Hetek - X. évfolyam, 3. szám, 2006. január 20

Vajon összeomlik-e a Palesztin Hatóság a Hamasz várható jó szereplésével a palesztin választásokon? Várható-e, hogy a palesztin terror a választások másnapján nagyobb sebességre kapcsol? Miként kezelje Izrael, az Európai Unió és az Egyesült Államok azt a kormányt, amelyben a Hamasz képviselői is helyet foglalnak? – ezek a kérdések foglalkoztatják a politikusokat és elemzőket a január 25-én megrendezendő palesztin törvényhozási választások közeledtével.

Parlamenti képviselőjelöltek a Hamasz listájáról. Jamila Al-Shanti (balról) és Mushir al-Musri Gázában indulnak a voksokért

Bár a Hamasz fokozatos térnyerése Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság (PH) elnökét a választások elhalasztására ösztönözheti, ma úgy tűnik, ez nem fog megtörténni. Annyi azonban bizonyos, hogy a PH a Hamasz erősödésével nem omlik össze – elsősorban azért, mert az oslói keretben létrehozott, a terror ellen küzdő és a jogrendet-biztonságot megteremtő Palesztin Hatóság sosem létezett. Az a valóságos PH, amely az oslói folyamatból maradt vissza, már Saron egyoldalú kivonulását követően összeomlott.
Abbász Arafat utódjaként is elődje politikáját folytatta. A nemzetközi kvartett békemenetrendjének legfontosabb pontját, a terrorszervezetek lefegyverzését és felszámolását mindig is elutasította, és megbukott a gázai teszten is.

A kivonuló izraeli hadsereg és a felszámolt zsidó települések nyomában az övezetben végleg elszabadultak az indulatok. Fegyveres különítményesek pénzt, árut, munkahelyet és embert rabolnak. Abbász terrorcsoportja, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja január 4-én még az egyiptomi határőregységek ellen is támadást intézett. Megöltek két egyiptomi katonát, és harmincat megsebesítettek. A betonfal ledöntésével rést nyitottak a határ menti kerítésben, hogy a fegyveres terroristák és csempészek ellenőrizetlenül ki- és bejárhassanak. Korábban az Európai Unió ellenőreit kergették el, és a határ egyébként is három hónapja tárva-nyitva áll. Mára Gáza a tálibok uralta Afganisztánra emlékeztet inkább, semmint a Bush 2002. júniusi beszédében megelőlegezett békés palesztin állam kezdeményére.
A helyzetért a palesztinok mellett az Európai Unió és a Bush-kormányzat politikája is felelős. Elnézték Abbásznak, hogy fittyet hányva a nemzetközi kvartett béketervére, nem számolja fel a terrorszervezeteket. Ennek ellenére nyomást gyakoroltak Saronra a gázai egyoldalú kivonulás érdekében, és a PH változatlan formában élvezte az Európai Unió és az Egyesült Államok pénzügyi és politikai támogatását. Izrael az egyiptomi határőrizetet kifejezetten amerikai nyomásra volt kénytelen átengedni a palesztin–európai kettősnek. A Nyugat és Izrael azt is eltűrte, hogy a Hamaszt ne számolják fel, sőt a választásokon elindulva politikai pártként legalizálja magát. Az eredményt most mindannyian láthatjuk: al-Kaida–Hamasz terrorbázis a Földközi-tenger partján, és rakétaeső Asdodra. Abbász ígérete, hogy a választások után a Hamaszt lefegyverzi, nem vehető komolyan.
Politikusok és elemzők most azt latolgatják, mi várható a választások másnapján. Sokan úgy vélik, a történések attól függenek majd, hogy hány képviselői helyet szereznek az iszlám fundamentalisták. "Ha a Hamasz nyer, az paradox módon a terror mérséklését eredményezheti" – állítják az izraeli honvédelmi minisztériumban. Szó sincs erről. A Hamasz a választási eredménytől függetlenül újult erővel folytatja terrorkampányát. Már be is jelentette, hogy a tűzszünetet nem hosszabbítja meg.

Ebben segíteni fogja, hogy a terrorszervezetet a választási eredmények legitimizálják a nemzetközi politika és a közvélemény szemében is. Elképzelésük eddig várakozáson felül megvalósult. Franciaország és az EU több állama, az ENSZ, és természetesen Oroszország is kapcsolatot létesített a Hamasszal, amelynek vezetői több alkalommal találkoztak Javier Solanával, az EU külpolitikáért felelős biztosával. Még emlékszünk Solana ígéretére: ha a Hamasz politikai párttá válik, az EU felújítja a pénzügyi és politikai támogatását. Az Egyesült Államok ugyan jelezte, hogy amennyiben a Hamasz nyeri a választásokat, leállítja a PH-nak nyújtott pénzügyi támogatást. Ennek ellenére a terrorral szembeni nyugati és izraeli ellenállás fokozatosan gyengül. Saul Mofáz izraeli honvédelmi miniszter már azt is kilátásba helyezte, hogy bizonyos feltételek esetén még Izrael is hajlandó lenne a Hamasszal tárgyalni.
Mariam Farhat, három terrorista anyja, a Hamasz első számú képviselőjelöltje ezt másképpen gondolja. Szerinte minden izraeli meggyilkolása a dzsihád legitim eszköze. Zsidókkal pedig csak azután lehetséges a béke, ha a Földközi-tengertől a Jordán folyóig fekvő területen megalakul az Iszlám Állam – hangzott el az egyiptomi televízióban.