Hajdú Sándor, Somorjai László
Vidám kedd és vidám szerda Székelyföldön

Nagy erővel folyik az árvíz utáni helyreállítás, de a pusztítás nyomai még ma is jelentősek az udvarhelyszéki falvakban. A csángóföldi korábbi áradathoz hasonlóan nemcsak házakat, hanem a megélhetést jelentő termés nagy részét is elvitte a víz. Az ATV Vidám Vasárnap című műsora nevében 20 tonna cukor, liszt, olaj, rizs és burgonya érkezett a csángóföldi Gyimesbükkre, az udvarhelyszéki Bikafalvára, Hodgyára és Farcádra – az emberek közvetlen megsegítésére. 

Kiss Ilona: "A pityókát meg kell pusziljuk..." Fotók: Somorjai L.

"A pityókát meg kell pusziljuk, mert a pincében csak egy kis répa maradt" – örvendezett Kiss Ilona, amikor az alapélelmiszerek mellett egy zsák krumplit is meglátott az adomány között. A kamionon érkezett élelmiszereket lovas szekerekre pakolták, és úgy szállították házhoz a Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány hazai és marosvásárhelyi munkatársai Gyimesbükkön. A faluba a sok ígéret ellenére nem érkezett állami segítség, csak az anyaországból jött némi támogatás. "Nem csoda, hiszen a székelyföldi áradás sokkal komolyabb károkat okozott – mondja Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató, miközben a szállítmányt osztjuk. – Olyan is volt, hogy magam irányítottam a székelységbe a segíteni szándékozókat, mert ezt kívánta az emberség"– mondja András két krumpliszsák között. 
A falu hosszú főutcájának csak az alsó harmadát érte a Tatros áradása. Az itt élők számára kemény tél jön, hiszen a krumpli és a kukorica hiánya nehezen pótolható. "Nincs szupermarket a Kárpátokban, na meg pénz sincs, amiből venni tudnánk bármit is – mondja a hatgyermekes Anna. – Azonban amíg a kezünket tudjuk emelni, nincs gond, addig nem fog nélkülözni a családom" – mondja olyan határozottan, hogy még mi is erőt merítünk belőle. 

A Tatros júliusi áradásáról lapunk már beszámolt, de legalább ilyen váratlanul érkezett az özönvíz Udvarhelyszék falvaira augusztus 23-án. "Ilyent én az életemben nem láttam. A homály, mint egy tölcsér, egyből leereszkedett, és jött is két méternél magasabb víz. Nem úgy, mint az eső, amely zuhog... Ez ugye lefele még nőtt és nőtt, hömpölygött. Egyből érintett, itt eső nem vót!" – így emlékszik vissza a két hónapja történtekre Kovács Géza bikafalvi tanácsnok. 
A faluban sokan az utolsó percig nem hittek a fülüknek, csak a látvány győzte meg őket – de akkor már késő volt. Szőcs Lajosnak a patak mellett fekszik a háza. Épp hogy sikerült időben bepakolni a családját az autóba, mert a fia a hegyről látta az eseményt. "Hamar, apa, fussunk el, mert hatméteres víz jön, nagy víz jön, erősen! – ordított a legény, amikor egy biciklis vágta után sikerült leérnie az áradat előtt. "Menekülés közben kiabáltunk, dudáltunk, hogy fussanak, fussanak, mert jön a nagy víz. Az emberek meg azt hitték, csak viccelünk" – mondja megrázó élményeit Szőcs Lajos.

Bálint Sándor bikafalvi lakos a családjával bennszorult a házukban. "Nem volt hova meneküljünk, mert különben elvitt volna. Hát ott álltunk az ágyon nyakig érő vízben, másfél óráig. A lábam megvetettem, az asszonyt öleltem, a lányom egyfolytában imádkozott" – emlékszik vissza az ilyen áradatot még nem látott faluban történtekre. Győrfi József – szintén Bikafalváról – háromszor került életveszélybe, amint elkapta a hirtelen megáradt Sükő patak.
"Azt mondom, még valami dolga csak kell legyen velem az Istennek, hogy minden helyzetet túléltem. A nyolcvanhat éves édesapámat is pont akkor műtötték meg az epéjével a kórházban, s így nem érte a víz, megmenekült az egész család."

Kovács Géza bikafalvi tanácsnok már korábban is megismerte a Vidám Vasárnap marosvásárhelyi stábját, amikor élelmiszert, fertőtlenítőszereket, majd építőanyagot, illetve üzemanyagot vásároltak a szükséghelyzetben, majd a helyreállításhoz. "Jószág van, föld van, de a nyugdíj alig nyom a latba. Az emberek nagyrészt önellátásból, a kertjükből élnek – magyarázza, miért bír akkora jelentőséggel az elpusztult termés pótlása. – Szavakat nem találok, amivel megköszönjem, hogy hozzájárultak ennek a kis népnek a felépüléséhez"– mondja meghatottan.