Pálfy Gyula
A tenger medvéi

Haj, tengerre szállni! Dacolni az elemekkel, hegynyi hullámokra kapaszkodni fel! Majd tikkadva szélre várni, esővízért fohászkodni, szárazföldet kémlelni árbockosárból… és így tovább, ahogy azt mi szárazföldiek elképzeljük.

Pedig a hajó maga a civilizáció kicsi modellje. Valóságos mikrokozmosz mindenféle szövetségekkel és ellentétekkel benépesítve, és mégis élő organizmus az egész. Ezt sugallja - mit sugallja, tétellé emeli - az emlékezetes Kis szemtanú és a sokak kedvence Zöld kártya rendezője, Peter Weir mostani filmje, a Kapitány és katona. A napóleoni háborúk idején, ám azok színhelyétől ezer mérföldekre a Surprise angol hajó próbál egy francia - mint kiderül: erősebb, újabb és jobb építésű - csatahajó nyomába eredni. Az üldözőből hamar űzött, sebzett teknő lesz, fő célja immár a menekülés trikolóros ellenfele ágyúitól. 
Hinnénk az első fél óra láttán: kalandfilm ez, kimondott történelemrajongóknak. Megismerjük a hadihajó legapróbb részleteit, az ágyuk „keresztnevei”-től az orvos sűrűn használt műszerkészletéig, a (nekünk) elképesztő ételféleségektől az ellenség kartácstűzének gondos térhatással festett pusztításáig. 
De nem ezek miatt jó a film. Az okos színészmunka a tökélyre vitt korhűségnél is jóval többet tesz bele, elsősorban a kapitány és a hajóorvos párosa miatt. Russel Crowe ex-gladiátor játéka igazolja eddigi díjait, s a szakmában továbbra is a top 10-ben tartja. Maga a cím is rá utal, őt értelmezi, alapjáratban e két módon vezényli a hajó életét. Az eredeti címben szereplő „master” szó további jelentéseit is ideidézve (gazda, úr, tanár) érthető igazán az alak, kit életre kelt. A (katonai) vezető és alárendeltje kapcsolatáról többször írtak filmre a közelmúltban igényes dolgozatokat. Emlékezzünk a Gladiátor első - és legjobb - húsz percében Maximusra, vagy Miller századosra (Tom Hanks) a Ryan közlegényben. Érti az efféle dörgést a Crowe-hoz és Weirhez hasonlóan ausztrál, de amerikai karriert futó Mel Gibson (Rettenthetetlen, Katonák voltunk) is.
A Kapitány néha szigorú, máskor szívélyes. Magához közel csak a hajó orvosát engedi. Kultúrkapcsolat ez, a helyi értelmiség kétfős klubja: muzsikálnak esténként, küldetésről és értelemről filozofálnak, miközben nem unjuk őket. Az orvos a felvilágosodás mintaembere, a természet szerelmese, állat és növényfajok enciklopedistája, a ráció elhívottja. Koponyát lékel, ha kell, de boldog csodálkozó gyermekké lesz, ha új bogarat, madarat rajzolhat könyvébe. Egy hajóban a kapitánnyal, ők ketten a nyugati civilizáció két fontos arculatát, sikerének kéttollú kulcsát adják. Céltudat és kíváncsiság. A bátorság ereje és felfedezés vágya. Ráadásul mindketten néha apaszerepbe kerülnek; az ő gesztusaik, tetteik formálják a hosszú úton a gyerek hajósinasok jellemét. Itt ezt hitelesnek érezzük, pedig olcsóbb lett volna az ilyesmit dagályosan, „szappanoperásan” ábrázolni.
Meglehet, nem lesz tömegsiker a film, a lángtengerek-robbanások részaránya az említett emberi viszonylatokhoz képest kisebb. Ez viszont nem olyan nagy baj.