Dávid Ibolya-interjú

Tisztelt Szerkesztőség!

A Hetek 2006. április 28-i számában jelent meg Dávid Ibolyával. Bár az interjú számtalan reflexiót elindított bennem, ami azt bizonyítja, mennyire gondolatébresztő és érdekes írásról van szó, terjedelmi okból most csak két, engem közvetlenül érintő bekezdésére reflektálnék.

Lehet, hogy Dávid Ibolya memóriája nem tökéletes. Azt állítja, hogy konkrét ügyekkel miniszterként soha nem foglalkozott, pedig Kunos Péter kegyelmi kérvénye is konkrét ügy. Állítólag fogalma sincs, hogy velem szemben milyen vádak és gyanúsítások fogalmazódtak meg. 2001. június 19-én és november 6-án, amikor felfüggesztették a mentelmi jogomat, ha nem is olvasta volna el a minden képviselőnek postázott kikérő leveleket, de nyilván konzultált a mentelmi bizottság MDF-es tagjával, és a plenáris ülésen végighallgatta az indítványt és beszédeimet. Aztán megszavazta kiadásomat. De az is zavaró számomra, hogy lényeges technikai (valójában nagyon is tartalmi) kérdéseket sem ismer az igazságügy-miniszter. Nem tudja, vagy nem emlékezik, hogy éppen az ő miniszteri regnálása alatt hozták létre a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatalt, melynek én lettem az első "ügyfele". Tehát nem a rendőrség, hanem az ügyészség nyomozott, így a rendőrség gyanúkat sem fogalmazhatott meg velem szemben. De nem tudja azt sem, hogy szökésemtől kellett-e tartani.
Ettől azonban még válaszolhatna arra a kérdésre, amit a Hetek feltett. Hogyan történhetett, hogy több alkalommal is odahívták a sajtót, hogy megörökíthesse bilincses-pórázos vezetgetéseimet, ráadásul ki nem takart arccal? Hogyan fordulhat elő egy ún. jogállamban, hogy ezeket a képeket újságolvasók és televíziónézők millióinak folyamatosan bemutatták? Ezzel példátlanul megalázva, emberi méltóságomban megsértve, akkor 95 éves anyámnak is mély szomorúságot okozva. És ezzel egyben az eljárást deformálva: a bűnt "hitelesítve", a közvélemény előtt előre "elítélve". Nem ismeri az igazságügy-miniszter az alkotmányt? Hiszen abban nem alternatív előírásként szerepel az ártatlanság vélelme és az emberi méltósághoz való és nem korlátozható jog. Nem volt feladata és hatásköre? De hiszen az alkotmány 35. §-a a kormány első számú kötelezettségévé teszi az alkotmányos rend és az állampolgári jogok védelmét.
Ilyen emlékezet- és ismerethiányt tapasztalva még számomra is meglepő, milyen határozottan látja Dávid Ibolya saját pártja és az FKgP történetét. Szerinte az MDF és a Fidesz között csak politikai egymásnak feszülések voltak, őket (az MDF-eseket) nem zsarolhatták. Egészen a legutóbbi időkig erről viszont egészen mást hallhattunk a miniszter asszonytól is. Lásd a Békejobb történetét, majd az állítólagos választási zsarolásokat, ajánlatokat, megfélemlítéseket. Vagy amikor azokról az MDF-es képviselőkről beszéltek, akiket a frakcióvezetőjük, önvédelmi reflexeinek engedve és "saját hatáskörben", kizárt képviselőcsoportjukból.
Budapest, 2006. május 7.