Hetek - VII. évfolyam, 22. szám, 2003. május 30

Háromoldalú békecsúcsra kerül sor a tervek szerint a jövő héten Jordániában George W. Bush amerikai elnök, Ariel Saron izraeli és Mahmud Abbasz (Abu Mázen) palesztin kormányfő részvételével. Bush közvetlenül ezt megelőzően Egyiptomban arab vezetőkkel tárgyal majd a közel-keleti rendezés lehetőségéről. Jasszer Arafat nem kapott meghívást egyik csúcstalálkozóra sem.

Ariel Saron izraeli és Mahmud Abbasz palesztin miniszterelnök. Lesz miről tárgyalniuk Fotó: AP

Személyes részvétele a tárgyalásokon az amerikai elnök eddigi legjelentősebb kezdeményezése az izraeli-palesztin konfliktusban. Bush tavaly június 24-ei beszédében az izraeli-palesztin konfliktus megoldását a vitatott terület két, egymással békében élő állam, Izrael és Palesztina közötti felosztásában jelölte meg. A Bush által felvázolt - és az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország által elfogadott - cél megvalósítására alkotta meg az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és az ENSZ „kvartettje” „úti térképét”. A terv célja a béke helyreállítása és a palesztin állam megteremtése azzal a feltétellel, hogy az a zsidó állammal békében él majd.
Az „úti térképnek” nevezett békemenetrend az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kompromisszum terméke. Ez önmagában nem is jelentene problémát. Izrael korábban kérte a béketerv módosítását, mivel úgy látta, hogy az két, egymással békében élő állam megteremtésére nem alkalmas. Létrehozhatja a palesztin államot, de a békét nem garantálhatja. Saron kormánya tizenöt módosítási indítványt fogalmazott meg, hogy a tervet nemcsak a palesztin állam megalakítására, de a béke megteremtésére is alkalmassá tegye. Izrael szempontjából ugyanis egy terrorista állam megalakítása, amely tovább folytatja Izrael elleni terrorháborúját, nem jelentheti a közel-keleti konfliktus megoldását. Éppen ellenkezőleg, új, a jelenleginél még súlyosabb háború nyitányát jelenti.
A módosítások legnagyobb része a palesztin terror felszámolását célozza. Izrael számára elfogadhatatlan, ha a palesztin terrorszervezetek csak ideiglenes tűzszünetet hirdetnek, és ha Abu Mázen nem számolja fel a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot, a Fatah fedőszerveit, a Tanzimot és az al-Aksza Mártírjainak Brigádját. Ha nem gyűjti össze a náluk jogellenesen lévő fegyvereket, ha nem pusztítja el a terror infrastruktúráját, ezek az „alvó” szervezetek a palesztin állam megalakítását követően tovább folytatják terrorháborújukat, ameddig alapvető céljukat, Izrael Állam felszámolását el nem érik.
A „kvartett” béketervét azonban Tony Blair brit kormányfő, Colin Powell amerikai külügyminiszter és Javier Solana, az Európai Unió külügyekért felelős biztosa is ellenzi. Hasonlóképpen nyilatkozott Abu Mázen is, a palesztinok Arafat által kijelölt miniszterelnöke. Izraelnek - jelentette ki a Haarec című lapban szerdán megjelent interjújában - a békemenetrendet változatlan formában kell elfogadnia.
A Fehér Ház nyilatkozatot bocsátott ki Izrael kifogásairól. E szerint teljes mértékben osztja a zsidó állam aggodalmait, és a menetrend végrehajtásánál figyelembe veszi azokat. Ezt követően került a menetrend az izraeli kormány elé, amely tizenkét szavazattal hét ellenében és négy tartózkodással elfogadta azt. A kormány a tervvel kapcsolatban tizennégy fenntartást fogalmazott meg, amelyek a tervet elfogadó nyilatkozattal együtt érvényesek.

Kitiltva a Templom-hegyről

Jordánia a héten arra figyelmeztette az izraeli kormányt, hogy „pusztító vallásháborúhoz” vezető „nagyon veszélyes lépés” lenne, ha engedélyezné zsidók számára az imádkozást a jeruzsálemi Templom-hegyen - jelentette a dpa hírügynökség.

„Az a szenvedélyes kampány, amelyet egyes izraeli kormánytisztviselők is támogatnak, hogy az al-Aksza mecsetet megnyissák a zsidó imádkozók előtt… olyan következményekhez vezethet, amelynek senki nem látja a végét” - jelentette ki a jeruzsálemi ügyekért felelős jordán királyi megbízott, Abdullah Kana’an, aki hozzátette, hogy a jordániai kormány álláspontja ebben a kérdésben világos és egyértelmű: „Senki másnak, csak a muszlimoknak van joguk imádkozni az al-Aksza mecsetnél, amely kizárólag iszlám szenthely.” Kana’an azokra a tervekre reagált, amelyeket izraeli miniszterek vetettek fel a Templom-hegy újbóli megnyitásáról a zsidók előtt. Az izraeli elképzelések „a zsidók állítólagos igényeit támogatják a Mecsettel kapcsolatban, hogy annak egy részét előbb zsinagógává alakítsák, előkészületként az állítólagos templomuk felépítéséhez”.
Az 1994-es izraeli-jordán békemegállapodás értelmében Jordánia továbbra is fontos szerepet játszik a jeruzsálemi muszlim és keresztény szenthelyek védelmében, bár az utóbbi években ezt a jogát palesztin részről egyre többször kérdőjelezik meg. A Templom-hegy a zsidóság számára az a hely, ahol Salamon király korában az első templom állt, amelyet az időszámításunk szerinti első század elején Heródes épített újjá és bővített ki, és amelyet i.sz. 70-ben a rómaiak leromboltak. Ennek maradványai a ma is látható Nyugati-fal (Siratófal), illetve a hegy déli oldalán látható lépcsősor. Az al-Aksza mecsetet az i.sz. 7. században építették a várost a bizánciaktól elfoglaló muszlimok.

Saron megszállásról beszél

Külföldön meglepetést, míg Izraelben belpolitikai vihart váltottak ki Ariel Saron kormányfő szavai, aki hétfőn arról beszélt, hogy a palesztin területek megszállása nem folytatódhat a végtelenségig. „Lehet, hogy maguknak nem tetszik ez a szó, de ami most zajlik, az megszállás, három és fél millió palesztin megszállás alatt való tartása. Ez nem folytatódhat a végtelenségig.” A világsajtóban kérlelhetetlen jobboldali „héjaként” számon tartott miniszterelnök nyilatkozata azért keltett feltűnést, mert Saron eddig rendszeresen kiállt az 1967-ben elfoglalt területeken létesített izraeli telepek megtartása mellett. Egy nappal Saron nyilatkozata után a kormányfő sajtóirodája úgy pontosította az elhangzottakat, hogy azok a „vitatott területeken” élő palesztin lakosság katonai kormányzása ellen érveltek. A CNN tudósítója az árnyaltabb értelmezés ellenére úgy vélte, hogy a volt tábornok, amikor az eddig tabunak számító megszállás szót használta, „megdöbbentette az izraeli politikai spektrum különböző pontjain állókat egyaránt”.