Somorjai László
Mocskos szájú diákok

A diákok között egyre népszerűbb a trágár szóhasználat - állítja Szilágyi Gyula szociológus. A Megbukott az iskola? című könyv szerzőjének becslése szerint egy ötödikes diák 112-szer, egy nyolcadikos pedig 1180-szor mondja ki naponta a „b”-vel kezdődő mocsokszót a tanintézetekben. A tendencia igaz - ismerte el több iskolaigazgató - azonban a képlet nagyon vegyes: léteznek elitiskolák, ahol a durva kiszólások száma minimális vagy akár nulla. „Az országosan jelentkező tendencia viszont joggal veti fel a konzervatív nevelés létjogosultságának kérdését a manapság divatos liberalizációval szemben” - mondta lapunknak egy jó hírű fővárosi gimnázium igazgatója. 

Diákok. Ki a felelős a sekélyes kommunikációért? Fotó: Somorjai L.

A korábbi évtizedekben pedagógusi munkát végző Szilágyi Gyula nem gondolja, hogy a fenti adatok reprezentatívok lennének. Pedagógus barátai, ismerősei azonban egyöntetűen állították, hogy „negatív irányba fordult a fiatalok verbalitása, nevezetesen: egyre több a trágárság”. Ezt a jelenséget próbálták számszerűsíteni azáltal, hogy amikor egy-egy tanár saját tanintézetében végighaladt az iskolafolyosón, „hallgatózott és számolt”. Öt fővárosi és húsz vidéki iskolában történt meg mindez, - az eredményeket átlagolva adódott a fenti következtetés. 
Azt kutatván tovább, vajon a felsőbb korosztályra is érvényes-e a megállapítás, találomra több gimnáziumban érdeklődtünk. „Az utóbbi egy-két évben mi is erőteljesen tapasztaljuk az ilyen irányú vulgarizálódást, azonban kikérem magamnak, hogy mindezért a tanárokra lőcsöljék a felelősséget” - fakadt ki megkeresésünkre Arday István, a miskolci Avasi Gimnázium igazgatója, hiszen - mint mondta - a televíziók délutáni, valamint főműsoridőben közvetített adásaiban a legkülönfélébb trágárságokat engedik meg maguknak. Az ocsmány szóhasználat a diákok számára így természetessé válik, az eredmény pedig az iskolákban csapódik le, ahol a szakmai munka mellett plusz teherként a tanárok kénytelenek felvenni a harcot a negatív jelenséggel szemben. „Láttam az egyik kereskedelmi tévé hírműsorát, amelyben szörnyülködve mutatták be a negatív rekordot, holott a híradót követő bulvárműsoraikban ők maguk terjesztik leginkább a kórt. Abszolút képmutatás az ilyen híradás” - fogalmazott egy budapesti gimnázium vezetője, aki megemlítette: a trágárság terjedése igen szűk kommunikációs teret és sekélyes tartalomközlést eredményez: „Manapság nem jellemző, hogy a diákok beszélgetése valamely mélyebb tartalom közlését jelentené. A sekélyes kommunikáció kialakulásáért pedig - meggyőződésem szerint - nagy felelősség terheli a kereskedelmi csatornákat” - egészítette ki az elmondottakat. 
Szilágyi Gyula szerint a trágárság terjedése nem független attól az elbutulási folyamattól, amelyről az 1970 óta közzétett iskolai felmérések tanúskodnak. A Tudásszint- értékelő Nemzetközi Szervezet (IEA) 34 évvel ezelőtt készült felmérésének eredménye is igen gyenge, illetve gyenge olvasási képességet mért a 4-5. osztályos, illetve az érettségi előtt álló tanulók esetében, azóta pedig folyamatosan csökken hazánkban a tanulók szövegértelmezési képessége - hivatkozott a nyilvánosságra került felmérési adatokra a szociológus. 
Az 1996-os IEA felmérés megállapította, hogy hazánk felnőtt lakosságának több mint kétharmada nem rendelkezik a mindennapi életben elvárható és szükséges írásbeli képességek minimumával sem. A 2000-ben lezajlott PISA 2000 felmérés nemzetközi szintű összehasonlítást is végzett: 32 ország közül olvasás-szövegértelmezés terén hazánk a 23. helyen végzett. Itt a diákok 48 százaléka ért el „kettes”, vagy annál alacsonyabb eredményt, 23 százalékuk pedig „egyes”-t érdemelt. Az olvasási-szövegértési képességek gyakorlati jelentőségét jól mutatja, hogy a felmérés élén végzett országok - Finnország, Írország - azok, amelyek eddig a leginkább profitáltak az EU-csatlakozásból. A felmérés mellesleg azt is megállapította, hogy Magyarországon a tanulók szüleinek iskolai végzettsége magasan az átlag felett befolyásolja az iskolai teljesítményt - vagyis hazánkban a képzés a felzárkózás helyett inkább a társadalmi háttérből fakadó különbségek felerősödését szolgálja.
Az olvasási-szövegértési képességek romlása Szilágyi Gyula szerint összefüggésben van a média átalakulásával, meg kell jegyeznünk azonban, hogy más - a témában illetékes - szakemberek véleménye szerint a képi kultúra előtérbe helyeződése nem okvetlenül degenerálja az olvasási készségeket, hanem ügyes felhasználás esetén hasznosan egészíti ki azt. A diákok esetében viszont maradnak a riasztó adatok, amelyek folyamatukban végzetes hatásúak lehetnek: „Az olvasási gyakorlat hiánya miatt a tanuló csak felszínes üzeneteket tud megérteni. Aki csak ilyen üzeneteket ért meg, az csak ilyeneket fog keresni, ettől viszont még csekélyebb lesz a szövegértési teljesítménye, ami a még felszínesebb üzenetek felé viszi és így tovább: elindul egy tudatlansági spirál, és ki tudja, hol lesz vége” - fejtette ki a szociológus, aki egyben úgy gondolja: az alternatív és az elitiskolára vár az a nemes feladat, hogy a felvázolt körülmények között kihúzza a kátyúból a magyar pedagógia megfeneklett szekerét.