Hajdú Sándor
Ketyegő gabonabomba

„Arany mezők, ezüst folyók” - énekli Bánk bán Erkel Ferenc operájában. A hős vér és a könny ugyan régóta nem áztatja a földet, de a mezőgazdaságból élők nem tudják eldönteni Péter-Pál napján, azaz június 29-én, hogy sírjanak vagy nevessenek-e. Ezen a napon ugyanis - a hagyomány szerint - elkezdődik az aratás. De hiába a jó időjárás, a bő termés, a gazdák gondja az új búzával csak szaporodik. A tavalyi búza még raktáron van, és négymillió tonna gabonatermés várható hozzá az idén. „Nem jó a hét szűk esztendő, de a bő se” - mondja Szabó gazda Mezőhegyes határában, ahol már vágják az árpát. 

Két és fél millió tonna gabona raktárat keres Fotók: Somorjai L.

A hőmérő higanyszála 42 fokot mutat, a hőség rekkenő, a zaj rettenetes, az árpa toklásza mindenhova beférkőzik és szúr, de kegyetlenül, miközben Szabó gazdával az ez évi gabonabombáról beszélgetünk. Kérdezném az idős embert, de csak fél füllel figyel rám, mert közben egész testével gesztikulál a kombájn vezetőjének: tegye már félre azt a vágóasztalt, mert nagyon meg van dőlve az árpa. A fiatal srác a vezetőfülkében erősen bólogat, majd ugyanúgy folytatja tovább. „Eh, ezek a kölkök a csodamasináikon - legyint az öreg dühösen - még aratni sem tudnak.” Hiába van klíma, lézerfej meg digitális kijelző, árpát vágni ösztönből kell. „Szétszórják nekem itt csak az árpát, mert ebben a dögmelegben erősen pereg a szem. Bár van a tavalyiból is éppen elég” - mondja az öreg.
Közel 40 hektáron folyik a családi gazdálkodás, ahol a két fiú mellett Szabó úr még hetvenévesen is irányít. Nyolcvan tonna gabona termett tavaly, annak is csak a felét tudták odaadni az EU-nak intervencióra. Több nem kellett. „Ott van bezsákolva a tanyán az árpa meg a búza, várja a szebb jövőt. Egy biztos: ha így mennek a dolgok, augusztusra újra az utakon meg a Parlament előtt lesznek a traktorok” - fogalmaz az idős agrár szakember határozottan. 

Hiába menesztették Németh Imrét és jöhetett helyébe Gráf miniszter, megoldás akkor sincs. „Pedig márciusban, mikor a Parlament előtt zörögtünk, azt ígérték, hogy lesz raktár elég, nem kell majd a betonplaccokon kényszertárolni a gabonát. De nem értenek ezek másból, csak ha újra ott dübörög kétszáz traktor a Kossuth téren”- osztja az észt János bácsi.
Agrár szakemberek szerint helytálló a paraszti logika, mert a magyar gazdák az idei évre közel 4 millió tonna gabonát - főleg búzát és kukoricát - ajánlottak fel az uniónak. Brüsszel ennyit nem tud eladni a piacon, a traktorokat viszont nem szereti az utakon látni, ezért átveszi a termést. Amíg ezt teszi, valahova el is kell raktározni, különben rárohad a gazdákra a gabona. A tavalyi termésből a magyaroktól eddig 2,5 millió tonnát vettek át, a maradék 1,5 milliónak - a miniszter szerint - most építik a raktárakat. A többi vasúti vagonokba, honvédségi hangárakba kerül, ami az agrárminiszter szerint kényszermegoldásnak megfelelő. A baj csupán annyi, hogy az aratás első szakaszának végén - körülbelül július végén, augusztus elején - újabb 2 millió tonna gabona lesz betakarítva - tárolóhely nélkül. Az egyenleg tehát a következő: van 6 millió tonna gabonánk, de ebből csupán 3,5 millió tonnának van hely. A túltermelésből következik, hogy a piacon lemegy a határidős gabona ára, hiszen a kereskedők és a gazdák is nagyon jól tudják, hogy uniós intervencióra nem lehet már gabonát felajánlani.
Szabó bácsi szerint ez ám az igazi panama, mert a héten már nála is megjelent két volvós gyerek, akik 1200 forintot ígértek az árpa mázsájáért. „A kisebbik fiam a kuvaszokat akarta ráengedni a két ficsúrra, úgy feldühödött, mert attól, hogy vidéken élünk, nem vagyunk mi hülyék. Tőlünk megveszik fillérekért, aztán az általuk lekötött állami raktárba beszállítják, és odaadják az államnak intervenciós, azaz szabott áron - közben poros zsebkendőjével törli Szabó úr a halántékát. - Hej, mióta beszavaztak bennünket a városi népek az unióba, így se jó, úgy se jó. Ha aszály van, az se jó, ha meg bő termés, az se” - mondja az öreg. „Tíz évvel ezelőtt kend nem csinált ilyen nagy gondot belőle, mert a tehén meg a disznók mindent felzabáltak. Miért nem adja most is oda az árpát a mangalicáknak?” - ugratja Szabó urat Kovács szomszédja. „Nyolcvan tonnát, te? Hol eszik meg ötven mangalica ennyi termést? Hiába születtél parasztnak, észt nem adott neked az Isten” - mondja az öreg tettetett indulattal, majd a kalapját Kovács szomszéd irányába hajítja. 
Kovács úr csak lazán veszi a szomszéd indulatát, majd kezet nyújt felém: „Kovács vagyok, de szólítson csak Tóninak. Valamikor húsz tehene volt az öregnek, meg több száz hízót adott le évente, akkor nem volt gondja, mi lesz a búzával” - mondja csak úgy a bajusza alatt.
A szakemberek szerint a hirtelen gabonafelesleg oka, hogy az állattenyésztés Magyarországon válságban van. Az eddig takarmányként termelt gabonával nem tud mit kezdeni a mezőgazdaság.
„Ahogy idefele jöttem, hallgattam a Déli Krónikát, abban nyilatkozott »Fülöp atya« (Benedek Fülöp, az agrártárca közigazgatási államtitkára), hogy eladunk a spanyoloknak félmillió tonna búzát, mert náluk az aszály miatt nem terem elég. Ki tudja, talán a mi búzánkból is visznek egy keveset” - mondja reménykedve Tóni. 
„Egy fenét - dörmög Szabó gazda -, majd meglátod, a dunántúliakét viszik, mert közelebb van a Dunához. Nem gondoltad tán, hogy majd kamionokban hordják el ezt a rengeteg búzát?” 
Közben egy ősrégi traktor árpával magasra rakott pótkocsival próbálkozik kihajtani a dűlőre, de nem megy neki. Füstöl, zörög, majd lerobban. A gazda azonnal rohan a traktoroshoz, és kirángatja a vezetőfülkéből: „Tönkrevágod, pedig ez volt az első traktorom, amit vettem!” A gép füstöt okád, majd szikrát hány, de végül beindul. Úgy látszik, lelke van neki: a gazda gondos keze kellett hozzá, aki egy kört ír le vele a földön, majd lendületből kiviszi az útra. A traktoros közben vigyorogva nézi, ahogy gazduram izzadtan a traktorból a földre lép. „Mi van tata, tán nem megy a klíma?” - mondja kajánul vigyorogva, aztán elhajt Mezőhegyes irányába. „Tán a Parlament elé kellene menni ezzel a pótkocsi árpával, ott felgyújtani, mint ahogy tette néhány éve Karsai Jóska” - keresi Tóni a megoldást a gondokra, hangosan gondolkodva. Erre a mondatra az öreg Szabó feje szinte ellilul: „Ne is emlegesd azt az embert meg amit tett én előttem, mert az lemoshatatlan szégyenfoltja volt a parasztságnak. Ha mást nem, eltesszük jövőre, addig majd csak egyszerűsödik a nemzetközi helyzet.” Majd megemeli a kalapját, és így szól: „Na, menjen ki-ki útjára békében, én meg megyek früstökölni” - s mintegy pontot tesz a gabonapiac és a világkereskedelem kérdésére.