Mélyreható vitát váltott ki Izraelben egy nyilatkozat, amely „ha valaki gyilkossági szándékkal közeledik hozzád, előzd meg és öld meg” elvére hivatkozva felszólította a kormányt, ne riadjon vissza a terroristák elleni harctól akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy ártatlan civilek is a harci cselekmények áldozatául esnek.
A felhívást főleg a megszállt területek településein szolgáló rabbik írták alá. Izraelben - fogalmazott a nyilatkozat - nemzet-nemzet ellen harcol, az egyik nemzet vagy legyőzi a másikat, vagy alulmarad, így tehát „nincs értelme kivárni, amíg a támadó elindítja a támadást, már előkészületeiben kell megakadályozni a támadást”, és ebbéli tevékenységünktől „nem fognak bennünket elrettenteni a keresztény erkölcs hívei, akik a »nyújtsd feléje másik orcádat is« elvét akarják ránk kényszeríteni”. A nyilatkozat azért is nagy port vert fel, mert a szefárd országos főrabbi, Slomo Amar egyetértését fejezte ki tartalmával.
A válasz nem sokáig maradt el. A nyilatkozatot bíráló és elítélő személyiségek között voltak ortodox és liberális rabbik, a Bar Ilan vallásos egyetem több teológusa, világi személyiségek, politikusok - de egyszerű újságolvasók is. Sokan közülük hangsúlyozták, hogy nem „nemzet harcol nemzet ellen”, Izrael a terroristák ellen harcol, nem pedig a palesztin nemzet ellen, amely mellett jóban-rosszban együtt kell élnie Izrael népének. Sokan idézték az ismert mondást, amely szerint „aki egyetlen lelket ment meg, mintha az egész világot mentené meg”, és rámutattak, hogy a mondás eredeti szövege minden lélekre kiterjedt, és csak sokkal később próbálták úgy értelmezni, hogy „aki egy zsidó lelket ment meg”… Aki tehát ártatlan emberek megölését helyesli, nem a keresztény, hanem éppen hogy a zsidó erkölcs ellen vét - hangoztatták a rabbi-nyilatkozat bírálói.
Michael Melchior rabbi, a Memad vallásos párt vezetője mély sajnálatát fejezte ki, amiért a nyilatkozat megszövegezői „megkísérelték politikai célokra felhasználni a Tóra tanításának silány és hamis magyarázatát”. Roman Bronfman, aki a kneszetben (parlamentben) az oroszországi új bevándorlókat képviseli, az államügyészhez fordult, és vizsgálatot sürgetett a nyilatkozat megszövegezői ellen, gyilkosságra való uszítás gyanúja miatt. A nyilatkozat ellenzői azonban többnyire az elvi síkon maradtak. Joszi Szarid baloldali képviselő például kifejtette, hogy nagy csalódást okozott neki, hogy a nyilatkozatot aláíró rabbik „egyre jobban hasonlítanak más vallások fanatikus prédikátoraira, akiknek uszítása nyomán oly sok vér folyik az egész világon. Ezeket a rabbikat semmi sem különbözteti meg az ajatolláktól”- mondta. Hozzáfűzte, hogy azt várta volna el, hogy éppen a rabbik lesznek a fő szószólói az emberi élet szentsége elvének az emberiesség képmásának megőrzésében.
Időközben a telepes-rabbik és vezetőik a „Tóra meggyalázóinak” minősítettek minden katonát vagy civilt, aki segédkezni fog a gázai zsidó települések a Saron-kormány által tervezett felszámolásában, és kijelentették, hogy fegyveres ellenállást fognak tanúsítani, ha felfegyverzett katonák fogják végrehajtani a települések kiürítését. Erre mondta Ariel Saron miniszterelnök, hogy az ilyen kijelentések polgárháborúhoz vezethetnek.