Réti Ervin
A Buldózer legendája
A tábornok, aki autóstoppal érkezett a frontra

1973. OKTÓBER 8-ÁT az egyik legkeserűbb napként jegyzik Izrael történetében. Akkor már negyvennyolc órája dúlt a negyedik háború, Egyiptom és Szíria jelentős katonai sikereket ért el, a frontokon kritikus helyzet alakult ki. Az engesztelés böjti napján történt meglepetésszerű támadás sokkhatása szinte megbénította egész Izraelt. Ekkor érkezett meg – autóstoppal – Gonen tábornoknak, a szuezi déli övezet főparancsnokának harcálláspontjára Ariel Saron. 

Saron formailag "civil" volt már ekkor, mert augusztusban kivált a hadseregből, amikor nem őt, hanem riválisát, Elazar tábornokot nevezték ki vezérkari főnöknek. Kérte azonnali állományba vételét, de még a hivatalos válasz megérkezte előtt szolgálatba helyezte magát. A helyzet felettébb kényes volt: Saron előzőleg négy éven át volt ennek a szakasznak parancsnoka (Gonen rövid ideig beosztottja volt), s mindent jobban ismert utódjánál.
Azt a parancsot kapja, hogy maradjon védelemben. Saron azonban felmérte a lehetőségeket: régi felderítő tapasztalatával észlelte, hogy a Sínai-félszigeten előrenyomuló 2., illetve 3. egyiptomi hadsereg között jelentős rés alakult ki. A támadók számításba se vették, hogy a Keser?-tavaknál, a csatorna torkolatánál hátuk mögé kerülhet valaki az ingoványos talajon. Saron a négy év alatt erre is kész terveket dolgozott ki: a partszakasz homokjában vörös téglák jelzik a követhető utakat. Az akció során az araboktól zsákmányolt úszó harckocsikon, egyiptomi egyenruhában, arab nyelv? üzeneteket váltva haladt az előőrs, míg Kairóban a vezérkar csak tizenöt órás késéssel értesülhet arról, hogy a főerők összes utánpótlási vonalát elvágták. Saront először hadbíróság elé akarták állítani. Több tábornoktársával nem éppen diplomatikus vitákat folytatott, de a siker végül mindent igazolt. Izrael "az Afrikába való behatolással", a csatornán történt átkelés mesteri húzásával bebiztosította győzelmét.
Saron egész életét katonai pályafutása határozta meg, ami – szokatlan módon – anyai örökségnek számított nála. Agronómus apja és orvos édesanyja a cári Oroszországban, a tbiliszi egyetemen ismerkedtek meg, s már együtt vándoroltak ki 1921-ben Palesztinába. Társaikkal ott alapították meg a Tel Aviv szomszédságában fekvő Kfar Malal mosávot. Samuil, az apa banán-, narancs- és avokádóültetvényeivel szerzett országos hírnevet, míg felesége vette kézbe az értékesítést s nem utolsósorban a telep védelmét az állandó, súlyos összeütközések földjén. Az 1928. február 27-én született Ariel Scheinermann, aki később Saronra "héberesített", anyja határozottságát, harcosságát örökölte.
Tizennégy évesen csatlakozott a jobbára illegális zsidó fegyveres szervezet, a Hagana ifjúsági alakulatához, az első arab–izraeli háborúban, 1948–49-ben felderítőtiszt, majd egy felderítő dandár parancsnoka volt. Bátor, vakmerő, de gyakran már akkor öntörvény?. Amikor egy rövid fegyverszüneti időszakban a jordániai Arab Légió két izraeli katonát foglyul ejtett, géppisztolyt ragadva dzsipjébe ugrott, átrobogott az ellenséges vonalakon, s két légióst túszul ejtett, akiket kicseréltek az izraeliekre. Többször megsebesült, de változatlanul a dzsipben állva vezette csapatát. Ekkor szövődött mély barátsága Dajannal s más tábornokokkal, akikkel emberi kapcsolataik akkor sem szakadtak meg, amikor különböző politikai térfelekre kerültek.
Az ötvenes esztendőkben a jeruzsálemi Héber Egyetemen történelmet és orientalisztikát tanult, majd Camberley-ben brit vezérkari akadémiát végzett. De nagy szükség volt rá a hadseregben, így az '56-os szuezi háborúban egy ejtőernyős, a '67-es, hatnapos háborúban egy páncélos dandár parancsnoka. S vezetője lett a híres 101-eseknek: ez a kommandóalakulat hívatott az Izraelt érő sorozatos támadások megtorlására. Magasztalták bátorságáért és bírálták, hogy fellépésüknek nem kevés a polgári áldozata. (Felesége egyszer, egy híradófelvétel láttán telefonált Saronnak, hogy megint nem visel acélsisakot. A válasz: "Arra majd csak az >>otthoni<< csatákban lesz szükségem...")
1973-ban az izraeli politikába akkor jobbról beviharzó Likud párt egyik alapítója lett. Miután végleg leszerelt, parlamenti képviselő, majd 1981 után, a Likud részvételével megalakuló, különböző koalíciós kormányok tagja lett. 1982-ben hadügyminiszterként a Brassó melletti Törcsváron töltötte szabadságát. (Első felesége, Margalit, Brassóban, magyar ajkú családban született, korai halála után pedig annak húgával, Lilivel kötötte második házasságát. Saron nagy fájdalmára néhány éve Lilit is elveszítette. Két fia közül Omri követte a politikai pályán, de különböző kampánypénzek körüli vesztegetési gyanú miatt nemrég le kellett mondania képviselői mandátumáról.) Erdélyben táskarádióján értesült arról, hogy a londoni izraeli nagykövet palesztin terrortámadás áldozata lett. Azonnal hazarepült, épp időben: két nap múlva kitört a libanoni háború. Saron hadügyminiszterként újabb katonai sikereket könyvelhetett el, de közben súlyos bűncselekmény árnyéka vetődött rá. Az izraeliek által megszállt Bejrútban a szélsőséges falangista milícia emberei iszonyatos vérengzést hajtanak végre a szabrai és satilai palesztin menekülttáborokban. Nyolcszáz és ezerötszáz közé teszik a polgári áldozatok számát. Saront azért érték évtizedeken át heves kritikák, mert az izraeli hadsereg állítólag tétlenül szemlélte az egész népirtást. Egymást követik a vizsgálatok, jobbára felemás eredménnyel, de a hadügyminiszteri tisztséget fel kellett adnia. A következő másfél évtizedben hat különböző tárca élén áll, s a szovjet zsidók bevándorlását segítő kormánybizottság elnöke. Legyen az építésügyi vagy infrastrukturális minisztérium élén, élharcosa volt a megszállt területekre történő betelepítésnek. Közkelet? becenevét, a Buldózert a háborús időkben végrehajtott, ellenállhatatlan hadműveleteiért s a "békeidőkben" megvalósított, mindent elsöprő telepítéspolitikájáért kapta. Ezért is "árulózták" le Gázában...
1999-ben, amikor Netanjahu helyébe a munkapárti Barak lépett, Saron vette át a Likud elnökségét, s 2001-től miniszterelnök is. Bár kormányfői tevékenységét – elsősorban a vitatott egyoldalú gázai kivonulás miatt – ma egykori hívei bírálják és hajdani ellenfelei méltatják, abban azonban egyetértenek: Ariel Saron katonaként a modern Izrael egyik legendája volt.