Busa Viola
Elsodort életek

„Ez lett a mi cunamink” - nyilatkozta megrendülten az Egyesült Államok déli partvidékén fekvő Biloxi városának polgármestere, miután a Katrina névre keresztelt pusztító hurrikán végigsöpört a településen. A helybéliek által a „menny egy darabkájaként” emlegetett festői partvidék egyes területei valóban kísértetiesen hasonlítanak a tavaly decemberben Ázsiában pusztító cunami után hátramaradt „holdbéli” tájra. Földönfutóvá vált emberek, több tucat halott, víz alá merült települések, pozdorjává zúzott házak, gyökerestől kiszaggatott fák, a felismerhetetlenségig átrendezett városképek és égbe szökő olajárak - „röviden” így lehetne meghúzni a hurrikán mérlegét. A tragédia haszonhúzói úgy tűnt, egyedül azok a hírcsatornák lesznek, amelyek a pusztítás élő közvetítésére vállalkoztak. Ezúttal azonban a „rettenthetetlen” riporterek is elszámították magukat: az emberi tragédiák láttán sokan maguk is sírva fakadtak tudósítás közben.

Ennyi maradt a tengerparti autópálya egyik szakaszából. Évekbe telhet a helyreállítás Fotók: Reuters

A kísértetiesen kiüresedett tengerparton egy homokba fúródott színes táblácska hirdette rendületlenül: „Szerencsés az az ember, aki tengerparton lakhat”. A nem sokkal korábban még valószínűleg egy konyha falán díszelgő felirattal azonban tulajdonosai most már aligha értenek egyet. Katrina hétfőn hajnalban ugyanis több mint 230 kilométeres sebességgel rontott neki Louisiana partjainak a Mexikói-öbölben. Bár a New Orleans-iak megkönnyebbülésére némileg keletebbre húzódott a várakozásokhoz képest, és így a vihar középpontja és veszélyesebb keleti fala a városközpontot elkerülte, az igazi dráma csak nem sokkal Katrina elvonulása után vette kezdetét. New Orleans polgárai már éppen fellélegeztek, amikor hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy az utcákat kezdi elönteni a víz. 
A nagyobbrészt a tengerszint alatt fekvő városban a vízszint rohamos emelkedésnek indult, olyannyira, hogy sokaknak még arra sem volt idejük, hogy felöltözzenek: mezítláb, egy szál ruhában menekültek fel a padlásra és a háztetőre az ár elől. Mint kiderült, a várost körülölelő gátrendszert a vihar megrongálta, és nem sokkal Katrina távozása után a védőfal átszakadt, az utcákat pedig elöntötte a közeli Pontchartrain-tó vize. A több millió dollárt érő szivattyúrendszer felmondta a szolgálatot, mert nem tudta felvenni a versenyt a beáramló vízmennyiséggel. Már a rendkívüli erősségű szél is súlyos károkat okozott, és egész városrészeket rendezett át: pozdorjává zúzott házak, tőből kiszaggatott fák, leszakadt és fákra tekeredett villanyvezetékek, betörött ablakok látványa fogadta a szemlére induló hatóságokat. Katrina játszi könnyedséggel hajigálta félre útjából még a betonból készített védőbarikádokat is. A halottak számát egyelőre senki nem tudta megmondani. Mississippiben a helyzet olyan súlyossá vált, hogy a hatóságok egyelőre csak fekete kereszttel jelölik meg azokat a házakat, ahol tetemeket találtak, mert nincs elég jármű, amivel el tudnák szállítani őket.

A Nemzeti Gárda egységei a levegőből, a SWAT-kommandósok a földön őrködnek. Káosz és fosztogatás a hurrikán nyomában 

Lapzártánkkor, két nappal a hurrikán tombolása után a helyzet New Orleansban egyre csak rosszabbodott: már a kijelölt menedékhelyekről is megkezdték a menekültek kitelepítését. Ahogyan növekedett kívül a víz szintje, úgy fokozódott a falakon belül a menekültek frusztráltsága is. A 77 ezer férőhelyes Superdome stadionban elszállásolt 25 ezer menekült körülményei kezdtek tarthatatlanná válni: eldugult toalettek és az áramhiány miatt működésképtelen légkondicionáló berendezések tették próbára a hajléktalanná vált embereket, akiket az emelkedő víz elől több száz busszal szállítottak át a texasi Houstonba.
Összességében a térségben több mint 75 ezer embert szállásoltak el közel 240 menedékhelyen, és a korai becslések szerint legalább 50 ezer ember vált hajléktalanná. A hatóságok szerint előreláthatólag tízezreknek kell majd hónapokat tölteniük ideiglenes szállásokon. Több mint 1,7 millió háztartás és vállalkozás maradt áram nélkül - sok helyen hónapokra - Louisiana, Mississippi, Alabama és Florida államokban. 
A kaszinóiról híres Biloxi városában és környékén is súlyos volt a pusztítás: az Ocean Springsben élő Suzanne Rodgerst például valósággal sokkolta a rideg valóság, amikor a vihar elvonulása után kimerészkedett otthona környékére. „Nincs többé hova hazamennem” - nyilatkozta könnyek között az egyik hírcsatornán. Rodgers közvetlenül a tengerparton lakott egy társasházban, amelyet Katrina porig rombolt. „Mindent elvesztettünk, nem maradt semmink.” És Rodgers nem az egyetlen: „Az emberek céltalanul bolyonganak az utcákon. Nincs hová menniük, földönfutók lettek. Ott ácsorognak az utca közepén, egy szál nejlon szatyorral a kezükben. Ez mindenük, ami maradt.” Katrina nem válogatott: a könnyű szerkezetű, olcsóbb házakat éppúgy lerombolta, mint a több millió dollárt érő luxusotthonokat. „A barátaim most építettek a parton egy kétszintes, több milliót érő, csodálatos házat. Semmi nem maradt belőle.” Hasonló sorsra jutottak a kaszinók és a luxusjachtok is. 
A hatóságok és a meteorológusok időbeni és nyomatékos figyelmeztetése ellenére százezernél is többen maradtak otthonaikban gondolván: valahogy átvészelik majd a vihart. Volt, aki annyira hozzászokott a kényelemhez és a biztonsághoz, hogy nem vette komolyan a figyelmeztetést, de voltak olyanok is, akik úgy érezték, képtelenek hátrahagyni otthonaikat. Olyan is akadt, aki felháborodott e-mailben közölte a meteorológusokkal: ne ijesztgessék a lakosságot ilyen szélsőséges kijelentésekkel, hogy a hurrikán után akár évekbe is telhet a helyreállítás. Pat O’Brien New Orleans-i lakos beismerte: „Az ember látja ezeket a tévében, de nem gondolja, hogy vele is megtörténhet. Mi is elvesztettük mindent: az otthonunkat, az autónkat, a bútorainkat - mindent.” Scott Radish családjával együtt szintén saját házában vészelte át Katrina tombolását. „A hurrikán rémisztő volt, a faágak csak úgy repkedtek a szélben, de az épület megmaradt. Már azt hittem, rendben lesz minden, amikor észrevettem, hogy a dzsipem vízben áll.” A vízszint vészes gyorsasággal kezdett emelkedni, a hatóságok pedig nem tudták megmondani, hogy mennyi időbe telhet a gáton keletkezett rés betömése, és mennyi víz hömpölyög még addig be a városba. 
A víz az egyszintes házaknak hamarosan elérte a tetejét is, több száz lakost kényszerítve a háztetőre. A mentők több száz csónakkal és több tucat helikopterrel kutattak aprólékosan a túlélők után. Kedden naplementekor még több százan kucorogtak kétségbeesetten a háztetőn, de a mentők a sötétben is folytatták a kutatást. A tudósítók szerint a vízben álló házakból sok helyütt segélykiáltások hallatszottak. Amint az egyik blogger naplójából kiderült: New Orleans egyik negyedében délután öt óra körül az összes lakás riasztóberendezése hirtelen egyszerre bekapcsolódott, amitől az az érzése támadt, mintha a városrész légitámadás alatt állna. Mire szürkületkor a szirénák végre elhallgattak, újabb, a térségben eddig szokatlan hang ütötte meg a fülét: több ezer béka kezdett fülsiketítő kuruttyolásba. A magas páratartalom és a trópusi hőség még tovább nehezítette a helyzetet, a louisianai hatóságok pedig arra figyelmeztették a lakosságot: kerüljék az elnéptelenedett, pusztává vált részeket, mert ott mérges kígyók és hangyák inváziója várható.
Jean Jenkins is épphogy csak megmenekült: férje, két kutyája és macskája társaságában hét órán át kuporgott háza szűk padlásán, mire veje végre csónakon meg tudta közelíteni a házukat. A család 29 éve élt otthonában, és azért nem hallgatott a hatóságokra, mert egyszerűen nem gondolták, hogy a vízszint náluk is ennyire megemelkedhet. Amikor Jean lányát, Bonnie-t a mentés után magához ölelte, csak annyi tudott mondani: „Semmink sem maradt.” „De éltek, és ez a fontos” - felelte Bonnie. Vannak azonban, akik nem voltak ilyen szerencsések: Biloxiban egy fekete férfi zokogta a szintén zokogó riporternek: feleségét a kezei közül ragadták el a hullámok. „Azt mondta: »Nem tudsz tovább tartani. Viseld gondját a gyerekeknek és az unokáinknak!«” A hölgy azóta sem került elő. 
Az emberi tragédiákon túl a Katrina által okozott pusztítás komoly gazdasági következményekkel is járhat. Az amerikai olajtermelés egynegyedét biztosító mexikói-öbölbeli olajkutakat és -finomítókat ugyanis ideiglenesen le kellett állítani, aminek következtében a nyersolaj hordónkénti ára megközelítette a 70 dolláros csúcsértéket. Bár néhány közgazdász szerint a dollár inflációját figyelembe véve 80 dolláros hordónkénti árnak kell kialakulnia ahhoz, hogy a hetvenes évekbeli olajválsághoz hasonló krízishelyzet álljon elő, a termelésben mégis komoly kiesést okozhat a hurrikán. A Fehér Ház ennek megfelelően bejelentette: a kínálat szinten tartása érdekében hozzányúlnak a szövetségi olajtartalékokhoz.