Hétfő esti Újságíróklub Dési János műsorvezetővel, Avar János, Mészáros Tamás és Bolgár György vendégekkel. Téma: a hídavatások.
Mv.: A múlt héten két hídi történet is volt. Az egyik a szekszárdi híd átadása. Ez a leghosszabb magyarországi híd, a miniszterelnök adta át, miután már persze átadta a közlekedési miniszter is, sőt Orbán Viktor is néhány nappal korábban. Úgyhogy ez volt a harmadik átadás. És bár a sajtó napokon át arról cikkezett, hogy mi minden várható majd az Erzsébet hídon július 4-én, a tavalyi hídfoglalás évfordulóján, de tulajdonképpen semmi nem volt. Alig-alig voltak emberek. Ti mivel magyarázzátok ezt az érdektelenséget?
B. Gy.: Szerintem biztos, hogy a rendőrség erélyes fellépése is szerepet játszott, de a sajtó elég nagy figyelmet fordított az eseményre megelőzőleg. És lehetett látni, ahogy közeledett az esemény, a különböző jobboldali szervezetek kezdtek visszatáncolni. Tudniillik a sajtó farkast kiáltott, hogy itt esetleg botrányok lesznek, és a jobboldalon leszivárgott a vezető köröktől elég sokakhoz, hogy nem érdemes itt botrányt csinálni, mert csak visszaüt. Úgyhogy magukra maradtak ezek a nagyon radikális elemek.
A. J.: Egy évvel ezelőtt viszont váratlan volt a megmozdulás, és az volt az alapvető követelés, hogy számlálják újra a szavazatokat, és a követelés mögé a Fidesz is odaállt. Most ilyen cél nem volt, és nyilvánvaló, hogy sem a Fidesz, pláne az MDF nem áll ezek mellé az emberek mellé. Ráadásul a MIÉP sem állt mögéjük, Csurka külön akar szervezkedni.
M. T.: Lehetett látni, hogy ebből nem lesz igazi cirkusz, mert tavaly sem volt tömegbázisa ennek a dolognak. Ugyanazok csinálták, ugyanaz a kemény, militáns társaság, amelyik most is megpróbálkozott a dologgal. Persze voltak politikai erők, amelyek egyébként hallgatólagosan támogatták. Idén a helyzet annyiban változott, hogy a jobboldalnak egyáltalán nem volt érdeke, hogy bármilyen összefüggésbe hozhassák ezzel. Gondoljátok meg, hogy ebben a csoportban Árpád-sávos zászlókat lengettek. Lehetett tudni a közvélemény-kutatásokból, hogy az emberek túlnyomó többsége elutasítja az ilyen típusú hacacárékat. Szerintem felesleges volt a sajtófelhajtás, a szélsőjobb úgyis mindig provokálja a médiát, már csak azért is, hogy bekerülhessen a hírek közé.
B. Gy.: Gondolkodom a szekszárdi hídról: mégiscsak furcsa egy híd háromszori átadása. Külön ünnepelnek, míg Medgyessy méltatja elődeit a hídépítésben, Orbán külön átadja. Hogy beszélhet akkor arról, hogy most már eljött a nemzeti összefogás ideje? Hogy a szavazókkal majd párbeszédet folytatunk, de a szavazók által, a baloldali szavazók által megválasztott politikusokat pedig továbbra is becsméreljük. Orbánnak vannak ilyen jól hangzó, de végig nem gondolt képtelenségei.
M. T.: Egyébként itt Medgyessy Péter avatóbeszédének rögtön az elején egy nagyon lényeges passzus elhangzott. A lényege az volt, hogy egy normális országban senkit nem érdekel, hogy egy hidat ki ad át. Még az sem, hogy ki építette, az a fontos, hogy fölépült. Úgyhogy meglepő, hogy Orbán megpróbálta lenyúlni ezt az avatást, mert hogy ők kezdték el építeni. Istenem, most pedig épül tovább a híd, és átnyúlt ebbe a kurzusba majdnem egy évet. Mi értelme van ennek az egész cirkusznak? A költségvetés, amelyből épült, ugyanannak a Parlamentnek a költségvetése.
Mv.: És ugyanazok az adófizetők adták össze a pénzt. De olyan ritkán épül híd. Hogyha sűrűn épülne híd, akkor lehet, hogy mindegyik hídra csak egy ünnepség jutna. Kevés híd, sok ünnepség.
M. T.: Én azt gondolom, hogy a helyi önkormányzati SZDSZ-eseknek is meg kellett volna gondolni a maguk ünnepségét. Egyszerűen azért, mert normális országban egy hidat egyszer avatnak fel. A hivatalban lévő kormány képviselői avatják fel. Ebbe belefér az SZDSZ és a Fidesz képviselete is. És az lenne a normális, hogy akarjanak elmenni erre az avatásra. De ezt csinálták a Nemzeti Színházzal is. Gondoljátok meg, hogy csak azért kellett a Nemzeti Színházat az Erzsébet téren gödörré változtatni, mert nem tudták volna elviselni, hogy az alapkőletételnél a Horn-kormány és Magyar Bálint állt ott, és az ő nevükhöz fűződött volna a történelemkönyvben talán.
A. J.: De azért ebben az Orbán-féle avatásban koncepció van. Nem is csak az a koncepció, hogy nekünk is legyen egy ünnepségünk, hanem el kell olvasni a beszédet. Azt mondja, ők azok, akik építenek, szemben a mai kormánnyal, amelyik nem épít. „Ezért újítottuk fel, idézzük föl azért a mögöttünk hagyott néhány év emlékét. Ezért újítottuk fel a bajai, a dunaföldvári hidat. Ezért építettük fel a Mária Valéria hidat, és a mostanit. És a halasztást, kitérést ránk rovó sorsot. Ne érdekeljen bennünket, hogy végül is ki megy át rajta először, ki adja át majd végleg, sőt az se érdekeljen, hogy mit vésnek átmenetileg a talapzatába.” Orbán mögött milliós szavazótábor áll. Nem mindegy, hogy az ellenzék vezére, ex-miniszterelnöke mit mond, milyen kifejezéseket használ. Azt mondja: „Ilyennek képzeltük el a jövőt. Ahogyan ez a híd épült. Magyar tervek, magyar gondolatok, magyar tervezők, magyar fővállalkozók, magyar kivitelezők és magyar munkások, akiknek a családjaik élvezik az építkezés teremtette kenyérkereseti lehetőséget. Egy magyar kormány sem árt - mondja valaki -, és azt hiszem, igaza van.” Magyarán, a mostani magyar kormány nem magyar.
M. T.: Ez elképesztő persze, de nincs benne ugyanakkor semmi meglepő. És higgyétek el, hogy ez a garancia arra, hogy ha ez így megy tovább, a Fidesz ott marad, ahol van. Ellenzékben. Tudniillik pontosan ezt a cirkuszt, ezt a tulajdonképpen magyarkodó, elképesztően ostobán nacionalista, a másiknak a legitimitását kétségbe vonó, sőt
az ellenfelet lehazaárulózó hangvételt, hangnemet játszották meg a két választási forduló között.
A. J.: Hát éppen a két választási forduló között jöttek föl. Éppen ezzel a retorikával.
M. T.: Szerintem az emberek tanultak, és nem akarják még egyszer ezt az elképesztő cirkuszt. Ezeket a demagóg, populista, ostoba és gátlástalan kijelentéseket. Ő persze azért engedi ezt meg magának, azért csinálja, mert a saját tábora egyben tartásának az a záloga, hogy állandóan közölni kell velük, hogy itt csak egy ideiglenes hatalombitorlásról van szó. Mi vagyunk a tősgyökeres, az igazi, a talajrög, a talajgyökér. Hát megvannak ennek a magyar hagyományai. Megvannak a hívószavak. Mint ahogy nem véletlen, hogy Ébredj magyar! címmel rendezik a hídon ezt a cirkuszt. Az ébredő magyarokra utalnak vissza, a két világháború közötti megfelelő mozgalomra. Ez bármilyen politikához méltatlan eszköztár.
B. Gy.: Azt akarja, hogy a baloldali szavazók essenek amnéziába, felejtsék el, hogy miket mondtak róluk a jobboldal különböző hangadói. Már beszélnek arról is, hogy nem elég gyorsan építik a metrót. Elképesztőnek érzem ezt a cinizmust, és a sajtónak itt nagy feladata lenne. Hogy felelőtlenül ne lehessen össze-vissza beszélni.
M. T.: Többször látom magukat kiegyensúlyozottnak vélő politikai szakíróktól, elemzőktől, politológusoktól, hogy megpróbálnak minősítés nélkül beszélni dolgokról. Ha a gátlástalansággal, politikai infantilizmussal, rágalmakkal operál valaki, akkor egyszerűen
annyit mondunk rá, hogy ügyes, mert mi függetlenek vagyunk. Tehát ha valaki független, akkor bizonyos morális, erkölcsi kategóriái már nincsenek?