Lakatos László
Tokkal-vonóval

Eltűntek a cigányzenészek. Míg harminc évvel ezelőtt több száz budapesti étteremben szólt a magyar nóta, addig ma alig tucatnyi zenekar él meg. A gépzene és a techno mindent letarolt. 

Tóth József az Astoriában. Lejjebb hangol Fotó: Somorjai L.

A cigányzene kevéssel a török hódoltság előtt honosodott meg Magyarországon, és egészen Kádár elvtársig kifejezetten jól tartotta magát. Azóta azonban leáldozóban van. Budapesten állítólag már csak tizennégy olyan étterem működik, ahol élő zenészek húzzák a nótát. Keresetük ezerötszáztól ötezer forintig terjed. Na nem óránként – az egész műszakra számítva. És még így is örülhetnek, ha legalább egy héten át folyamatosan van munkájuk. De mi lett azokkal, akiknek nincs? 

Drága öcsém!

Az Astoria aluljáróját momentán a kevésbé patinás "mulatóhelyekhez" lehetne sorolni. Pedig ott is van ám cigányprímás, még ma is. Tóth József is ott húzza a bús-édeset némi apróért az arra járóknak. A kedvemért tart egy rövid cigarettaszünetet, addig kérdezhetem. A hegedűtokban gyors szemrevételezés után sem számoltam össze kétszáz forintnál többet. Kevés. Hiába, ez nem az úri közönség. Tóth József szomorú történettel kezdi. Azt mondja, most kölcsönhegedűvel játszik, a régit, a jót ellopták. Ott az aluljáróban. "Drága öcsém, szerezz nekem egy hegedűt, hogy tudjak játszani!" Az új hegedűt persze nem tudom neki megígérni, de szerintem nem is ennek reményében idézi fel a múltat: "Nem volt ez mindig így, harminchárom évig muzsikáltam, játszottam én a Gellért Szállodában is! Akkor jó volt. Most meg azért van ez így, kérem szépen, mert az állam csinálta ezt! Minket szó szerint kiszorítottak!" Utolsó szavait már kiabálja. A járókelők egy gyors oldalpillantás után meg is gyorsítják lépteiket. Hiába, az öreg a végén még "elhúzza a nótájukat". Tóth József visszanéz rájuk, egy pillanatra elréved, majd kicsit halkabban folytatja: "Nálamnál vannak, kérem, jobb muzsikusok is, és azok is elmennek a piacra árulni, ezt is, azt is árulnak szegények, hogy ne haljanak éhen! Hát szabad ilyet csinálni az államnak? Huszonkétezer forint a nyugdíjam, és napi nyolcszáz forintot keresek itt az aluljáróban... Drága öcsém, szerezz nekem egy hegedűt, hogy tudjak játszani!"

Csíkos ing, zselézett haj

Más márványra cserélem az Astoria aluljárójának márványát, következő riportalanyommal a Magyar Rádió Márványtermében egyeztettem találkozót. A Jávori Sound Machine ad koncertet, és az együttes hegedűse megígérte, a szünetben szán rám két percet. Jávori Dávid előző riportalanyom szöges ellentéte, huszonnégy évével, elegáns csíkos ingben, hátrazselézett hajjal, kópémosollyal nyújt kezet. Mondandója azonban emlékeztet Tóth József mondandójára: "Sajnos rengeteg zenész van, aki borzalmas körülmények között él. Kényszerűségből vállal olyan munkát, aminek sajnos a zenéhez semmi köze. Ismerek olyan zenészeket is, akik elvégezték az egyetemet, marketinget, kommunikációt, politológiát tanultak, de ez nem igazán áll közel hozzájuk – ezáltal nem is fogják jól csinálni. A zenei kultúráról, műveltségről pedig jobb, ha nem is beszélünk. Mit lehet várni azoktól, akik Kozsót vagy a Matyi és a hegedűst hallgatják?" Hát, valóban nem sok jót.

Koncert, guberálás

"Az EU-ban nem így működik a történet, remélem, majd azt is sikerül átvenni, nemcsak a benzinárakat" – mondja Jávori Vilmos, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettese. Információi szerint az unió fejlettebb tagállamai pártolják, támogatják zenészeiket. Ha például egy színház nem akar élő zenekart foglalkoztatni, akkor is ugyanannyi pénzt fizet be a zenészegyesületbe, mintha tizenöt zenészt alkalmazna. Az egyesület pedig elosztja a pénzt az éppen munkanélküli tagok között. Jávori azt mondja, Magyarországon előbb meg kellene alkotni a szükséges törvényeket, és több jogot kellene adni a zenészszakszervezetnek: "ha például valaki működési engedély nélkül zenél, jelenleg nem lehet szankcionálni. Azok a muzsikusok viszont, akik erre a műfajra tették fel az életüket, kívülről ismernek több száz, talán ezer dalt, sokszor fűtetlen lakásokban nyomorognak, vagy mindenféle segédmunkából próbálnak megélni." Jávori nem túloz. Az országos hír? kapolcsi fesztivál egyik idei felfedezettje, az autentikus cigányzenét játszó Fláre Beás együttes énekese például lomizásból tartja fenn a családját. A lomizás azt jelenti, hogy Ausztriából hoz be kidobott, leselejtezett mosógépet, tévét, mindenféle műszaki cikket továbbértékesítésre.