Vissza a tartalomjegyzékhez


Wass Albertről

A Wass Albertről közölt cikküket most volt szerencsém elolvasni. Úgy gondolom, hogy róla sem lehet egyértelműen nyilatkozni, mint ahogy manapság Magyarországon semmiről, főleg ha van politikai attitűdje. De az mélységesen felháborít, hogy "a költőfejedelemnek" meg lehet kérdőjelezni az irodalmi helyét. 

Tisztelt Szerkesztőség!

Jómagam erősen baloldalinak tartom magam, de ennek ellenére irredenta is vagyok. Számomra ez a két elviség nem áll külön úton. Wass Albertet nemcsak "hazaszeretetből" lehet olvasni, de irodalomszeretetből is. Tovább megyek, néhány művét kötelező olvasmánnyá tenném az ifjúság számára, történelmi tudásuk, valamint nemzettudatuk fejlődése végett. A fasisztaságát illetőleg, számomra a román "népbíróság" döntése nem perdöntő. Ha Önöknek igen, az elég sajnálatos.

Üdvözlettel: 
Végvári Tamás

Tisztelt Végvári Tamás!

Sajnos, egyetértek Önnel abban, hogy ma Magyarországon semmiről nem lehet egyértelműen nyilatkozni. Mindez azonban abból adódik, hogy a közelmúltat illetően a jót nem választották el a rossztól, valamint a gonosz dolgokat, eszméket és személyeket nem ítélték rossznak. 
Wass Albertet a román népbíróság halálra ítélte, mert bűnösnek találta két zsidó lány, két román paraszt, valamint egy román pópa és családja meggyilkolásában. 
Lehet vitatni a népbírósági ítéleteket, azonban számos kérdésre is válaszolni kellene: miért fogadta Adolf Hitler az 1936-os olimpia kapcsán az Ön költőfejedelmét, vagy néhány évvel később miért talált a román csendőrség nagy mennyiségű náci propagandaanyagot a Wass-birtokon? 1946-ban az ideiglenes (nem kommunista) magyar kormány miért ítélte úgy, hogy Jönnek című művét fasiszta szellemisége miatt meg kell semmisíteni? (A mai állapotokat jól jellemzi, hogy a magyar hadsereg 1940-es erdélyi bevonulásáról szóló művet nemrég a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával adták ki.) Az ötvenes és hatvanas években miért publikált Wass Albert az emigrált nyilasok (Hídfő) lapjába? És még folytathatnám...
A norvég Knut Hamsun vagy a francia Céline a második világháborúban nyíltan szimpatizáltak a nácikkal – emiatt börtönbüntetésre is ítélték őket, de a mai napig kiadják műveiket, mert kitűnő írók voltak. 
A Wass-művek irodalmi kanonizációja azonban addig nem kezdődhet el, amíg az erdélyi író a hazai jobboldal orákuluma, valamint nem tisztázódik a múltja. De kérdés, hogy a Wass-életmű kiállná-e az irodalmi tűzpróbát? Nem tudom. Mindenesetre, Wass Albertet nem tenném kötelező olvasmánnyá. 

Kunstár Csaba
Belföld rovatvezető