Aki mostanság leül tévét nézni, hajlamos azt hinni, hogy a dinnye és a barack mellett a csalásoknak is szezonja van. Csak ha az utóbbi egy hét termését nézzük, válogathatunk „túlérett” Kulcsár Attila-ügy, és friss, „ropogós” Vertical Invest-botrány között (ínyenceknek itt van Kis Bandi újabb eltűnése is). Ezek az ügyek azonban nemcsak a mi éghajlatunkon teremnek - derül ki a PricewaterhouseCoopers gazdasági bűnözésről készített felméréséből-, hanem felfutóban lévő világjelenségről van szó. A probléma súlyosságát jól érzékelteti, hogy a vizsgálatban részt vevő, az utóbbi két évben csalás áldozatául esett 1284 vállalat 22 százaléka még csak megbecsülni sem tudta a kárát, míg a többiek veszteségének átlagos nagysága kétmillió dollár.
A felmérésben résztvevő vállalatok több mint harmada esett áldozatul az utóbbi két évben valamilyen komolyabb csalási ügynek. Számuk Nyugat-Európában 5 százalékkal emelkedett, míg ugyanez Közép- és Kelet-Európában 11 százalékkal. Ennek az adatnak az ismeretében különösen meglepő a közép- és kelet- európai cégvezetők optimizmusa, miszerint a jövőben csökken az ilyen jellegű bűncselekményekből eredő kockázat. Csalás terén a legfertőzöttebb terület Afrika, ahol a vállalatok 51 százalékát éri kár. Érdekes, hogy az orosz és a török válaszadók egyáltalán nem észleltek gazdasági bűncselekményeket. Ha a csodát leszámítjuk - mint ahogy azt a jelentés készítői is tették -, akkor a jelenség magyarázata az, hogy az említett két országban még van mit fejleszteni a felderítésen és az átláthatóságon.
A PricewaterhouseCoopers kutatásai szerint a cégeknek a legtöbb fejfájást a vállalat vagyontárgyainak eltulajdonítása okozza. Ezt a bűncselekményfajtát a válaszadók 60 százaléka jelölte meg kára forrásaként. A második a sorban az illegális termékmásolás, utána pedig a számítógépes bűnözés következik. Nem biztos azonban hogy ezek a magatartások okozzák a legnagyobb veszteséget. Az előbbi bűncselekmények ugyanis jól láthatóak: az ellopott tárgyakat meg lehet számolni, ugyanígy a hamis termékekkel is találkozhatunk a piacokon. Közvetett hatásait tekintve nagyobb kárt tudnak okozni olyan „láthatatlan” bűncselekmények, mint például a pénzügyi információ elferdítése, a korrupció és a megvesztegetés. Ezek a magatartások ugyanis a tényleges anyagi veszteségen kívül rombolják az évek alatt kiépített alkalmazotti fegyelmet, veszélyeztetik az adott márkát, ráadásul a megkérdezett vállalatvezetők szerint ezek az esetek utalhatnak arra, hogy a szóban forgó cégnél komoly belső problémák vannak, vagyis az üzlettársak előtt tönkre teszik a szervezet imidzsét.
A csalók legkedveltebb célpontjai a bankszektor, a biztosítók, valamint a távközlés és a média területén működő vállalatok. Ha viszont méret szerint csoportosítjuk a kedvelt áldozatokat, kiderül, hogy a nagyobb cégek a veszélyeztetettebbek, mint a kisebbek. Ennek oka nyilvánvaló: bonyolultabbak a tranzakciók, nagyobb az összejátszás lehetősége és az alkalmazottakat kevésbé aggasztja munkáltatójuk anyagi helyzete, ezért úgy vélik, hogy a tettüknek tulajdonképp nincs is sértettje. A csalók az esetek többségében előre megtervezik, vagy jogásszal megterveztetik a bűncselekményt, és gondosan ügyelnek arra, hogy a nyomokat is eltüntessék. Éppen ezért rendkívül nehéz megbecsülni, hogy a kutatásban részt vevő cégeknél valójában mekkora a rejtve maradt esetek aránya. Ez arra inti a vezetőket, hogy lehetőleg minden óvintézkedést tegyenek meg az áldozattá válás elkerülése érdekében. Sajnos, itt is többségben vannak azok, akik csak a saját kárukon tanulnak, és amíg meg nem történik a baj, megelégszenek erkölcsi kódexekkel és morális alapelvekkel. A tanulmány készítői végső esetben a gazdasági bűnözés elleni biztosítást ajánlják, de a Magyar Biztosítók Szövetségének tájékoztatása szerint hazánkban jelenleg nem lehet ilyen biztosítást kötni, így marad az éberség.