Akár „nagy kínaitextil-háború” néven is bevonulhatna a történelemkönyvekbe az elmúlt hetekben Európa-szerte kirobbant súlyos érdekkonfliktus, amely a magyar ruhaipart is érzékenyen érintheti. Míg a csőd szélén lavírozó gyárosok üdvözölték a Brüsszel által júliusban elrendelt behozatali tilalmat, a távol-keleti importra átállt kereskedők most kerültek a csőd szélére, miután már kifizetett, irdatlan mennyiségű kínairuha-kupacaik egy ideje a határon rostokolnak.
Volt egyszer egy textilkvóta, melynek értelmében a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korlátozta a kínai ruhaexportot. Miután a tízéves kvóta a WTO szabályozása szerint ez év január 1-jén lejárt, kontinensünket néhány hónap leforgása alatt soha nem látott mennyiségű kínai alsó- és felsőnemű özönlötte el - jóllehet ruhaboltjainkban eddig is masszív távol-keleti uralom honolt. Miközben ma már a világ minden ötödik ruhadarabja Kínában látja meg a napvilágot, az uniós tagállamokban az év első felében százezres nagyságrendben szűntek meg a ruhaipari munkahelyek. A kvóta feloldása óta a kínai ruhainvázió mindmáig lankadatlanul tört előre: a tavalyi évhez képest az egyes országokban ötven-ötszáz százalékkal növekedett az ázsiai export. A jelentősebb textiliparral rendelkező országok tavasszal rángatták meg a vészharangot, az Európai Bizottság közbelépését sürgetve, hogy egy újabb kvóta bevezetésével fékezze meg az európai textilgyártás napról napra romló helyzetét. Máskülönben - riogattak - év végéig további egymillió munkahely megszüntetésére fognak kényszerülni.
Az Európai Bizottság hosszas mérlegelés után végül beszigorított: júliusban mennyiségi korlátozást léptetett életbe tíz ruházati termék kínai exportjára. A korlátozás lélegzethez engedi a ruhagyárosokat. A kereskedőket viszont kellemetlen helyzetbe hozta az időzítés, ugyanis az év közepén derült ki számukra, hogy az éves megengedett behozatali mennyiséget már bőven kimerítették, az előre megrendelt és kifizetett, év végéig szóló szezonális termékeket pedig nem tudják behozni. A korlátozás mostanra komoly pánikot keltett számos európai uniós ország kereskedőiben, akik a csődtől való féltükben a kvóta eltörlését - de legalábbis mérséklését - követelik az Európai Bizottság uniós kereskedelmi biztosától. Aggodalmuk érthető: legtöbbjük ma már szinte teljes mértékben az ázsiai importra építi az üzletpolitikáját, és nemigen repes a gondolattól, hogy ezentúl európai országokban vásároljon. Olyannyira, hogy a kereskedők a korlátozás bevezetése óta inkább más távol-keleti termelők után kezdtek el tapogatózni, mint India vagy Kambodzsa.
Hazánk a kilencvenes évek óta került Kína figyelmének középpontjába, elsősorban a rendszerváltást követően megnyílt új lehetőségek kiaknázása, valamint kiváló földrajzi helyzete miatt. Magyarország azóta a kínai ruhakereskedelem központi elosztója lett, ahonnan az ázsiai cuccok az uniós tagországok felé vehetik az irányt. Hazánkban jelenleg 30-35 ezer kínai textilbolt működik, amelyek mellett - alacsony árfekvésük miatt - hazai gyártók aligha rúghatnak labdába. A „kínai kérdés” így Magyarországot sem kerülhette el. „Az elmúlt öt évben a textilipari üzemek fele, és ezzel együtt 60 ezer munkahely szűnt meg” - állította kérdésünkre Pintér András, a Munkáltatók és Vállalkozók Országos Szövetsége textilruházati tagozatának elnöke.
A nyugat-európai országokhoz képest annyi volt a különbség, hogy mindez nálunk a rendszerváltás hozta gazdasági csődtömegben nem volt feltűnő, és közel sem kavart akkora vihart, mint tőlünk nyugatabbra. Magyarországon a rendszerváltást követően sorra mentek tönkre az állami tulajdonú ruhaipari cégek, és mivel a magyar textilipar helyreállítására nem történt konkrét lépés, mára szinte alig maradt működő ruhagyár az országban. Az emberek vásárlóerejére építve kezdetben népszerűek lettek a házi varrodákban előállított egyszerű ruhaneműk, amelyeket piacokon árusítottak - ezek szerepét vették át fokozatosan a kínai kereskedők. A GfK Hungária piackutató intézet felmérése szerint hazánkban a legszélesebb vásárlóréteg továbbra is az olcsó beszerzési lehetőséget keresi - így nem meglepő, hogy a magyarok szívesen vásárolnak az egyre növekvő számú kínai üzletekben is. Míg eleinte a hipermarketek jelentették a legfontosabb beszerzési forrást az olcsó termékekre, az utóbbi öt évben a kínai boltok szerepe megduplázódott; amihez az is hozzájárult, hogy országszerte egyre több Skála áruház is kínai kézbe került. Egyedül a márka- és image boltok nem érezték ennek hatását - amelyek viszont mindig is egy szűkebb vásárlóréteget tudtak csak elérni -, a márkára nem specializált boltok forgalma fokozatosan csökkent.
A Magyar Divat Szövetség, a GfK Hungária és a Next magazin szervezésében nyár elején megtartott divatszakmai konferencián elhangzottak szerint a kínai ruházati cikkekre való kereslet az olcsóságuk mellett azért is tudott a magyar vásárlói körben népszerűségre szert tenni, mivel Magyarországon a nyugati országokhoz képest még mindig van egy látható lemaradás az emberek tudatos divatkövetésében és igényszintjében. Általában elmondható, hogy egy tipikus magyar vásárló negyedannyit költ ruházkodásra évente, mint egy német állampolgár, és a kelet-közép-európai országokhoz képest is az utolsó előtti helyen állunk a ruhaneműkre fordított vásárlóerőben. A vásárlási szokásokban az első helyen az olcsóság áll, majd csak a nyolcadik és tizedik helyen a márka vagy divatossági szempont. Elmondható tehát, hogy a magyar vásárlási szokások két véglet felé kezdenek húzni: a legtöbben akár a minőség rovására is az olcsó árut keresik, másrészt viszont egy vásárlóréteg kitart a márkás boltok magasabb árú és színvonalú termékei mellett. A két véglet között azonban egyre szűkebb a fennmaradási lehetősége a hazai kereskedőknek.
A konferencián résztvevő szakemberek szerint a magyar textilipar régimódisága, a kreativitás és innováció hiánya miatt is felelős azért, hogy a magyarok messze lemaradnak a divatos, jó minőségű cikkeket értékesítő nemzetközi cégek mögött. A résztvevők szerint a magyar textilipar túlélésére megoldást jelenthetne kreatív divattervezők alkalmazása, hatékony marketingkampányok szervezése, valamint a média segítsége, amely igényt ébreszthetne a divatos öltözködés iránt a magyar vásárlókban. Falusi Gusztáv, a Nemzetközi Kereskedelem Politikai Titkárság főosztályvezető-helyettese kérdésünkre megerősítette: a kelet-ázsiai termékek árával nem lehet tartani a versenyt, és hosszú távon a magyar textilipar megmentésére a megoldás a kimondottan magas minőségű, márkás termékek előállítása lenne, amely speciális piaci igényeket is ki tud elégíteni.
Kisberk László, a Budapesti Iparkamara alelnöke lapunknak elmondta: a kínai termékek egy része amiatt is gondot jelent, mert a piacon értékesített áruk nagy része ellenőrizhetetlen. Részben ennek is köszönhető, hogy Magyarországon sorra tönkrementek a butikok és a ruhagyárak. Kínában nagyon olcsó a munkaerő, nem véletlen, hogy a multicégek jóformán mind náluk gyártatnak, odaszállított alapanyagból. Kína valószínűleg előbb-utóbb beáll a sorba, és rákényszerül arra is, hogy jó minőségű árut állítson elő, és ezzel már az egész világ számára komoly konkurenciát fog jelenteni - figyelmeztet a szakember.