Hetek-összefoglaló
Vadásznak a Cowboyra

A sporttörténelem egyik legeredményesebb kerékpárosa, a hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong júliusban visszavonult, ám vár még rá egy megmérettetés: el kell oszlatnia a doppingvád gyanúját nem mindennapi pályafutása fölül. Egy francia sportnapilap szerint ugyanis a klasszis 1999-ben, első győzelme megszerzésekor tiltott szert használt.

Lance Armstrong esküszik, hogy sosem használt doppingszert Fotó: Reuters

Armstrongot számtalanszor vádolták már doppingolással, eddig azonban egyetlen esetben sem bizonyosodtak be ezek az állítások. Most a L’Equipe francia sportnapilap közölt egy négyoldalas leleplezőnek szánt cikket Armstrong hazugsága címmel, amely szerint az amerikai kerekes 1999-es lefagyasztott mintáját a chatenay-malabryi laborban újra megvizsgálták, és eritropoetint (EPO) mutattak ki benne. (Ez a szer megnöveli a vér oxigénfelvevő képességét, és ugyan már rajta volt a tiltott szerek listáján, de hat éve még nem volt kimutatható.) Az írás megjelenése érthető módon jókora botrányt kavart, ugyanakkor a sportágon és az orvosszakmán belül is többen értetlenségüknek adtak hangot. Hein Verbrüggen, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) elnöke - aki az ügyről semmilyen hivatalos információt nem kapott - kijelentette: az ismételt elemzések valakinek a megrendelésére készültek, és az eredmény nem véletlenül jutott ki Franciaországból. Marie-George Buffet, az 1999-ben hivatalban lévő sportminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy zavarja a L’Equipe eljárása. „Kutatási célból ellenőriztek korábbi mintákat, a vizsgálatok az EPO könnyebb kimutathatóságát célozták, a lap pedig kiemelt egy nevet a sok közül. Vagy ismételt kontrollról van szó, és akkor mindennek nyilvánosságra kell kerülnie, vagy kutatási eljárásról, akkor pedig egyenlő mércével kell mérni.” Egy német szakember, Klaus Müller, a kreischai intézet professzora szerint az egész történet valahogy sántít. „Nem vonom kétségbe, hogy francia kollégáim mostani analízise korrekt” - fogalmazott Müller, aki azonban hozzátette: mintát csak abban az esetben lehet ilyen hosszú ideig megőrizni, ha azt kutatási célokra akarják felhasználni, és a donor ehhez hozzájárul.
Más véleményen van Jean-Marie Leblanc, a Tour igazgatója, aki szerint: „Most első ízben nem csupán szóbeszédről és gyanúsítgatásokról van szó, hanem bebizonyított tudományos tényekről. (…) A labda most Armstrong térfelén van, választ kell adnia a következő kérdésekre: Miért, hogyan, kinek a segítségével tette mindezt? (…) A L’Équipe-ben megjelentek számomra azt bizonyítják, hogy Armstrong az orrunknál fogva vezetett bennünket. Mindnyájunkat.” (Érdekes körülmény, hogy a L’Equipe ahhoz a gazdasági csoporthoz tartozik, amelynek egyik érdekeltsége éppen a Tour de France főszervezője.) Armstrong viszont azt nem érti, hogy ha Leblanc annyira fel van háborodva, akkor a vele folytatott félórás telefonbeszélgetés során neki ezt miért nem említette. A sportoló egyúttal azt is állította, hogy a Párizs környéki laboratórium vezetői nem biztosították az ott őrzött minták anonimitását. „Csöppet sem meglepő számomra, hogy megvannak ezek a minták. Hiszen az elmúlt hét évben minden létező módszerrel vizsgálták már a vizelet- és vérmintáimat. Azt azonban a leghatározottabban állítom, hogy amikor - hét éve - levették tőlem ezeket a vizsgálati anyagokat, azokban nem volt, nem lehetett EPO” - hangsúlyozza Armstrong, aki szerint a L’Équipe-nek hatalmas üzlet a „kitalált sztori megszellőztetése”. (Egyébként az amerikai kerékpáros korábban használt EPO-t: 1996-ban súlyos rákbetegségét a kemoterápia mellett ezzel a szerrel igyekeztek kezelni.) 
Nehezen képzelhető, hogy Armstrongra nézve komoly jogi következményei lehetnének az ügynek, ugyanis a vizsgálatot a B mintán végezték el (az A mintát már 1999-ben felhasználták az akkori vizsgálatra), és fegyelmi eljárásra csak akkor van mód, ha mindkét minta rendelkezésre áll. Azonban így is a kerékpáros legenda hírneve a tét, amit ő a bíróságon kíván megvédeni.