Földvári Katalin, Hazafi Zsolt
Működni fog, mert működnie kell
Kevesen értik Magyarországon, hogy mennyire kardinális kérdés az, hogy sikerül-e uniós színvonalon létrehozni azt az intézményt, amely lehetővé teszi az EU-s mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások fogadását. A legutóbbi kormányszóvivői tájékoztató jól szemlélteteti az aránytévesztést. Míg a hazánk uniós csatlakozásának sikeréhez egyik legfontosabb intézmény létrehozását szokásos, szürke módon jelentették be, addig egy ehhez képest jelentéktelenebb ügyben, hogy hol lesz az úszó-Eb helyszíne, ábrákkal, pontos határidők feltüntetésével, légifelvételekkel tarkított, látványos és kreatív bemutatót tartottak. Pedig az úszó-Eb helyszínén felépetendő uszodakomplexum csupán 7 milliárd forintba kerül az államnak, viszont a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jó működése évi 200 milliárd forint bevételt jelenthet a magyar agráriumnak.
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal létrehozásáról döntött a kormány. A hivatal az uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatások adminisztrációján kívül a tényleges kifizetéseket is intézi majd. A hivatal létrehozásáról intézkedő kormányrendelet július 1-jével lép hatályba, és ugyanezen a napon adja ki a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az intézmény alapító okiratát. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal az agrártárcán kívüli önálló szervezetként jön létre, s országos hatáskörű központi hivatalként működik majd. Irányítását az agrárminiszter látja el, és a kormány felügyeli.
Az EU-költségvetés több mint felét kitevő agrár- és vidékfejlesztési támogatások lehívásához az unió előírja egy nemzeti kifizető intézmény létrehozását, amely kapcsán többszörös biztonsági garanciákat követel. (. Hetek, 2003. május 23.) A héten hozták nyilvánosságra azt az Európai Bizottság által készített monitoring jelentést, amely mezőgazdaságot és a pénzügyi ellenőrzést tartja az EU-tagságra való felkészülés legneuralgikusabb pontjának. A jelentés kiemeli a közösségi agrártámogatásokat intéző kifizető ügynökség és a közvetlen kifizetések intézményi keretének számító Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) felállítását. A rendszer feladata, hogy a termelők közvetlen támogatásra szóló igényléseinek adatait sorról sorra összevesse az állatnyilvántartás, a földkataszter és a gazdaregisztrációs adatbázisban szereplő információkkal. Ha ez a rendszer nem működik, illetve az unió nem hitelesíti, akkor az ország nem tud részesülni a támogatásokból. A rendszer működéséhez komoly informatikai bázisra és saját fejlesztésű szoftverre van szükség, emellett pontosan működnie kell a különféle alapadatbázisoknak - például a földnyilvántartásnak -, amelyek szakértők szerint jelenleg „nem működnek tökéletesen”. A Financial Times gazdasági napilap Magyarországról szóló melléklete kritikusan szól a „magyar puszta” esélyeiről. A Gazdák drámai következményekkel néznek szembe címet viselő írásukban ironikusan jegyzik meg, hogy a kifizető intézménnyel kapcsolatban a magyar tervek „nagyon ambiciózusak”. Egy EU-tisztviselőre való hivatkozással egyenesen problémásnak nevezik a támogatások lehívásának a lehetőségét, ami miatt késedelmet szenvedhetnek a gazdák.
Gregor Kreuzhuber, Franz Fischlernek, az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosának - „miniszterének” - szóvivője a Heteknek elmondta, hogy a csatlakozásig fennmaradó hónapok alatt még bőven lesz tennivalója a magyaroknak az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer létrehozásában. „Ez elengedhetetlenül szükséges az uniós mezőgazdasági támogatások folyósításához” - szögezte le a szóvivő, hozzátéve, hogy az uniós pénzek folyósítása mind a magyar fél, mind az Európai Unió érdeke. „Az Uniónak is érdeke, hogy elköltse ezt a pénzt, az ehhez szükséges intézmények kialakítása azonban már belső feladat. Minden technikai segítséget megadtunk hozzá, elvégezni azonban nem tudjuk Magyarország helyett” - fejtette ki Kreuzhuber. Elmaradása egyébként a többi tagjelölt országnak is van, legelőrébb Szlovénia tart, de tennivalója még mindenkinek akad. „A feltételek teljesíthetőek, nem látszik pontosan, mi az oka a lemaradásnak, nyilván Brüsszelből ezt nehéz is megmondani. Mindenesetre 2004-ig teljesíteni kell a feltételeket, máskülönben nem tudjuk folyósítani a pénzeket Magyarországnak.”
A témával Magyarországon, úgy látszik, hogy kevés helyen kívánnak mélységében foglalkozni. A Pénzügyminisztériumban arra a kérdésünkre, hogy milyen koncepcióval rendelkeznek arra az esetre, ha az úgynevezett kifizető ügynökség felállításával kapcsolatos aggodalmak megvalósulnak, s nem sikerül - részben vagy egészben - akkreditáltatni az új intézményrendszert, azt a választ kaptunk, hogy a „PM nem tart a folyamat elhúzódásától vagy esetleges eredménytelenségétől”.
Medgyasszay László MDF-es honatya, az Antall-kormány egykori mezőgazdasági államtitkára arra a felvetésünkre, hogy mi történik akkor, hogy ha nem sikerül az intézményrendszert az EU számára elfogadható színvonalúra fejleszteni, azt a választ adta: „a kérdés jogos, de ez a rémkép semmiféleképpen nem történhet meg, ne is fessük a falra”. Az MDF-es képviselő arra azonban nem válaszolt, hogy miért nem történhet meg a borúlátó szcenárió, pedig azt elismerte, hogy „késve, a 25. órában vagyunk”.
Az egykori államtitkár inkább attól tart, hogy az úgynevezett kifizető ügynökség - a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal - „túlnövi” magát, és a mezőgazdasági minisztérium elveszti a jelentőségét, a magyar agrárpolitika a függetlenségét. Magyarán Brüsszelből irányítják a hazai mezőgazdaságot. Egy, a Heteknek nyilatkozó, neve elhallgatását kérő agrárszakember szerint ez már az unió jellegéből adódóan is nagyobbrészt így fog történni.
Pásztohy András országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság szocialista alelnöke szintúgy tisztában van azzal, hogy rohammunkában kell létrehozni az uniós támogatások átvételéhez szükséges intézményrendszert. Mint mondta: négy év elvégzetlen munkáját egy év alatt kell bepótolni. Ennek sürgetésére egy munkacsoportot is létrehoztak, amelynek elnökhelyettese volt, s amely ugyancsak megállapította: óriási az előkészületek lemaradása.
Medgyasszay szerint egyszerű dolog visszafelé mutogatni, de nem korrekt. Az agrárpolitikus azt elismerte, hogy az előző ciklusban a Sapard Iroda (A Sapard egy olyan előtámogatási alap, amelyet azért hoztak létre, hogy a leendő tagállamok ezen tanulják meg az uniós metódusokat. - szerk.) tevékenysége kapcsán lehet kritikákat megfogalmazni, de szerinte az érdemi munkát akkor lehetett elkezdeni, amikor már véglegessé vált a csatlakozás. És ez a jelenlegi kormány ideje alatt történt, így a felelősség elsősorban a jelenlegi kormányé. Pásztohy András rezignáltan optimistán nyilatkozott arról, hogy időre elkészül-e a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium. „El kell készülnie, mert különben fejek fognak hullani” - tette hozzá.
A középmezőny alja
Interjú Szanyi Tiborral, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárával
- A múlt heti lapszámunkban írtunk arról, hogy rendkívül elmaradt Magyarország annak az intézménynek a létrehozásában, amely az Európai Unió legnagyobb - mezőgazdasági és vidékfejlesztési - jellegű támogatási alapjainak „lehívását” tenné lehetővé. Ön szerint van-e esély a lemaradás behozására?
- Sajnos valóban tetemes menynyiségű elmaradás van ezen a területen. Másfél év alatt kell behoznunk öt év elmaradt munkáját. Miközben egyes tagjelölt országoknál már az említett ügynökségek készen állnak. A munkahipotézisünk időterve szerint nagyon feszített ütemet tartva működőképes lesz az év végére a hivatal. Sajnos már ehhez a tervhez képest is csúszásban vagyunk, mintegy két-három héttel, de azt reméljük, hogy technikai lépésekkel sikerül „visszafaragni” a csúszásból. Jó jelnek tartom, hogy míg tavaly ilyenkor e területen az utolsók voltunk a tagországok sorrendjében, mára visszaverekedtük magunkat a középmezőnybe. Igaz, annak az aljára.
- Az intézmény létrehozásában mi jelenti a szűk keresztmetszetet? A földkataszter, a gazdanyilvántartás vagy éppen az informatika, illetve a feladathoz szükséges szoftver megírása?
- Szinte mindegyik elem, amelyet említett, szűk keresztmetszetnek számít. Egy dolog van, ami miatt nem fáj a fejem, az a szakembergárda „összeszedése”, mivel sok kíváló agrárszakember található az országban. Nagy munkát fog jelenteni viszont az úgynevezett fizikai logisztika (például az irodák működő számítógépekkel, speciális szoftverekkel „feltöltve”) létrehozása, a rendkívül részletes jogszabályok (például belső szabályzatok, kézikönyvek) megalkotása. A legszűkebb keresztmetszetnek a közigazgatási szabotázst tartom. Tapasztalatom szerint közigazgatási területeken nagyon lassan haladnak a dolgok, lehet, hogy egyesek úgy gondolják: így lehet betenni az MSZP-kormánynak. Emlékeztetnék arra, hogy nagyon feszített határidőkkel dolgozunk, így egy akta egy-két hétre való „jegelése” vagy egy rosszul megírt, ezért „visszadobott” jelentés jelentős károkat okozhat.
- Az elmúlt napok interjúinak tapasztalataiből azt a következtés tudtam levonni, hogy a magyar agrárelit - közüttük az agrárpolitikusok - ismerete e kérdésben igen felületes. Miért?
- Részben igaz az, hogy a magyar politikusok egy része maga felületes, s nem foglalkozik az általunk számukra eljuttatott anyagokkal. Másrészt az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak kérdések, amelyekről azért nem tudhatnak, mert a minisztérium még nem adott róla tájékoztatást, mivel a rohammunka során most alakulnak ki az álláspontjaink.
- A minisztérium készített-e vészforgatókönyvet arra, ha nem sikerül az intézményrendszert - részben vagy egészben - az unió igényei szerint létrehozni, s igy támogatásoktól esünk el?
- Erős kifejezés a vészforgatókönyv kifejezés. A héten nyilvánosságra hozott uniós monitoring jelentés huszonnyolc kérdésben marasztalta el a tagjelölteket, melyből csak egy érint bennünket.
- Igaz, de az úgynevezett EMOGA támogatások - amelyek veszélyben vannak - a legnagyobb tételt jelentik az unió költségvetésében. Nem jelentene akkora gondot, ha az uniós támogatások mintegy két százalékát kitevő oktatási támogatások átvételénél lennénk ilyen bajban.
- Valóban, de nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt az uniós támogatási rendszer olyan, hogy a jelenlegi tagállamok is mintegy 80 százalékát tudják „lehívni” a támogatásoknak. Mi ugyan a tökéletesből, a 100 százalékból indulunk ki, de érdemes azért ezt is figyelembe venni. Másrészt nem 2004. május elsején fizeti a támogatásokat az EU, hanem leghamarabb 2005 őszén. Az igazság órája mindannyiunk számára akkor jön el. Tehát, ha nem sikerül év végére mindent létrehozni, akkor még marad időnk. Hangsúlyozom: mi nem erre játszunk. Keményen dolgozunk, hogy elkészüljünk időre. (Hazafi Zsolt)
Vidékfejletlenség
Vidéken a legtöbben nem tudják, hogy miként fog működni a magyar agrártámogatási rendszer az uniós csatlakozást követően. Interjúalanyaink pár mondat után csak a jelenlegi és a várható negatívumokat sorolták.
B.-né egy tízezer férőhelyes sertéshizlaldát üzemeltet Békéscsaba mellett. Évente körülbelül 10 ezer vágósertést állít elő. A jelenlegi felvásárlási árak és a piaci helyzet azonban olyan kihívások elé állították, amelyekből nem lát kiutat. „Talpon szeretnék maradni” - fogalmazza meg egyetlen célját. Jelenleg azonban minisztériumi ígéret ide vagy oda, szinte lehetetlen értékesíteni a sertéseket. Az uniós támogatások igénybevételére külön alkalmazottat foglalkoztat, sikert azonban még nem könyvelhet el magának. Véleménye szerint a Sapard-program előírásai olyan elemeket tartalmaznak, amelyeknek megfelelni nagyon kevés gazda, termelő tud. A sertéstenyésztés jelenleg az elmúlt tíz év legnagyobb válságát éli át. Az ebből kivezető utat véleménye szerint még az agrárszakemberek sem látják, vagy nem is létezik.
Tóth József gerendási családi gazdálkodó. Közel 70 hektáron termel búzát, kukoricát, illetve 2 hektáron kertészeti kultúrával is foglalkozik: sárgarépát termel. Mindezek mellett évente 150-200 sertést is meghizlalt, hiszen eddig az általa megtermelt takarmányt legkifizetődőbben így tudta hasznosítani. Elmondása szerint 1 hektár kukorica elvetéséhez, megtermeléséhez mintegy 110 ezer forintra van szükség. Ez magában foglalja a vetőmag árát, a talajművelés, a növényvédelem, a betakarítás és szárítás költségeit. Ehhez föld alapú támogatást hektáronként 9 ezer forintot, üzemanyag-támogatást pedig hektáronként 5 ezer forintot vehet igénybe. Ha optimális az időjárás, hektáronként 40 mázsa kukorica terem, mellyel 2300 forint mázsánkénti áron értékesítve 86 ezer forint bevételre tesz szert. Innentől kezdve mindenki kiszámolhatja, mennyire éri meg gazdálkodni jelenleg Magyarországon. Az uniós támogatások igénybevételéről neki is hasonló véleménye van, mint az előbb idézet sertéstenyésztőnek. Három-négyszázezer forint kell ahhoz, hogy egy ilyen pályázatot mindenestül, szakvéleményekkel támogatva beadjanak. Az esély szinte egyenlő a nullával, hogy kapjon is valamit az ember - teszi hozzá keserűen. A gyanúja szerint tudatos vidéksorvasztás folyik vidékfejlesztés címszó alatt, hogy minél értéktelenebb, lepusztultabb, értelemszerűen olcsóbb áron vehesse meg majd az a külföldi, aki ismeri az Európai Unió agrárműködését. Ennek ékes példája - véleménye szerint - az, hogy a magyar sertéstenyésztők szinte kivétel nélkül csőd közeli állapotban vannak, mindenki a leépítések, a tenyésztés befejezésén gondolkodik, addig az ő falujuk (Gerendás) közelében egy belga befektető 44 ezer sertés tartására alkalmas telepet kezdett el építeni. Történt mindez azok után, hogy a szegedi Pick Rt. belga tulajdonba került.
A családi gazdákat pedig példátlan szigorúsággal vizsgálják az elmúlt időszakban. Náluk a faluban történt, hogy munkaügyi ellenőrzést tartva jelentős bírságot szabtak ki, mondván: nem igaz, hogy az akkor éppen ott dolgozó 18 személy mind egy családot alkot, pedig ez volt az igazság. Arról nem is tud - véleménye szerint - senki, hogy az agrártámogatások igénybevételéhez az Európai Unió külön kifizetőhelyet kíván létrehozatni a magyar állammal. Ez aztán végképp be fogja csukni a kaput mindnyájunkra. (Hajdú Sándor)
