Lukács András
Szondák a Marson

Közel hatvanezer évvel ezelőtt - i. e. 57 617. szeptember 12-én - fordult elő utoljára, hogy a Föld és a Mars olyan közel került egymáshoz, mint idén augusztus 27-én, amikor a Mars 55,76 millió kilométerre volt a Földtől. A Mars közelségét az amerikai és az európai űrügynökségek, a NASA és az ESA is kihasználta: ezen a nyáron összesen négy űrszonda indult el a vörös bolygó kutatására. Alighogy az űrszondák útra keltek, újabb grandiózus tervek láttak napvilágot: Oroszország a következő évtized végén űrhajósokat küldene a vörös bolygóra, ezt követően pedig atomerőművet építenének a Marson, amely az ott létrehozott kutatóbázis energiaellátását biztosítaná.

Már csak 56 millió kilométer

Június 2-án, magyar idő szerint 19.45-kor lőtték fel Bajkonurból az orosz Szojuz-Fregat nevű rakétát, amely a Mars Expresst szállította. 21.15-kor a Fregat levált a szondákról, amelyek problémamentesen elkezdték mintegy hét hónapos utazásukat a Mars felé. A Mars Express, amely David Southwood, az ESA tudományos igazgatója szerint a Marson eddig végzett legrészletesebb és legteljesebb vizsgálatsorozatot fogja végrehajtani, jelenleg másodpercenként 30 kilométeres sebességgel halad a Mars felé, és naponta egyszer teremt kapcsolatot a földi irányítóközponttal. A Mars Express december 20-án indítja útnak a Beagle-2 nevű, közel 60 kilogrammos szondát, amely öt nap ballisztikus pályán való repülés után lép be a Mars atmoszférájába, majd két ejtőernyő lassítja, így jut a Mars Isidis Planitia nevű egyenlítői régiójába. 
Ezalatt a Mars Express egy sor manőver segítségével, saját hajtóegysége révén áll bolygó körüli pályára. 
A landolás után a Beagle-2, amely Darwin hasonló nevű hajójáról kapta a nevét, egy robotkarra erősített berendezések - kamera, mikroszkóp, tömegspektrométer - segítségével elkezdi a geológiai minták elemzését. A mintákat egy minirobot gyűjti majd, amely akár két méteres mélységbe is le tud fúrni. A minták összetételének megállapítását a szondán található tömegspektrométer végzi majd el. A bolygó körül keringő orbiter fő feladata a víz felkutatása: egy nagy felbontású sztereó kamera tízméteres (illetve, ahol ez szükséges, még ennél is jobb, kétméteres) felbontású felvételeket készít a bolygó felszínéről, elsősorban a kiszáradt folyómedrekről. Az orbiteren több spektrométer is található, amelyek a bolygó atmoszférájának összetételét elemzik, illetve egy MARSIS nevű radar, amely két kilométeres mélységig vizsgálja a földkéreg szerkezetét, elsősorban víz után kutatva. (A radar által kibocsátott hullámokat ugyanis a jég - ha van - erőteljesen visszaveri.)
A várakozások szerint az orbiter közel egy marsi évig fog működni, a Beagle-2 esetében ez az idő a napelemekre rárakódó finom por miatt csak mintegy 180 nap. 
Az európai Mars Express elindulása után nyolc nappal a Delta II nevű hordozó rakétával fellőtték a MER-A nevű, később Spiritnek nevezett marsjárót. A Spirit 2004 januárjában fog landolni a két kilométer mély és százhatvanhat kilométer átmérőjű Gusev-kráterben, ahol a korábbi szondák víz jelenlétére utaló üledékes lerakódásokat találtak. Sorozatos halasztások után, csak július nyolcadikán sikerült fellőni az Opportunitynak nevezett MER-B marsjárót. A marsautó célja a Meridiani alföld, ahol a korábbi kutatások sok hematitot fedeztek fel. Ennek a jelentősége az, hogy a hematit, a vas oxidációja során jön létre, a legtöbb esetben víz hatására. A két marsautó napi negyvenméteres sebességgel fogja járni a Marsot és vizsgálja a talaj, illetve a légkör összetételét a fedélzeten található 10 speciális kamera és három spektrométer segítségével. 
Az európai és amerikai űrszondákhoz csatlakozik a tervek szerint az évekkel ezelőtt „eltévedt” Nozomi nevű japán szonda. A szondát 1998-ban lőtték fel, de nem sikerült pályára állítani, ezért a közeljövőben megpróbálják újra pályára állítani. 
A jelenlegi Mars-expedíciók remélhetőleg sok érdekes adattal szolgálnak majd a vörös bolygóval kapcsolatban, az igazi szenzáció azonban mindenképpen az a pillanat lesz, amikor ember teszi a lábát a Marsra. Ez talán nincs is olyan messze. Orosz kutatók 2018. május 8-ra tették a legénységgel is rendelkező űrhajó fellövését. Leonid Gorshkov, az Energia nevű orosz nagyvállalat igazgatója szerint a terv megvalósítása összesen 14-20 milliárd dollárba fog kerülni. Nyugati szakértők szerint ennyi pénzből ez kivitelezhetetlen, a valós összeg 100 milliárd körülire tehető. Az oroszok a küldetés megvalósításához visszatérnek a hatvanas években elindított, a nukleáris hajtóművek kifejlesztését célul tűző projekthez. Érdekes történet, hogy a nukleáris hajtómű kifejlesztésére létrehozott szupertitkosan őrzött objektumot a Pentagon 1964-ben vette észre, és mivel lehetetlen volt megtudni, hogy milyen kutatások zajlanak a falakon belül, sokáig azt gondolták, hogy a szovjetek, az amerikai rakéták megsemmisítésére kitalált „halálsugár” kifejlesztésén dolgoznak. A nukleáris hajtómű kifejlesztésére irányuló kutatások a Szovjetunió szétesésével megszűntek, most azonban újra napirendre kerülhetnek. Ha sikerül is létrehozni egy erre a hosszú útra és a visszatérésre is alkalmas hajtóművet, rengeteg nehézséggel kell még megbírkózni: az egyik legkomolyabb, hogy a kétévesre tervezett utazás során az űrhajósok intenzív kozmikus sugárzásnak lennének kitéve, ezzel szemben tehát le kell valahogyan árnyékolni az űrhajót. Hasonló léptékű nehézség a gravitáció hiánya. Ilyen hosszú ideig az űrhajósok nem lehetnek a súlytalanság állapotában, ezért egy mesterséges gravitációt kell számukra létrehozni. Kisebb, de mégis jelentős probléma az is, amit elsőként az Apollo 11 űrhajósai tapasztaltak: a különböző töltött részecskék retinába csapódásakor az űrhajósok villanásokat látnak. Félő, hogy ez a jelenség két év alatt komoly sérüléseket okozhat a szemben. A technikai akadályok tehát szinte áthidalhatatlanok, de úgy látszik az orosz mérce ezúttal is gigantikusabb. A legénységgel ellátott űrhajók terve mellett rögtön egy újabb orosz terv látta meg a napvilágot: Oroszország atomerőművet építene a Marson majdan létrehozandó kutatóállomás számára. A közlések szerint már ki is jelölték a leendő atomerőmű helyét a Mars egyik szurdokában.