Lukács András
A Bosszú: egy kommandóakció meséje
A München nem dokumentumfilm, hanem dokumentarista jellegű játékfilm. Ennek megfelelően egy kiszínezett történetről van szó, és nem (csak) Spielberg hibája, hogy ez a színezés több helyen eltúlzott.
A München alapötletéül George Jonas Bosszú című könyve szolgál, amelyből 1986-ban már készült tévéfilm Gedeon pallosa címmel, Rod Steigerrel és Michael Yorkkal a főszerepben. A Bosszú arra az Izrael által hivatalosan soha el nem ismert történetre épít, amely szerint a müncheni olimpián történt terrorcselekményt követően Golda Meir miniszterelnök utasítást adott a Moszadnak a merényletért felelős összes terrorista likvidálására. A történet megírásakor Jonas megismerkedett egy Juval Aviv nevű személlyel, aki azt állította, hogy ő vezette a likvidálásokat végrehajtó egységet. George Jonas ezt követően a történet jelentős részét Aviv beszámolóiból építette fel, és a könyv bevezetőjében elismerte, hogy nem volt lehetősége a kapott információk hitelességét ellenőrizni.
Jonas legnagyobb bánatára csak jóval a könyv megjelenése után derült ki, hogy legfőbb informátora nemcsak a különleges egységnek, hanem még a Moszadnak sem volt tagja. Ennek megfelelően a történet számos fiktív elemmel gazdagodott, a lényegen azonban ez mit sem változtatott: az évek során ugyanis az izraeli titkosszolgálatok valóban likvidáltak mintegy tíz olyan terroristát, akiknek köze volt a müncheni mészárláshoz. Az akció eredményeként ma már csak egy olyan terrorista él, aki közvetlenül kapcsolatba hozható a müncheni vérengzéssel, a hetvennégy éves Mohammed Daoud. A Moszad őt is megpróbálta likvidálni, 1981-ben egy varsói kávézóban rálőttek, de túlélte a támadást. Daoud 1999-ben megjelentette az Egy palesztin terrorista emlékiratai című könyvét. Ebből az is kiderül, hogy a müncheni mészárlás kapcsán Arafat felelőssége is felmerült, akit Daoud szerint tájékoztattak az akcióról, és a Raisz áldását adta rá.
A Bosszú fiaskójának ismeretében Spielberget joggal érhette a vád, hogy filmje nem lesz történelmileg hiteles, amit a mester azzal védett ki, hogy filmje nem csupán George Jonas könyvére épít. A történelmi hiteltelenségnél súlyosabb kritikával illették a film filozófiáját – Spielberg ugyanis "politikailag korrekt", a békefolyamatot támogató filmet akart készíteni, amit jelez az a tény is, hogy a film készítése során Dennis Ross, Bill Clinton közel-keleti megbízottja volt a segítségére. Egyesek szerint ez a politikai korrektség "túl jól" sikerült: Ehud Danoh izraeli konzul a New York Times hasábjain azért kritizálta a rendezőt, mert egyenlőségjelet tesz a müncheni vérengzés terroristái és az izraeli kormány közé. Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ dékánja szerint pedig – aki a Schindler listája szakértőjeként segített Spielbergnek – a rendező egy "vak pacifista" látásmódot közvetít a filmben. Hier szerint ebben az esetben hiba volt a főszereplő szájába adni, hogy "az erőszak még több erőszakot szül": véleménye szerint ugyanis, ha Izrael nem válaszolna a terrorizmusra, akkor az országból temető válna.
