A cunami által sújtott délkelet- ázsiai országok elsődleges bevételi forrása a turizmusból, ezen belül is ennek legaljasabb, bár legjövedelmezőbb ágából, a szexturizmusból származott. Az elmúlt évtizedekben a szexturizmus Mekkájává vált Thaiföldön hivatalosan pár ezer, a valóságban azonban közel kétmillió nő, köztük mintegy nyolcszázezer gyermek dolgozott a thai szexiparban. A hivatalosan illegális prostitúció
visszaszorítása érdekében azonban a délkelet-ázsiai kormányok nem igazán tettek erőfeszítéseket, hiszen ez az iparág jelentős, akár 50 százalékos mértékben járult hozzá eddig az állami költségvetés bevételeihez. A turizmusból származó több milliárd dolláros bevételnek jelentős hányada került vissza a szexiparba. Ebből azonban nemcsak a szervezett bűnözés számára származott jelentős bevétel, hanem a világ számos szállodalánca, légitársasága és utazási irodája is busás haszonra tett szert ennek révén. A harminc éve még ismeretlen szexipar 1998-ra a délkelet- ázsiai országok gazdasági tevékenységének 2-14 százalékát alkotta.
Az UNICEF becslései szerint évente mintegy egymillió kiskorú lesz a gyerekkereskedelem áldozatává, akiknek jelentős részét kényszerítik prostitúcióra vagy adják el szexrabszolgának. A szexkereskedelem évi hárommilliárd dolláros üzletet jelent világméretekben, ezzel a szervezett bűnözés harmadik legnagyobb ága a drog- és a fegyverkereskedelem után. Összehasonlításképpen a klasszikus rabszolga-kereskedelem a csúcspontján sem érte el ennek egytizedét. Bár pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, a világszervezet becslései szerint az elmúlt harminc évben mintegy 30 millió nő és gyermek vált a szexkereskedelem áldozatává csak az ázsiai térségben, míg a tizenhatodik és tizenkilencedik század között 12 millió fekete rabszolgát szállítottak az Újvilágba.
A cunami következtében gyermekek tízezrei maradtak árván, vagy szakadtak el családjuktól, és váltak az emberkereskedelem könnyű prédájává. Az érintett országok, köztük Indonézia hatóságai óvintézkedéseket léptettek életbe a gyermekek védelme érdekében azt követően, hogy egyre több jel mutat arra, hogy fosztogatók mellett megjelentek a gyerekkereskedők is a katasztrófa helyszínein. Az UNICEF indonéziai irodájába ugyanis befutott már olyan e-mail és sms-üzenet is, mely szerint 300 acehi gyerek „eladó”. A bűnszervezetek tagjai vagy egyéni bűnözők a gyermekek egy családtagjának vagy valamely segélyszervezet munkatársának adják ki magukat, és viszik el a gyermekeket. A nemzetközi segélyszervezet célja, hogy a szülői felügyelet nélkül levő gyermekeket mielőbb nyilvántartásba vegye, így biztosítva azok biztonságát és a családjaikkal való mielőbbi egyesítést.