Lukács András
Végzetes választás volt

Kedden délután meghalt az a sziámi ikerpár, akiknek szétválasztásán egy szingapúri orvoscsoport dolgozott ötvenhárom órán keresztül. Az agyuknál összenőtt huszonkilenc éves ikrek tudatában voltak a műtét kockázatainak, ennek ellenére ragaszkodtak hozzá, hogy életüket ezután már külön kívánják élni, vagy sehogy. Mint azt a riportereknek a műtét előtt elmondták, a jövővel kapcsolatosan számos - egymásétól különböző - tervet dédelgettek. Haláluk máris heves vitákat váltott ki a nemzetközi orvostársadalomban arról, vajon etikus volt-e egy ilyen magas kockázatú operáció elvállalása.

Az altatás pillanata. Az ikrek nem ébredtek fel Fotó: Reuters

1952 óta választanak szét agyuknál összenőtt sziámi ikreket sikerrel, de az iráni testvérpáré volt az első olyan műtét, amelynek során felnőttkorban választják szét a két összenőtt agyat. A beavatkozás - agyműtétről lévén szó - önmagában is igen bonyolult, és további gondot jelent az, hogy a hosszú évek alatt a szervek erősen összenőttek.
Az iráni ikrek régóta keresték a lehetőséget a szétválásra, mindeddig azonban elutasításra találtak: a szétválasztás túl veszélyes. A műtét elvégzését végül Keith Goth szingapúri sebész vállalta el, aki néhány évvel ezelőtt egy négynapos műtét során operált szét egy szintén a fejüknél összenőtt, tizenegy hónapos nepáli ikerpárt. 
A Bidzsani nővéreken végzett műtétben huszonnyolc orvos és száz asszisztens vett részt ötvenhárom órán keresztül. Az agy szétválasztása bonyolult feladatnak ígérkezett, mivel az ikerpár két agya egy közös vénán osztozott. E probléma megoldását szolgálta az úgynevezett bypass műtét, melynek során az egyik agyból hiányzó eret egy lábból vett vénával pótolták, létrehozva a két különálló vérkeringést. Hétfőn este fél hétkor azonban problémák léptek föl: az orvosok megállították a műtétet, hogy megkérdezzék a hozzátartozókat, folytassák-e a szétválasztást, ami nagyon veszélyes lehet, vagy próbálják meg stabilizálni a testvérek állapotát. A hozzátartozók válasza az volt, hogy Laleh és Ladan ragaszkodtak a szétválasztáshoz, minden körülmények között. A műtétet ezért folytatták: Ben Carson és Keith Goth nekiláttak a két agy szétvágásához, amelyekről kiderült, hogy huszonkilenc év alatt sokkal jobban összenőttek, mint ahogyan azt korábban sejtették. Milliméterről milliméterre haladtak, estétől reggelig. Kedden fél egykor bekövetkezett a teljes szétválasztás, és a műtét a két, immár különálló testen folytatódott. Délután kettőkor azonban Ladan vérkeringése instabillá vált, és fél óra múlva beállt a halál. 
Mindeközben Laleh agyán folytatódott a műtét, és újabb vértranszfúziót kapott. Ennek ellenére nem sokkal testvére halála után az ő vérkeringése is felmondta a szolgálatot, és meghalt. 
A sikertelen műtétet követően szinte azonnal felmerült a kérdés: etikusan járt-e el a maratoni műtétet végző szingapúri orvoscsoport. Az etikai vizsgálódások során többen emlékeztetnek arra, hogy az iráni ikerpár tudta: megvan az esély arra, hogy a műtétet nem élik túl; a kritikusok ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy 1988-ban Madzsid Samii német idegsebész megvizsgálta az akkor 14 éves Laleh és Ladan Bidzsanit, de a szétválasztó műtétet túl veszélyesnek találta. Samii a CNN-nek nyilatkozva elmondta: teljesen meglepődött, amikor megtudta, hogy a testvérpárt megműtik, mivel szerinte semmi esély nem volt a sikerre. Véleménye szerint az orvosoknak le kellett volna állítaniuk a műtétet, amikor kiderült, hogy baj van. C. Rollins Hanlon, az Amerikai Sebészek Kollégiumának korábbi elnöke szerint viszont nem merülhet fel etikai kifogás a műtétet végző orvosokkal szemben: esélyt láttak a sikerre, de ismertették a páciensekkel a lehetséges kockázatokat is. Ezek után a döntés az ikrek kezében volt. Más véleményen van Carol Taylor, a Georgetowni Bioetikai Központ társigazgatója, aki szerint az orvosok túlzottan optimisták voltak, és az is kérdéses, hogy volt-e elegendő hasonló precedens korábban.