Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Magánbűnök, közerkölcsök

Tizenkét éve még közröhej tárgyává vált a magyar parlamentben az a képviselő(nő), aki a családon belüli erőszak problémájára igyekezett felhívni a törvényhozók figyelmét. Mára nagyot változott a világ: a választási kampányidőszakok megszokott témája lett a családon belüli erőszak, a távoltartás intézményének bevezetése körüli átmeneti felhajtás. A minapi kormányjavaslat e tárgyban akár figyelmeztető jelként is vehető: néhány hónap, és nyakunkon a választás. 

Az igazságügyi tárcától kapott információink szerint a távoltartás a büntetőeljárási törvény módosítása által válna lehetővé. Jelenleg a javaslat többpárti egyeztetése zajlik, s ezt követően kerülhet majd a T. Ház elé. Ennek megfelelően erőszakos bűncselekmény esetén bíró rendelhetné el maximum harminc napra a közveszélyes családtag otthonából való eltávolítását – amennyiben hiányoznak az előzetes letartóztatás feltételei.
Eltekintve attól, hogy a távoltartásnak gyakorlatilag a mai napig nincs kiépítve sem megfelelő háttérintézménye, sem kellő szakmai háttere – noha anno, Lévai miniszterasszony idejében komoly felbuzdulás mutatkozott e téren –, a törvényjavaslat kimenetele több okból is kétséges. Jogvédők és családjogi szakemberek szerint legfőképp azért, mert számtalan törvényhozó – jobbról-balról egyaránt – saját maga is nagyot bukhatna egy ilyen jogszabályon, akkora fokú a személyes érintettségük. Persze, ez nem kirívó eset, elég csak mondjuk, a dohányzásellenes törvényre gondolni. Ebből a szempontból Petrétei igazságügyminiszter személye némileg biztató is lehet a történet alakulása szempontjából, miután elkötelezetten erőszakellenes, szelíd ember hírében áll... 
Egyébként a pszichológusok szerint a családon belüli erőszak növekedése mögött mindig kimutatható a családon kívüli erőszak felerősödése. A legutóbbi választások hangnemét figyelembe véve akár időszer? is lehet most a távoltartás lehetőségének megvalósítása. A családokban is, de a parlamenten belül különösen.