Légiveszély

Az augusztus 26-ai számban megjelent „” címmel rövid hírként megjelent írásra szeretnék reagálni:

A hír eredeti alapja az a tény, hogy a magyar légtérben két repülőgép között az elkülönítés minimum alá csökkent. A sajtó azonban ezt az információt már annak a Metes Györgynek a tálalásában ismertette, akit szakmai alkalmatlansága miatt elbocsátottak a HungaroControltól és hosszabb ideje személyes bosszúból próbálja a légiforgalmi szolgálatokat lejáratni. Jelenleg a Jobbik Magyarország légügyi „szakértőjeként” is tevékenykedik. Tőle származik a Budapest légtérszerkezetének átalakításakor elhangzott hamis vád is: „életveszélyes” a rendszer.
A nyár közepén Sárvár térségében történt hasonló eseményt is ő állította be majdnem „repülőgép-szerencsétlenségnek”, noha ez távol állt a valóságtól.
Az augusztus 20-án bekövetkezett eseménynél a gépek 60 méter magassági elkülönítés mellett mintegy 2000 méter vízszintes távolságban - egymáshoz képest széttartó (!) repülési irányon - távolodtak (!) egymástól. Hasonló esetek naponta megtörténnek az európai légtérben, de ettől még természetesen szükséges egy független hatóságnak kivizsgálnia az esetet, ami meg is fog történni.
A repülőgépek fel vannak szerelve egy ütközés-előrejelző berendezéssel (úgynevezett TCAS), amely jelen esetben egyik gépen sem jelzett veszélyt, mivel a felmerült probléma (még) nem ilyen típusú volt, a pilóták nem is tettek bejelentést (nem hanyagságból). Ha az ütközés-előrejelző rendszer a figyelmeztető jelzésen túl (amely például lehet, hogy csak pár másodpercig áll fenn egy fordulóban, vagy emelkedés, süllyedés esetén), valódi veszély esetén azonnali kitérő manőverre ad utasítást, amelyet a pilótáknak kötelező azonnal végre is hajtani. Ettől is nagyon távol állt a hírben szereplő két eset.
További jó munkát kívánva, üdvözlettel:
Rába Zoltán