Vagyim Arisztov
Válságba sodort Ukrajna

Az ukrán választási bizottság hivatalosan is bejelentette, hogy Viktor Janukovics nyerte meg az elnökválasztást. Ezzel azonban lényegileg elvágta a kompromisszumos megoldás útját, míg az utcán polgárháború felé sodródnak az események.

Rohamrendőrök és ellenzéki tüntetők Kijevben az elnöki palota előtt. Melyik oldal enged? Fotó: Reuters

Ahogy előre is lehetett sejteni, november 21-én sem ért véget az ukrajnai elnökválasztás. Sőt, jelen pillanatban úgy fest a dolog, hogy az országnak három elnöke is van: az egyik még hivatalban, a másik kettőt pedig híveik tartják annak. 
Ami a hivatalos választási eredményt illeti, a november 24-i adatok értelmében Viktor Janukovics, jelenlegi miniszterelnök a szavazatok 49,5 százalékát kapta, majdnem 3 százalékkal megelőzve ezzel vetélytársát, Viktor Juscsenkót, akire a választók 46,7 százaléka adta le a voksát. Janukovics győzelmét a stábja még aznap bejelentette; este pedig Vlagyimir Putyin gratulált neki. Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy „kiélezett küzdelem volt, de nyílt és becsületes, a győzelem pedig hiteles“. Putyin véleményét Belorusszia elnöke, az immár örökös államfői címre esélyes Alekszandr Lukasenko is osztotta; a többi tagállam azonban egyelőre nem ismerte el Janukovicsot, mint Ukrajna új elnökét. 
Azonban Viktor Juscsenkó is elnöknek kiáltotta ki magát, függetlenül attól, hogy a hivatalos adatok szerint alulmaradt a választáson. Ezen a véleményen van Ukrajna lakosságának gyakorlatilag a fele, amely ebbéli véleményét konkrét tettekkel is alátámasztja. Már a választások másnapján Janukovics győzelmének kihirdetését követően Nyugat-Ukrajna kijelentette, hogy az ő elnöke Viktor Juscsenko. Lvov városa - mely gyakorlatilag (és nem hivatalosan) Nyugat-Ukrajna központja - a városi tanács soron következő ülésszakán lépett fel a Kijev által képviselt központi hatalom ellen. Ezzel elindult a láncreakció.

Viktor Juscsenkó, akit a tüntetők elnökként ünnepeltek. Támogatás Nyugatról Fotó: Reuters

Lvov példáját több város önkormányzata követte, Ivano-Frankovszk és Ternopol, majd Volinj, Vinnyica és Hmelnick után a kijevi önkormányzat is Viktor Juscsenkót ismerte el új elnökként. 
A hivatalosan vesztes Juscsenko mellé állt még ezenkívűl több katonai parancsnok is. A helyzet értékelésére november 23-án összeült az ukrán parlament, a verhovnaja ráda, és annak ellenére, hogy nem volt meg a határozathozatalhoz szükséges létszám, - lévén, hogy csak a jelenlegi ellenzék jelent meg - az értékelés megtörtént: Ukrajna elnöke nem Janukovics, hanem Juscsenko. Ezt követően az egyik legidősebb képviselő átnyújtott Juscsenkónak egy Bibliát, aki ünnepélyes esküt tett hazája és népe iránti hűségéről. Mindezek után végképp világossá vált: Ukrajnában az államhatalom nagyon komoly és egyre súlyosbodó válságban van, olyannyira, hogy mára kettős hatalom alakult ki. Az ország közel áll a kettészakadáshoz vagy polgárháborúhoz - de lehet, hogy mindkettőhöz.
Alighogy a Rádában elhangzott Juscsenko fogadalma, a színtéren újabb elnök bukkant fel: Leonyid Kucsma. Ő a harmadik - igaz, jogi szemszögből egyelőre az egyedüli elnök Ukrajnában, aki mindezidáig távol tartotta magát a fejleményektől. Most azonban a televízióban az ukrán néphez intézett beszédet, majd felszólította az egymással szembenálló feleket, üljenek tárgyalóasztalhoz. Janukovics elfogadta a meghívást, Juscsenko nem.

Viktor Janukovics, akit a választási bizottság hirdetett ki győztesnek. Moszkva kedvence Fotó: Reuters

A kialakult helyzetet elemezve a hivatalos média úgy véli, az ellenzék előre megírt - Belgrádban és Tbiliszi-ben már bevált - forgatókönyv szerint cselekszik, nevezetesen, hogy az ellenzék nem hajlandó elfogadni a vereséget, hanem több százezres tömeget felvonultatva, hivatalos intézmények elfoglalásával tiltakozik, és a  hatalom leváltását követeli. A forgatókönyv mögött természetesen a Nyugat áll - szerintük. Nyilván van a Nyugatnak is része ezekben a dolgokban, hiszen nyugati segítség nélkül egyetlen rendszerváltás sem zajlott le a volt szocialista országokban. Talán az lenne a meglepő, ha nem így lenne.
Azonban mást is el kell ismerni. Azt, hogy a „belgrádi-tbiliszi forgatókönyvek” csak ott működőképesek, ahol a hatalom elveszti a tekintélyét és a támogatottságát a nép fele előtt; ahol az államhatalom lejáratta magát terrorral és harcias nacionalizmussal, alvilági kapcsolatokkal vagy állami javakból való lopással, korrupcióval, szociális és jogi igazságtalansággal. Ott, ahol a nép nagy része már semmit sem hisz el a vezetőknek. Főleg nem a választási eredményt. És itt jutottunk el az ukrajnai válság fő okához: ez pedig Leonyid Kucsma rezsimje, és az ő politikája az idei választások során. Világos, hogy az események alakulásában nemcsak a „belgrádi-tbiliszi forgatókönyv” játszott szerepet, hanem a saját „kijevi” változat is. Ez utóbbi szerzője - úgy tűnik - Leonyid Kucsma és környezete, akinek célja a hatalom átruházása egy előre kiszemelt utódnak. Ezt így simán azonban nem lehet kivitelezni - így hát olyan demokratikus eszközzel kell élni, mint a választások. Kucsma előtt nyilvánvalóan egy cél lebeg: biztosítsa a maga és környezete számára a nyugodt életet. Juscsenko ezt egyáltalán nem garantálta, így jelölni kellett még valakit - és így került a képbe Janukovics. Emberileg meg lehet érteni Kucsmát. A hibákért - netalán bűntényekért - pedig számot kell majd adni, ha pedig Ukrajnában még nincs igazi demokrácia, akkor igazságos vizsgálatra és ítéletre sincs garancia - innen ered a félelem, és a hatalom átadásának terve.
De nem csak Kucsma fél az „ukrajnai változatban”. Félnek az ukrajnai oroszok is, mégpedig attól, hogy teljesen el lesznek vágva Oroszországtól, másodrendű polgárokká válnak és erőszakkal „ukránosítják” őket. A Viktor Juscsenko mögött felsorakozott nacionalisták agresszív fellépését tekintve e félelemnek bizonyára van alapja. 
A másik fajta félelem az orosz vezetőségben motoszkál. Ez a félelem egyrészt szintén az ukrán nacionalisták harcias fellépéséből, másrészt az Oroszország és Nyugat közti, máig nem szűnő, kölcsönös bizalmatlanságból ered. Az orosz politikusok attól tartanak, hogy Ukrajna Juscsenko elnöklése esetén belép a NATO-ba és az EU-ba, majd alaposan elbarikádozza magát Oroszországtól. Ez pedig nem is annyira Oroszország „nagyhatalmi ambícióit”, mint inkább geopolitikai és gazdasági érdekeit sértené. Ezt is érdemes figyelembe venni akkor, mikor elemezzük az orosz vezetők viselkedését az ukrajnai választások idején. Itt rejlik annak a nyilatkozatnak is a magyarázata, melyet november 23-án az orosz duma az ukrán ráda felé intézett; ebben kifejti, hogy a választások lezajlottak, és csak a Központi Választási Bizottság jogosult kijelenteni, ki lett a győztes. Ez volt az orosz vezetők válaszlépése az ukrán ellenzék tüntetéseire, és Juscsenko „elnöki esküjére”, amely a létező jogszabályokkal ellentétes körülmények között hangzott el.
Viktor Janukovics a november 23-án rendezett kormányülésen azt mondta: „Ukrajnában nem történik semmi rendkívüli”. Ez azonban messze nem így van. Ukrajnában gyakorlatilag a választások harmadik fordulója zajlik - mégpedig az utcákon. Kijevbe nyugat és kelet felől özönlenek az egyik vagy másik oldal támogatói, az egymással szemben felálló felek egyelőre békés tüntetése akármelyik pillanatban polgárháborúvá fajulhat. Kettős hatalom van, az ország pedig a szakadás határán áll. Amennyiben ez megtörténik, Ukrajna széteshet kettő, de akár három részre is. De erről majd máskor.