Hetek - VII. évfolyam, 29. szám, 2003. július 18

„Szeptemberben lesz tizenhárom éve, hogy itt van a terrárium. Az első években halottan hoztak ide kígyókat, hogy azonosítsam be őket. Manapság már zsákban, dunsztosüvegben érkeznek a hüllők, mondván: ha ott sem bántják őket, akkor én sem bántom. Ennek a terráriumnak van nevelő hatása.”

A Fő utcai ház hátsó udvarában lépcsősor vezet le a pincébe. Az alagsorban ugyanis kígyók és krokodilok élnek. „Hú, de meleg van itt!” - ez a mondat többnyire a „Jó napot kívánok!” után következik. A forróság ugyanis már az ajtóban „megcsapja” a látogatót, nemkülönben a 70 százalékos páratartalom. Az üvegfalak mindkét oldalán meredt szemek, rajtuk felirat: „Az állatok nyugalma érdekében kérem, ne kopogtassa az üveget!”. A boxokban sem élő növényzet, sem fák nincsenek, a krokodilok egy betonplaccon vagy a mélyedésben kialakított medencében foglalnak helyet. A látogatót semmi sem emlékezteti az eredeti élőhelyükre. A ragadozót ugyanis nem érdekli, hogy van-e körülötte növény. „Bármit tennék be az üveg mögé, az állat a 60 kilójával úgyis legázolná. Ez a környezet csak az ember szépérzékének hiányzik. A 360 bordájú óriáskígyónak viszont egyáltalán nem, hiszen ha leesne, mondjuk egy mászófáról, elképzelheted, hány bordája törne el” - avat be a kulisszatitkokba Pécsi Tibor, a terrárium tulajdonosa, igazgatója, gondozója és mindenese. Ezek ugyanis nem fára- mászó kígyófajták. Ennyi a mozgásigényük, a természetben sem futkosnak. Nekik az a fontos, hogy meleg legyen, megfelelő páratartalom, víz és élelem. Nem is érzékelik, hogy otthon vannak, vagy Magyarországon.

Kisebbségi komplexus

Az állatkertnek két funkciója van: ismeretterjesztés, valamint a ritka állatok tartása és fenntartása. Tibor a másodikat tartja fontosabbnak, hiszen tévhit az a nézet, hogy háborítatlan környezetben fennmaradnak a kihalóban lévő fajok. A második világháború után sok biológus rádöbbent arra, hogy ha magukra hagyjuk őket, és nem szaporítjuk, akkor ezek a fajok ki fognak halni. Az extrém, veszélyesnek mondott állatok tartása egy divatnak tudható be. Megvásárolják a kiszemelt példányt, néhány hét múlva meg elpusztul a szerencsétlen állat. „Az ilyen embereket elküldeném pszichológushoz, hogy foglalkozzon velük. Valószínűleg kisebbségi komplexusuk van...” - tette hozzá Pécsi Tibor.
Ha valaki védett állatot tart otthon, akkor szabálysértést követ el, ha különlegesen védett az állat, akkor pedig bűncselekménynek számít és az illető akár börtönbe is kerülhet. A törvény is arra törekszik, hogy magánember állatkertben láthasson ilyen példányokat, ahol értenek hozzá, információkat adhatnak róla. A terraristák egybehangzó véleménye az, hogy a legtöbb ember a saját gyerekét sem tudja normálisan nevelni, az állat pedig még beszélni sem tud, hogy tiltakozzon, vagy segítséget kérjen…
A beszélgetésünk közben elérkezik az ebédidő. Az egyik üvegfal előtti műanyag tálból Tibor egy óráscsipesszel döglött fehéregeret vesz ki. Az eledel egy piros csíkos királysikló elé kerül, aki - miután az „orra alá” dugták - kicsit hátrébb húzódik, majd hirtelen lecsap a fejénél körülbelül tízszer nagyobb egérre. A zsákmánnyal pillanatok alatt elkúszik a műlevelek közé. Mint a filmeken.
„Borzasztóan büszke vagyok arra, hogy az itt élő állatok jó része a kezdetektől itt van nálam. Tizenhárom év még egy házasságban is jónak mondható” - folytatta az igazgató. „Az emberek a krokodilt mindig egy rettenetes valaminek gondolták, pedig nem az. Nem kell piszkálni, meg kell tanulni szemmel szeretni őket. Az emberek azt szeretik, hogy ha egy állatot simogatni, tapogatni lehet, de az állat szeretete az nem ez. Az állattal együtt kell élni. Gyerekkorom óta szerettem volna krokodilokat tartani. Minden szakkönyvet elolvastam a témában, elmentem Észak-Ausztráliába, Észak-Afrika szinte összes országában jártam, rengeteg állatkertbe ellátogattam. Megnéztem, Európa legnagyobb magán állattartói hogyan csinálják, tőlük rengeteg tapasztalatot szereztem. Nálam 13 krokodil van a 110 négyzetméteren, őket nem lehet munkaidőben tartani. Reggel úgy kezdek, mint egy kórházban. Vizit. Megnézem, kivel mi van, és azonnal észreveszem, ha bármi történt velük.

Közben látogatók szakítják meg a beszélgetést. Egy kétéves kislány és anyukája érkezik a terráriumba. Ismerősök. A terrarista rögtön bemutat nekik.
- Mutatkozz be a barátomnak te is! - biztatja a kislányt.
- Eleonóra vagyok.
- Mit jöttél ide megnézni?
- A kis krokodilokat.
- És ki szülte a kis krokodilokat?
- A Gizi mama.

- Mérhetetlen büszkeségem a kilenc darab Paleosochus palpebrosus és trigonatus krokodil, ezek a világ legkisebb krokodiljai. Ezekből nagyjából ennyi lehet Európában, mint amennyi nálam van, vagy esetleg egy-kettő még máshol. Vagy itt van a másik, ez a Cayman Latirostris, amelyből egész Európában kettő darab van. Egy Dániában, egy pedig itt. Sajnos mindkettő hím. A törvény szerint: ha neked egy nőstényed van, nekem egy hímem, akkor ki kell, hogy egyezzünk, hogy együtt legyenek. Volt nálam egyébként egy ötméteres Rombusz krokodil is, amelyből 800 példány él a világon, a helyszűke miatt azonban nem tudok ekkora állatokat tartani. Nagyon ritka a Cayman yakare, amelyből mindössze 56 példány él fogságban a világon. Gizi mamának és párjának a napokban született 11 kicsinye. Ez különleges esemény, hiszen tudomásom szerint fogságban még nem született ilyen fajta krokodil.
Egy krokodilnak - a törvény szerint - a testhosszával megegyező szélességű és dupla hosszúságú medencére, valamint ugyanekkora száraz területre van szüksége. Aztán van itt 10 fajta kígyó is, amiből jó néhány ritkaság. Az állatkert azonban nagyon drága dolog, fűteni, világítani kell. Ausztriában van egy hasonló terrárium, ott a belépő 2100 forint, míg nálam 400. Az energiát azonban ők ott olcsóbban kapják, mint én itt. Az állatoknak gyógyszer kell, de az ételük sem olcsó. Az egér, amit megesznek, nem egy filléres dolog. Egy mázsás disznót megvehetsz 30 ezer forintért, egy mázsa egér 120 ezer forint. Egy kifejlett fehér patkány 600 forint, de az csak fél kiló. De ez a természetes ételük, ezt szeretik, de esznek halat, csirkét is.
- A nemrégiben lezajlott engedélyeztetés után magánállatkertként működhet tovább a kaposvári terrárium, most már az EU-s normák szerint. A minisztérium minden állatbeszerzést számon tart, ha valahol felajánlanak egy krokodilt, azt csak engedéllyel hozhatom el. Így azt is tudják, hogy egy adott helyen milyen állatok vannak. Ha ide lejönnek azonnal, kiderül, hogy hány állat él, mennyi szaporodott vagy mennyi pusztult el. Ez egy egyszerű vizsgáztatás. Nálam nincs elhullás.
Ma Magyarországon egyébként csak Pécsett és itt van terrárium. Európában pedig ezenkívül egyetlen ennyire specifikus krokodilterrárium van, ott azonban nincs ennyi ritka példány. Ezek miatt az állatok miatt évente 10-20 ezer ember jön le ide. A látogatók háromnegyede azonban csak bejön, végigszalad, és elfelejti az egészet. Legtöbben el sem olvassák a kiírásokat, hogy mit néznek meg. Van viszont egy szűk réteg, akik messziről is eljönnek, és megnézik az állatokat. Krokodil szinte minden állatkertben van, a különleges példányok azonban ritkán szaporodnak. Ahhoz ugyanis a hím és a nőstény egyeden túl megfelelő feltételek kellenek. Megfelelő oxigéntartalmú levegő, megfelelő páratartalom, a tojásoknak nem szabad rázkódniuk. Ráadásul az sem mindegy, hogy saját krokodilja van egy embernek, vagy munkaidőben gondozza valaki. Máshogy áll hozzá.

„A kis állatok születése mindig egyfajta megnyugvás, hogy jól végzem a dolgaimat. Ha nem így lenne, akkor nem szaporodnának, hanem elpusztulnának. Céltalan lenne az életük. Egy ember, akinek van egy krokodilja, egyszer felhívott. Elmondta: sajnálja, hogy az a szegény állat céltalanul tengődik ott nála, ezért odaadná nekem. Két nap múlva azonban visszahívott, hogy mégsem adja, mert annyira tetszik neki az állat. De legalább megfogalmazódott benne, hogy az az állat ott céltalanul él.”