására. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen annak a szovjet tanknak az oldalán áll, beloknizott hajjal, bokáig érő lódenkabátban, amely 1956. október 25-én átállt, s a Kossuth téren viszonozta a környező épületek tetejéről a tüntetőkre zúduló gépfegyvertüzet. Úgy érzem, hogy a halottak között látom majd viszont: jelezték neki, hogy még egy napig igényt tartanak rá: több ezer statiszta közül beválogatták egy száz fős elit csapat tagjai közé.
Háromnapi forgatás óránként ötszáz forintért, étkezéssel. Reggeli: kakaós csiga és tejeskávé vagy tepertős pogácsa teával. A filmre vett vérfürdő közben ebédszünet, ötfajta étel között lehet választani, van vegetáriánus menü is. Tizenhat éves lányom elégedett az Andy Vajna-féle produkció által nyújtott ellátással, igaz, az utolsó morzsáig megeszi a számára csomagolt szendvicseket is.
Egymásra kopírozódnak az emlékek: az ötvenedik évfordulóra készülő játékfilm forgatása és az a hajdani, lázas 1956. október, melyet gyerekfejjel éltem át. Ahogy akkor én, úgy most a lányom se érti pontosan, mi zajlott körülötte. Hogy lett egyetlen nap alatt a dicsőséges forradalomból szabadságharc, amit egyesek már első pillanattól kezdve gyalázatos ellenforradalomnak neveztek? Mit kerestek az egész felfordulásban a szovjet tankok, melyek ráadásul mindkét oldalon részt vettek a harcban? Kik lőttek a tüntetőkre, és milyen céllal?
Ezt kellene elmagyaráznom a lányomnak a tizenkét órás forgatás után. Kezdem azzal, hogy a forradalmak soha nem voltak népünnepélyek, s mindkét oldalon előfordultak olyan tettek, melyeket utóbb szégyelltek, s később senki nem akart tudni róluk. 1848 augusztusában Lamberget megkéselték a hajóhídon, Tisza Istvánt 1918 októberének végén lelőtték, de 1956-ban azután tizenhárom nap alatt folyamatosan keveredett a dicsőség és a borzalom, a Kossuth tér után jött a Köztársaság tér, tudod, kislányom, akkor senki sem tudta, merre hány méter. Látod, az apád első elemistaként - mert előbb kicsengettek a Nádor utcai iskolában - magától elindult a tömeggel oda, ahol te most forgatsz, de a nagyanyád a kezénél fogva megragadta, hazaparancsolta, és november végéig kis sem engedte a lakásból, mondván, hogy az még nem neked való... hallod még, amiről beszélek?
De az ember lánya ekkor már sem nem hall, se nem lát. Az egész napi forgatástól elálmosodott, és aludni tér. Amúgy sem kíváncsi a magyarázataimra; bizonyára, ha nem lenne holtfáradt, akkor sem hallgatna végig. A háromnapi statisztadíjnak valószínűleg két nap alatt a nyakára hág augusztusban. Mit mondjak, megszolgálja a felhőtlen kikapcsolódást.