Hajdú Sándor
Globalizáció és iszlám kultúra Szerbiában
Kuvaiti befektetők építik újjá a térséget

Tíz évvel a balkáni háborúk után Szarajevó tele van élettel és virágzik. Az ezerkétszáz napos ostrom nyomai ugyan még látszanak a házfalakon, de a sebeket a viruló gazdaság és az életkedv már gyógyítja. A muszlimok lakta régi városrész bazársorán hétköznap is pezseg az élet, több ezer fiatal ül kint a hangulatos kávéházak teraszain.

Bascarsiján kavargó tömegben jól megférnek egymással a globalizáció kisérőjelenségei és a tradicionális bosnyák-iszlám kultúra. Szarajevóban lépten-nyomon a "nem felejtünk" feliratba ütközünk, de a város már a 21. század helyét keresi a Balkánon.
1992 áprilisában kezdődött Szarajevó 20. századi kálváriája. Április 6-án, a független bosnyák állam kikiáltásának pillanatában ostrom alá vette a jugoszláv néphadsereg. A három és fél évig tartó ostrom során szinte rommá lőtték a félmilliós nagyvárost. A kezdetei szerb-bosnyák konfliktusba belépő horvátok hátba támadták a szövetséges bosnyák haderőt. A szörnyű pusztításnak a daytoni békeszerződés vetett véget, Szarajevó azonban az akkori híradó képei alapján megszűnt létezni.
A város mindig is a drámai történelmi fordulópontok helyszíne volt. A tizennegyedik század óta szinte teljesen török fennhatóság alatt élő Bosznia 1878-ban vált az Osztrák-Magyar Monarchia részévé. 1914. június 28-án Gavrilo Princip véres kézzel írta be Szarajevót Európa történelmébe. A város egyik legősibb hídján kivégezte Ferenc Ferdinánd trónörököst, ezzel indítva be az I. világháború eseményeit. Ma már csak hosszas kérdezősködés után lehet megtalálni a latin hidat, mivel a szerb nacionalista törekvések nem túl szimpatikusak errefelé. A II. világháború során a boszniai hegyek között vívta elhíresült csatáit Tito partizán serege a náci megszállók ellen. A neretvai csata és az igmáni menetelés még Hollywood producereit is lázba hozta. Tito még ma is népszerű Szarajevóban, bögréken, pólókon éled újjá a jugoszláv retroérzés.
A város tele van fiatallal, az egyetemek nyitottak bármely népcsoport számára. A balkáni újjáépítés itt rendkívül sikeres programként valósult meg, de talán a legszembetűnőbb, hogy az európai befektetések mellett Szaúd Arábia-i és kuvaiti pénzek áramlanak nagy mennyiségben a gazdaságba. A szaúdi milliárdosok terepjáróival városszerte találkozhatunk. A csador már ritka viselet, helyét a rózsaszín sálak vették át. A müezzin hangja naponta ötször hívja imára az "igaz hit" követőit. A békefenntartók feltűnnek még Szarajevó főterén, de fegyver helyett leginkább fagylaltot tartanak a kezükben. Tíz éven keresztül hirdette mementóként a bosnyák parlament épülete a város tragédiáját. Idén aztán, szakítva a múlttal, megkezdték a golyónyomok és ágyúlövedékek szaggatta épület felújítását.
A város lüktet, és a helybeliek a nehéz évek után boldog jövőt várnak.

Szarajevót elhagyva a Neretva türkizkék vize mellett jutunk el Mostarba.
A kisvárosban a háború nyomai még szembetűnőek. A horvát és bosnyák oldalt elválasztó utcák házai szétlőve, kiégve hirdetik a Balkán lappangó etnikai feszültségét. A Stari-Most öreg hídjáról elhíresült város nevezetességét két éve állították helyre. 1993 májusában egy horvát tankakna rombolta le a több mint ötszáz éves múltra visszatekintő építményt. A várost körülvevő völgy csodálatos mediterrán hangulatot áraszt, feledtetve az ide látogatókkal a tíz éve házról házra járó pusztítást. Hiába azonban a vonzó környezet, a fiatalok elvágyódnak a városból. Idegenvezetőnk, Dániel ezt úgy fogalmazza meg, hogy: "Külföldre megyek kenyeret keresni, nem látom a jövőmet Boszniában." Mostarban is lépten-nyomon közel-keleti befektetésekbe botlik az ide látogató. Több épületet és mecsetet építenek újjá kuvaiti segítséggel. A Neretva jobb partján látványos fejlődésnek indult a muszlim negyed, míg a bal parton jórészt a horvátok próbálnak lépést tartani a gazdasági fejlődéssel. A turizmus húzóágazatnak számít, bár vendéglátóink keveslik az ide látogató külföldiek számát. Jelentős eredménynek tartják helyben, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok között újraindult a kereskedelem. Szerb és horvát kamionok hozzák az árut, míg a bosnyák tengeri kikötő, Neum teherhajókat indít Horvátországba. A háború azonban nemcsak az épületek homlokzatán hagyott nyomot, hanem az emberi kapcsolatokban is. Nehezen indul újra a párbeszéd a horvát és szerb nacionalizmus árnyékában. A közelgő nyár elnyomja a balkáni feszültségeket, de ez csak addig tart, amíg tart a gazdasági fellendülés. A Balkán maradt az, ami volt: Európa lőporos hordója, de a kanócot egyelőre még nem gyújtotta meg senki.