Hetek - VIII. évfolyam, 16. szám, 2004. április 16

A rendszerváltás a lakosság kétharmada számára a vesztes pozíciót hozta el - ez ma már közhelyszámba megy, mégis nehéz hozzászokni ahhoz, hogy hárommillió honfitársunk a létminimum alatt kénytelen élni. A Ferge Zsuzsa szociológus nevével fémjelzett kutatás szerint: a szegények szegénysége az utóbbi néhány év során is tovább mélyült, s a szegénység mára tömegek számára vált tartós élethelyzetté. Az alsó tíz százalékba tartózók helyzete olyan rossz, hogy ha tovább szegényednének, az már éhezést jelentene. Mindennek tetejébe a tartósan munkanélküli térségekben egy új jelenség ütötte fel a fejét - az uzsorakamat.

Új fajta feudalizmus látszik kialakulni - jegyzi meg Ferge Zsuzsa. Az eddigi kocsmai vagy élelmiszerüzletekben szokásos kölcsönök mellett manapság a lakásmaffiához hasonló „családi vállalkozások” 50 vagy akár 100 százalékos uzsorakamatra adnak kölcsönt, s ha a kuncsaftok netalán nem tudnak időre fizetni, a fizikai erőszak is előkerülhet. A jelenség elsősorban Borsodban, Szabolcsban, Hajdú-Bihar megyében vált jellemzővé.

Uzsorakamat, a régi-új fegyver

A szociológia felmérés szerint a rendszerváltást követően egyfajta „új feudalizmus” látszik kialakulni a vidéki Magyarország falvaiban, amelynek éppúgy tünete az „új napszámos” réteg megjelenése, mint az, hogy egy igen szűk réteg a rendelkezésére álló pénzt uzsorakamatra adja kölcsön, illetve a teljes érték töredékéért „megveszi” a jövőbeni szociális ellátásokat. Minden falunak, kisebb városnak megvan a saját uzsorása, mindenki ismeri őket. Az új „vállalkozók” kisegítik a hirtelen pénzszűkébe került családokat, 500 forinttól akár 100 ezer forintig is adnak, ám a megszabott határidőre ennek a dupláját kell visszaadni - ha ez nem jönne össze, akkor plusz 50 százaléknyi teher kerül rá. Vannak családok, amelyek 20 ezer forintért eladják az egész éves családi pótlékukat, azaz az egyetlen biztos bevételi forrásukat vagy 30 ezerért az egész évben esedékes segélyüket. Magukat banknak álcázó brókercégek járják a falut, és kínálnak kedvezőnek bemutatott feltételek melletti készpénzkölcsönt. Feltételeik valójában kegyetlenek, és kíméletlen az adósságbehajtás is - olvasható a felmérésben. A lakásmaffiához hasonló, alig átlátható, alig megfogható bűnözés ez, amelyből kiút sem igen látszik.
A „kamatos pénz” a kizárólag szociális ellátásokból élő, rosszabb esetben még ezen jövedelmi formákra sem jogosult szegények számára sok esetben az egyetlen lehetőség az önfenntartás biztosítására. Aki ebbe a körforgásba bekerül, csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud lábra állni. Ferge Zsuzsa szerint ez a folyamat külső beavatkozás nélkül megállíthatatlan, a vége pedig a családok teljes eladósodása és kiszolgáltatottsága.

„Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik kistelepülésén egy nyolcgyermekes család sok évvel ezelőtt pénzt kért kölcsön, a szülők azóta sem tudtak kilépni a tartozás ördögi köréből. Hónapról hónapra szinte minden jövedelmüket - amely a gyermekek után járó ellátásokból áll -, kamatba adják. Nem tudnak egyről a kettőre jutni, egyre inkább elszegényednek, ma már élelmezési gondjaik vannak.
Az egyének közötti kamatos kölcsönök adása és felvétele gyakran szervezett formában történik; előfordul, hogy az eladósodott családok pénzét már a hitelező kezeli. A függő helyzet legsúlyosabb stádiumában a családok fizikai épsége is közvetlen veszélybe kerülhet.

„Szabolcsban egy gyermekeit egyedül nevelő anya az állandó fizetési gondok miatt kamatos kamatra vett fel kölcsönt. Nem tudott fizetni, az uzsorások prostitúcióra kényszeríttették. Életmódja miatt azonban képtelen volt ellátni a gyermekeit, veszélybe került a lakhatásuk, és felmerült, hogy elveszíti a gyermekeit.”

Orsósék negyven körüli házaspár, a Takta-közben élnek négy gyerekkel. Segélyből, szociális támogatásokból s a férj alkalmi munkáiból tengődnek.
Orsósné: - Amikor már vakarót sem tudtam készíteni a gyerekeknek, akkor mentem a Károlyhoz pénzt kérni, mert ő régebb óta foglalkozik evvel.
- Mi az a vakaró?
- Liszt meg víz meg só összegyúrva és kilapítva, a sparhelten mind a két oldalán megsütve. Magában is jó, de ha van zsír vagy lekvár, úgy jobb. Szóval kértem kétezer forintot, hogy tudjak ennivalót venni. Egy hétre kértem, mert tudtuk, hogy a másik kedden jön a pénz. Négyezret kellett visszaadni.
- Egy hétre?
- Igen, de ez így megy mindenütt. Ha tízezret kértem volna, megkaptam volna ötven százalékra, de mi ezzel nem élünk, csak ha nagyon szűkibe vagyunk az eledelnek.
- Mi van, ha nem tudnak fizetni?
- Olyan nincs, mert amikor jön a postás a pénzünkkel, akkor a Karcsi is itt van, mert tudja az idejét, és oda kell adni. Meg félünk is tőle, mert ha nem tetszik neki valaki, lefejeli.
- Miért nem szólnak a rendőrségnek?
- Utána kihez mehetnénk, ha megszorulunk?

Olajos József kereskedő, borsodi lakos:
- Minden falunak megvan a maga három-négy uzsorása. Ezek majdnem mind jómódú romacsaládok, akik rettegésben tartják a többieket. Ismerek olyan figurát is, aki a saját apját is meglopta, bírósági ügy van most belőle. A romák nagy része iszonyatos szegénységben él, és akiket én ismerek, csak akkor fordulnak az uzsorásokhoz, ha már a gyerekeknek sem tudnak enni adni. Amikor jön a postás a segélyekkel, az egész falu a központba tömörül, de ott vannak az említett családok nehézsúlyú tagjai is, és azonnal rendezik az adósságot.

Dr. Csintalan László alezredes, Edelény rendőrkapitánya:
- ’98 óta öt uzsorásügy került a látókörünkbe, amelyből négyben már jogerős bírói ítélet is született. Annak idején annyi falugyűlésre mentem el, amennyire csak tudtam, hogy beszélgessek az emberekkel. Egy ilyen alkalommal mondtak konkrétumokat Szendrőládon, ami alapján elkezdtünk nyomozni. Rendkívül nehéz bizonyítani az elkövetést. Előfordult, hogy a kihallgatások során visszakoztak az „áldozatok”, azt vallották, hogy ők csak annyit fizettek vissza, amennyit kölcsönkértek. Be kellett szüntetni az eljárást. Hogy mi állhat e mögött? Félelem, de nem csak az uzsorástól, hanem inkább attól, hogy ha beszél valaki, utána már nem tud kölcsönkérni.

Egy borsodi uzsorás:
- Négy-öt éve működik nálunk a kamatos pénz, amit a nagy szegénység váltott ki. Én egy éven keresztül adtam ki így lóvét, de már nem csinálom, mert már szégyellem ezt. Most három család foglalkozik a falunkban ezzel.
- Kik voltak a kuncsaftok?
- A legcsóróbbak. Sokan eljátékgépezték, elitták a pénzt, de a legtöbben kajára költötték. Nincs itt munka, csak segély meg támogatás.
- Mekkora összeggel, hány százalékra dolgozott?
- 5-10 ezer forintot adtam ki 50 százalékra, amit mindig hó elején adtak meg. Van, aki 20 vagy 40 ezret vett kölcsön, amivel teljesen leterhelte a családi kasszát. A legtöbben, ahogy megkapják a segélyüket, azonnal kifizetik a kamatos pénzt, és szinte már veszik is fel a következő tételt. Nincs megállás.
- Mi van azzal, aki nem tud fizetni?
- Befenyítik, megverik. Az uzsorások tudják, mikor jön a segély, a családból két-három termetesebb fiú ott terem, úgyhogy képtelenség nem fizetni. A szomszéd faluban, Bekecsen, rosszabb a helyzet. Ott már vettek el tévét, műszaki cikket, de a ház elvételével is fenyegetőznek.

Az edelényi kapitányságon a felderített ügyek részleteiről Linder Rudolf alezredes, a bűnügyi osztály vezetője beszél:
- Sem rendőrségi, sem ügyészségi, sem bírósági múltja nincs az ilyen ügyekben való nyomozásnak, egy teljesen új típusú bűncselekményről van szó. Szendrőládon rendkívül kevesen rendelkeznek állandó munkahellyel, s a legtöbb család segélyekből, állami támogatásokból tengődik. Ezek azok az emberek, akik, ha van pénzük, gyakorlatilag pillanatok alatt eldorbézolják, de amikor nincs pénzük, akkor abszolút semmire nincs. Ezt használja ki némely jobb módú családfő. Ez a fajta bűncselekmény az, amelyikben a törvény feltételezi a rendszerességet, ami azt jelenti, hogy legalább öt-hat külön személynek folyamatosan nyújtson ilyen jellegű pénzügyi szolgáltatást. Egy-két személy esetében ez nem bűncselekmény.
- Akkor mi?
- Semmi.
- Adócsalás se?
- Adócsalás nincs, mert nincs adóbevallása, ami viszonyítási alapot jelentene. Találtunk tizenkét olyan személyt, akik mertek tanúvallomást tenni. Három esetben bizonyíthatóan erőszakot alkalmaztak a kamatos pénz visszaszerzésére, így részben önbíráskodás, részben jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység gyanújával adtuk tovább az ügyet. A Kazincbarcikai Városi Bíróság a családfőt három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Boldván az uzsorások kimondottan brutálisak voltak. Botokkal, karókkal mentek a lakásokba behajtani, rátörték az ajtót az emberekre. Egyedül itt mertek feljelentést tenni az érintettek.
- Ezek több éves ügyek, mi most a helyzet?
- Ők is haladnak a korral, elterjedt a köreikben, hogy mi buktatta le őket. Perdöntő bizonyítékaink voltak ugyanis azok a lefoglalt noteszek, melyek az adósok adatait tartalmazták. Most más a módszerük: élelmiszert írnak fel, a mai jogállás szerint ugye ezt nem tilos kölcsönadni. Több mázsa lisztet, cukrot betáraznak, s ha valaki megszorul, megy hozzájuk élelemért, amit majd jó felárral kifizet. Ebbe hogy kössünk bele? Talán egy szabálysértést lehetne rájuk húzni.

Helyi polgármester:
- Nálunk két roma család a következőt csinálja: több disznót vesznek, aztán a hús kilóját egységesen 1200 forintért kimérik a romák között, amiért csak akkor kell fizetni, amikor megkapják a segélyt, mert ugye az ingyen hús hirtelen jól jön. (Élősúlyban egyébként 250 Ft/kg a sertés ára.) Aztán jönnek hozzám panaszkodni ezek az emberek, de amikor mondom nekik, hogy rendben van, hívjuk a hatóságot, rögtön eltűnnek…