Hetek - VII. évfolyam, 50. szám, 2003. december 12

A magyar újságírás látóköre megállt valahol a Kárpátoknál. A „szellemi vasfüggönyön” túl történő események jó esetben is érdekességek, amit, mint egy múzeumi tárgyat, üvegen keresztül szemlélünk. Erről a fajta magyar csőlátásról és az újságírás etalonjának számító BBC-s objektivitásról beszélgettünk Londonban Vértessy Péterrel, a BBC Világszolgálat Magyar Adásának megbízott főszerkesztőjével.

- London szívében, közel a Fleet Streethez, a Stranden található a brit nemzeti közszolgálati média, a BBC Világszolgálat hatalmas épületegyüttese. A hírszerkesztőségek, a stúdiók, a rádióadók labirintusában 43 különböző nyelven a világ több kontinensén fogható műsorok készülnek. A 23 ezer dolgozó közül 13 újságíró a magyarul értő hallgatók számára sugároz adásokat.
- A Világszolgálat valóban olyan, mint Bábel tornya a nyelvi sokszínűséget tekintve, és tudja, az a fantasztikus ebben, hogy mindenki ugyanazért a célért dolgozik. Az etnikai, nyelvi háttér nem tesz elfogulttá egyetlen BBC-újságírót sem. Ez alapszabály nálunk.
- Kik dolgoznak a Magyar Adásnál, mit kell róluk tudni?
- A mi szerkesztőségünk elég kicsi, 13-an dolgozunk összesen. Rangidős kollegánk, Kanócz István az ötvenes évektől kezdve munkatárs. De meg kell említeni például a hetvenes évektől itt dolgozó Matzkó Lászlót vagy Békés Erzsébetet, aki 1988-ban érkezett, előtte a férjével együtt aktív részvételt vállalt a rendszerváltásban, az ő dunavarsányi házukban nyomtatták a nyolcvanas évek közepén a Beszélőt. Többszöri razziák, zaklatások után végül is kivándorló útlevéllel a kezükben Londonban telepedtek le. A kollegák többsége a nyolcvanas, kilencvenes évek elejétől dolgozik a BBC-nél, jómagam 1992 óta, előtte Budapesten újságíróskodtam.
- Milyen a kapcsolatuk a magyarországi médiával? Emlékezetes, hogy a 2000-ben kiírt frekvenciapályázaton a BBC alulmaradt, helyette a Pannon Rádió indulhatott el. Hogyan fogadták ezt a döntést?
- Nem tagadom, ez kellemetlen emlék számunkra. Hidegzuhanyként ért minket, annál is inkább, mert mi már a negyvenes évektől jelen vagyunk a magyar éterben, a Kossuth Rádió számára több mint egy évtizede készítünk műsorokat. Hozzá kell tenni, hogy 30-nál is több rádió veszi át a műsorainkat. Amikor 2000-ben elutasították a német Deutsche Wellével és a francia RFI-vel közösen beadott pályázatunkat, válaszként egy évre rá a német rádió bezárta a magyar adását. Az idén májusban aztán sikerült kiköszörülni némileg a csorbát, a francia rádióval közösen megnyertünk egy frekvenciapályázatot, amely révén az angol, francia és német mellett naponta két óra hosszat magyarul is sugározunk. Igaz, nem országos adón, sőt, még egész Budapestet sem fedi le, csak a felén fogható. Az Info Rádió esetében könnyebb volt a kapcsolatfelvétel, hiszen több volt kollegánk itt helyezkedett el, két éve naponta kétórás műsort adunk ezen az adón.
- Ön szerint minek tudható be az, hogy nem volt éppen szívélyes a BBC fogadtatása?
- Nem tudom, de nem is akarom ezt megítélni. Úgy gondolom azonban, hogy ez inkább szellemi, felfogásbeli kérdés. Míg az irodalmi közélet könnyedén elfogadta, hogy a magyar irodalom határai nem esnek egybe az ország határaival, addig a média nem váltott gondolkodásában, és nehezen fogadja el, hogy a hazai újságírás nem csak a magyarországi műhelyeket jelenti. Kézzelfogható az a magyar felfogás, hogy ami Nyugat-Európában történik, az csupán egy érdekes dolog, olyasmi, mint egy rezervátum vagy egy múzeumi tárgy, amit üvegen keresztül lehet nézni, de nincsenek igazából komoly igények arra, hogy ezeket integrálják a magyar médiába, közgondolkodásba.
- Olyan, mintha még mindig létezne - valahol az emberek tudatában - a vasfüggöny. Lassabban bomlik le, mint gondoltuk anno, 13 év után is még mindig egyfajta csőlátás jellemző.
- Igen, persze valahol érthető mindez, hiszen a rendszerváltásig nem működhetett belpolitikai újságírás. Innen Londonból jól látszik, hogy a magyar média a rendszerváltás után lubickolni kezdett a hirtelen kapott szabadságban. Végre kemény véleményeket is le lehetett írni, egyáltalán más véleményt, mint a hivatalos, s úgy tűnik, ennek az élménynek a felfedezése és öröme mind a mai napig tart. A külvilág eközben kezdett visszaszorulni, és a magyar média látóköre megállt valahol a Kárpátoknál.
- Ebben a környezetben mi a Világszolgálat küldetése Magyarországon?
- A legfontosabb feladatunk az, hogy elvigyük a nagyvilág eseményeit a hallgatókhoz. Nem tudunk, és nem is akarunk versenyezni a magyar médiával, mi a magyar történéseket elsősorban nemzetközi kontextusba ágyazva kívánjuk feldolgozni, úgy, ahogy azok Londonból látszanak. Ebben tudunk mások lenni, újat hozni.

- Hogyan dolgoznak?
- A BBC hatalmas rendszerének az az előnye, hogy valamennyi tévé és rádiócsatornájának az anyaga bármelyik szerkesztőség által elérhető számítógépes rendszerbe kerül. Ezeket az anyagokat akármikor felhasználhatjuk a magyar nyelvű adás készítésekor, illetve az általunk Magyarországról készült riportjainkhoz is bárki hozzáférhet.
- Milyen alapelvek szerint dolgoznak?
- A BBC alapelve az objektivitás, a pártatlanság. Egy BBC-s újságírónak nem lehet saját véleménye. A hírekben mindig az szerepel, X.Y. ezt és ezt mondta, Z. pedig azt és azt, de a tudósító maga nem alkothat véleményt az adott eseményről. Ezért nem is fordulhat elő, hogy egy főállású tudósító mellékállásban egy másik médiumnál szakértőként kifejtse az álláspontját. Egy BBC-s újságíró nem állhat egyik oldal álláspontján sem. Persze ebből időnként több konfliktus is támadhat, ahogy ez meg is történt például az iraki vagy a falklandi háború idején. Annak idején Margaret Thatcher azzal vádolta a BBC-t, hogy nem támogatja kellően a kormány háborúpárti politikáját, és hasonló játszódott le a közelmúltban is az iraki háború kapcsán. Aztán azért érkeztek bírálatok, mert bemutattuk a háború veszteségeit, az áldozatokat.
- Mi a tanulsága a David Kelly-ügynek? Ő volt ugye, aki szó szerint áldozata lett a BBC és a Blair-kormány vitájának, amely a kabinet az iraki háború szükségességét hangoztató kommunikációjának a hitelességéről szól.
- Amíg az ügyet vizsgáló bizottság nem hozza nyilvánosságra a megállapításait, korai a tanulságokról beszélni. Házon belül mindenesetre nem fenyítettek meg senkit. Az ügy érdekessége, hogy nem került volna terítékre ilyen súlyú politikai ügy, ha a BBC nem kérdőjelezi meg a kormányzati kommunikáció hitelességét. A Blair-kabinet neheztelt ránk, mert nem álltunk - nem is állhattunk - mellé testestül-lelkestül a háborús készülődésben. A tanulság tehát elöljáróban annyi lehet, hogy az objektivitás, a mértéktartás súrlódást eredményezhet a mindenkori kormányzattal szemben.
- David Kelly öngyilkossága mind a kabinet, mind a BBC számára bizalmi válságot idézett elő.
- Igen, átmenetileg közel azonos mértékben mindkét fél számára, tehát gyakorlatilag kioltották egymást. A húszas években dolgozták ki a BBC chartáját, akkor leszögezték, hogy a függetlenséget úgy lehet garantálni, ha nincsen reklámbevétel, hanem előfizetői díjakból, illetve állami költségvetésből gazdálkodik. Ennek ellenére ez mégsem jelenti azt, hogy a BBC támogatja, vagy bárki is elvárná, hogy támogassa az aktuális kormányt. Ez elképzelhetetlen, ki sem ejthetjük a szánkon a „támogatás” szót, egyszerűen nem fér össze az elveinkkel. Mi senkit nem támogatunk, senki ellen nem vagyunk. Elmondjuk, hogy mik a tények. Ennyi a dolgunk.