Hetek - VII. évfolyam, 49. szám, 2003. december 05

Ragyogó fények, kaszinók, éjjel-nappal nyitva tartó üzletek, zöldellő golfpálya, termálvizes élményfürdő. Toronyházak, ezerfős szállodák, kikapcsolódásra vágyó tömegek a játékautomatáknál. És ez nem Amerika! Ezt nekünk álmodták, európaiaknak. Méghozzá Magyarországon, a Hegyeshalom-Bezenye-Rajka háromszögben. A kérdés már csak az, hogy akarjuk-e egyáltalán, hogy ez az álom valóra váljon?

Kell-e nekünk Las Vegas? Ebben a kérdésben a vélemények megoszlanak. Bezenye polgármestere, Schmatovich Mátyás szerint ez a beruházás hatalmas előrelépés a falu számára. Négyezer embernek teremt majd új munkalehetőséget, és a helyi adó beszedéséből hatalmas bevételhez jut a község. Bár azt kérdésünkre maga is elismerte, hogy nemcsak saját településén, de a környéken sincs sehol egyetlen munkanélküli sem, hiszen Ausztria közelsége remek munkalehetőségeket és kiváló megélhetést biztosít az itt élőknek. Ez meglátszik lakóhelyükön is, mert az eddig elzárt, határsávfalu szerepköréből kitörve dinamikusan fejlődésnek indult az egész környék. Úgy tűnik tehát, hogy ez a lendület enélkül az új, extra beruházás nélkül sem törne meg. (Persze a pénz mindig jól jön, a sok pénz pedig még jobban.)
A legtöbb falubelinek azonban egész egyszerűen nemcsak hogy nem tetszik az ötlet, de kifejezetten fél tőle. Elmondásuk szerint maffiából, drogkereskedőből, night clubból már így is van elég itt a hármas határ mentén. Ezt a polgármester sem tagadta, sőt elmondta, hogy félkarú rablók már elég elterjedtek a környéken. Legalább öt-hat olyan férfit ismer, akik a szomszédos országban megkeresik a pénzt, aztán itthon a játékautomatáknál elvesztik, szinte csak erre keresnek. De a falu első embere szerint, ha már úgyis itt van ez a „sok minden”, miért ne lehetne az egészet egy kupacba tömöríteni? Persze arra a kérdésre már nehezebb válaszolni, hogyan birkózik meg egy ilyen létesítmény erkölcsi problémafelvetéseivel a főként erősen vallásos horvát nemzetiségű lakosság.
Azonban Schmatovich úr szerint nem kifejezetten bűnbarlangokról van itt szó, hanem egy szabadidő-, sport- és konferenciaközpontról, bevásárlóutcákkal, éjjel-nappal nyitva tartó üzletekkel és szalonokkal, konditermekkel, minden utcasarkon valami érdekességgel. A komplexum fő profilja nem a csokornyakkendős, krupiés szerencsejáték lesz, hanem a pénznyerő automaták. De még semmi sem biztos. A helyi sajtó hol azt írja, hogy lesz, hol azt, hogy nem lesz. Egyszóval mindenki bizonytalan, csupán a polgármesterek bizakodóak.

A legközelebbi város Mosonmagyaróvár, az ottani városatya, Stipkovics Pál országgyűlési képviselő is nagy támogatója a projektnek. Mint elmondta: „A befektetés komolyságát egyértelműen mutatja, hogy már 6-700 millió forintot fordítottak rá, és nemrég összeállt a beruházás előkészítéséhez egy társaság, amelynek feladata a program magyar viszonyokhoz való alakítása. A helyszín tökéletes a tervhez, hiszen Magyarország nyugati részén, az osztrák-magyar-szlovák hármashatárnál, két főút és egy fő vasútvonal kereszteződésénél fekszik.”
A körzet polgármesterei valóban komoly erőfeszítéseket tettek az álom megvalósítása érdekében. A háromszázötven hektáros földterület (mely szerintük mezőgazdasági munkára amúgy sem alkalmas) egy osztrák-magyar-amerikai társaság tulajdonában van. Rengeteg eddigi pénzráfordítás, hivatalos procedúra és papírmunka után az összköltség, mire befejezik a munkálatokat, 1,7 milliárd dollárra fog emelkedni. Ebből az első ütemben, 2004-2005 körül úgy 500 millió dollárt kívánnak elkölteni. Azért addig még Stipkovics polgármester úrnak sok dolga lesz, többek között megállapodni a magyar állammal a szerencsejáték-koncesszióról.
Azt, hogy valójában kik a titokzatos befektetők, még nem lehet tudni. Annyi biztos, hogy osztrák részről indult a kezdeményezés: eredetileg egy osztrák üzletemberé volt a terület, amelyen ipari parkot szerettek volna létrehozni. Aztán egyszer csak jött Joe bácsi Amerikából, egészen pontosan Joe Jackson, a mostanában pedofilbotrányairól elhíresült Michael Jackson papája, aki odaálmodta Las Vegast a magyar prérire. Aztán ki tudja, miért, ő elállt a szándékától, de jött helyette egy másik befektetőcsoport szintén Amerikából, és felkarolta az ötletet. Annál is inkább, mert nekik már úgyis van egy ilyen telepük New York mellett és egy természetesen Vegasban is.

A kis presszó csaposnője már nem lepődik meg semmin. Vegas itt? Nem lesz ez új! Volt már eddig is. Ide a kis kocsmába is vannak, akik a játékért járnak; akinek nincs „vesztenivalója”, az kártyázik, de nagyon sokan „megetetik” a játékgépeket. Tönkre is mennek bele. Elhagyott, becsapott feleségek, elárverezett házak, hazugság hazugságra éveken át. Nem egy ilyen esetet látott már. A krupié bólogat. Úgy lehet ebbe belekeveredeni, hogy az ember nyer egy nagyot; ha egyszer átéli ezt az érzést, újra és újra át akarja élni. Persze közben elveszít mindent, vagy még annál is többet. Ismer egy menő ügyvédet is, aki sikkasztott, majd börtönbe került a játékszenvedélye miatt. A csaposnő szerint a gépek időközönként hagynak egy kicsit nyerni, de csak azért, hogy újra kedvet kapj, és aztán elszedjenek tőled mindent. A krupié hangsúlyozza: ha valaki egy kicsit is belelát ebbe az életformába, azt tudja, hogy egy kaszinóvárost hívhatnak szabadidőközpontnak vagy szórakoztatócentrumnak. A sztriptíz, az utcalányok, a drog és a szesz együtt járnak a szerencsejátékkal, és ott vannak a legcsillogóbb szállodák halljában is.