Hetek-összeállítás
A Paradicsom elvesztése

Közel két héttel a történelem legpusztítóbb szökőárja után európai turisták ezreit tartják még nyilván eltűntként, a legtöbbet Svédországban és Németországban. A december 26-ai, tenger alatti földrengés által elszabadult energia egymillió atombomba erejének felelt meg, és a kataklizma nagyságára jellemző, hogy a rengések átrajzolták az indonéziai Szumátra környezetének földrajzát is, sőt amerikai tudósok szerint a Föld keringési pályáján is érzékelhetőek voltak. Az Indiai-óceán déli részén található epicentrumból kiinduló szökőár néhány percen belül elérte a szumátrai partokat, ahol több ezer négyzetkilométeren mindent elpusztítottak a tíz méter magas hullámok. A helyszínen járt amerikai külügyminiszter, Colin Powell megrendülten ismerte el, hogy veterán katonaként még háborúban sem látott ehhez fogható pusztítást. 
Thaiföldön néhány szerencsés kivételtől eltekintve a paradicsomi szépségükről híres tengerpartokon és szigeteken a nyaralók semmiféle figyelmeztetést sem kaptak, így szó szerint a derült égből szakadt rájuk a természeti csapás.
A helyszíni beszámolók szerint Indonéziában a pusztulás és a temetetlen halottak ezreinek a látványa olyan megrázó, hogy több segélyakciót fel kellett függeszteni, mivel még a szakemberek is sokkot kaptak a látványtól.

Az Indiai-óceán egy szakasza néhány órával a szökőár után. Felkavarodott a mély Fotó: Reuters

Közben vannak, akik spirituális magyarázatot adnak a tragédiára. Egy szaúdi iszlám tudós szerint az erkölcstelen nyugati turisták és az őket kiszolgáló helyiek „Allah büntetése” következtében haltak meg karácsonykor, míg a Chabad zsidó szervezet képviselője úgy véli, hogy a fürdőparadicsomokban a „szellemi pokol helyére megérkezett a fizikai pokol”.

Európai országokat a második világháború óta nem ért egyetlen napon olyan súlyos veszteség, mint december 26-án a délkelet-ázsiai üdülőhelyeken tartózkodó turistákat. Egy felmérés szerint Svédország lakosságának 38 százaléka közvetlenül vagy közvetve érintett a katasztrófában. 2,8 millió svéd állampolgár hozzátartozóján, barátján vagy munkahelyi kollégáján keresztül személyesen érintett a katasztrófában, közölte az STV1 televízió. A svéd áldozatok száma meghaladhatja a kétezret, míg a német turisták közül mintegy ezret tartanak nyilván eltűntként.
Az Indonéziába, a tragédia által leginkább sújtott Banda Aceh térségébe látogatott Colin Powell amerikai külügyminiszter és az idén több hurrikánt közelről átélt Jeb Bush floridai kormányzó, George W. Bush elnök fivére. A több háborút végigharcolt Powell megrendülten nyilatkozott, még a kétórás helikopteres úton látottak hatása alatt. „Soha nem láttam még ilyent. A televízión bemutatott képek és az újságok híradásai ellenére csak itt, a helyszínen lehet érzékelni azt, hogy milyen erejű lehetett az a szökőár, amelyik ekkora pusztítást okozott, és ilyen sok áldozatot követelt. Bele sem merek gondolni abba, hogy mit érezhettek azok az emberek, akik hallották a tenger moraját, és látták a feléjük rohanó borzalmat” - mondta Powell. 
Az európai áldozatok hozzátartozóinak nemcsak a veszteség tényével kell megbirkózniuk, hanem azzal is, hogy valószínűleg soha nem tudják meg, hol, melyik tömegsírba lettek eltemetve szeretteik, ha egyáltalán jutott nekik sírhely. A trópusi melegben órák alatt bomlásnak indult holttestek azonosítása pedig olyan borzalom, amelyet kevesen képesek ép elmével elviselni. Nem kevésbé tragikus az interneten közzétett fotók látványa sem, amelyeket a temetés előtt készítettek az áldozatokról. A túlélők közül az európaiak az első napok káosza után mostanra már többségében hazautazhattak, sokan a borzalmak emléke mellett kisebb-nagyobb sérülésekkel. A helybéliek közül azonban tízezrek semmiféle orvosi ellátásban sem részesülhettek. A gyógyszerek és orvosok hiánya mellett az iható víz és az élelem hiánya okoz további szenvedést az utazási prospektusokban földi paradicsomként, „napköztársaságként” reklámozott térségben. 

A pusztulás súlyosságát jelzi, hogy azok az izraeli szakemberek is, akik odahaza a terrortámadások után a helyszínen az áldozatok földi maradványait gyűjtik össze, megdöbbenéssel nyilatkoztak, miután egy csoportjuk Thaiföldre érkezett. „Noé láthatott valami ilyent az özönvíz után” - mondta a Phuketben, a halottak azonosításán dolgozó Mesi Zahav, a vallásos önkéntesekkel dolgozó Zaka szervezet tagja a Jerusalem Post című izraeli lapnak. „Megpróbáljuk a kétségbeesett rokonok által elküldött fényképeket azonosítani a halottakról készült fotókkal. Legjobb esetben is hónapokba fog telni, amíg a fogászati lapokat, ujjlenyomatokat és DNS-mintákat össze tudjuk párosítani - mondta Zahav, és hozzátette: - Tíz éve dolgozom a Zakánál, de még soha nem láttam ennyi holttestet együtt. Sőt még a holokausztban sem láthatott az ember ilyen sok tetemet egyetlen helyen.”