Hetek - VII. évfolyam, 6. szám, 2003. február 07

Világtörténeti helyzetnek nevezte napjaink eseményeit február elején megjelent tanulmányában Noam Chomsky neves amerikai „másként gondolkodó”. Ez az állapot egyszerre baljóslatú és reményteli, miközben a civil szervezetek minden eddiginél erősebben hallatják hangjukat.

„A történelem legerősebb állama hangosan és egyértelműen kinyilvánította, hogy a világot erőszakkal kívánja irányítani” - értékelte az amerikai kormányzat jelenlegi lépéseit a szerző. „Washington azt is egyértelművé tette, hogy nem tűri a vetélytársakat, sem most, sem a jövőben. Nyilvánvalóan bízik abban, hogy képes olyan mértékű erőszakra, amellyel megvethet és semmibe vehet bárkit, aki az útjában áll. Jó okunk van azt hinni, hogy az Irak elleni háború célja megmutatni a világnak, milyen az, ha egy birodalom lesújt - bár a háború szó itt nem a leghelyesebb kifejezés az erők nagyságát tekintve. A fenyegetés nem új, nem is szokatlan az Egyesült Államoktól, de még soha nem hangzott el ilyen arroganciával - legalábbis nem olyantól, akire érdemes lenne emlékezni.”
Egy közelmúltbeli felmérésre hivatkozva Chomsky elmondja: Kanadában a lakosság egyharmada Amerikát tartja a világbékét fenyegető legnagyobb veszélynek. Az Egyesült Államokat tehát több mint kétszer annyian tekintik veszélyesnek, mint Irakot vagy Észak-Koreát, és még sokkal többen, mint az al-Kaidát. Szintén hivatkozik a Time magazin nem hitelesített közvélemény-kutatására, melynek eredménye szerint az európaiak nyolcvan százaléka ugyancsak Amerikát tartja a világbéke legnagyobb ellenségének, szemben azzal a tíz százalékkal, amely Irakot és Észak-Koreát nevezte meg. Chomsky szerint ez az arány még a felmérés valószínű hibaszázalékát figyelembe véve is drámainak tekinthető.
A közelgő háború nyilvánvalóan szerepet játszik e vélemény kialakulásában - magyarázza a szerző, kifejtve, hogy történelmileg is példa nélküli a háborúval szembeni jelenlegi ellenállás mértéke. Európában olyan nagy az ellenállás, hogy Donald Rumsfeld „védelmi” (kiemelés a szerzőtől) miniszter Franciaországot és Németországot egyszerűen csak „régi Európának” minősítette engedetlenségük miatt, külföldi újságírók előtt kijelentve, hogy Európa országai nagy számban támogatják az Egyesült Államokat. Ezt a nagy számot nevezheti Rumsfeld „új Európának” - fejtegeti Chomsky -, amelyet Berlusconi neve fémjelez. Azé a Berlusconié, aki nemsokára a Fehér Házba látogat, és azért imádkozik, hogy ő lehessen a harmadik a három „B” között: Bush- Blair-Berlusconi - feltéve, ha nem kerül addigra börtönbe. Olaszország a fedélzeten van - állítja a Fehér Ház, nyilvánvalóan nem sokat problémázva azon, hogy az olasz lakosság nyolcvan százaléka ellenzi a háborút. Mindez csak azt mutatja, hogy Olaszország lakói szintén a „régi Európához” tartoznak, és a történelem szemétdombjára dobhatóak Franciaországgal és Németországgal egyetemben, és mindazokkal, akik nem tudják, hol a helyük.
Spanyolországot szintén az új Európa prominens államai közé sorolják, miközben lakossága 75 százaléka élesen ellenzi az Irak elleni háborút - egy Gallup-felmérés szerint. A Newsweek vezető külpolitikai szakértőjére hivatkozva jelenti ki Chomsky, hogy ugyanez mondható el Európa legreménytelibb részéről, a volt kommunista országokról, amelyekre Amerika (meglehetősen nyíltan) számít érdekeinek kiszolgálóiként. A szakértő jelentése szerint Lengyelországban a lakosságnak csak negyede támogatná a háborút abban az esetben is, ha az ENSZ-ellenőrök egyértelműen bizonyítanák, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel bír. Ekkora a támogatás az „új Európa” szívében - mutat rá Chomsky, megemlítve, hogy ez az új Európa a Wall Street Journalban megjelent nyílt levélben azonosította magát legutóbb: tizenegy ország vezetői (és nem a lakossága) írták alá a levelet, olyan országok vezetői, amelyekben jelentős a háború ellenzőinek száma. Röviden tehát - öszszegzi Chomsky - az izgalmas „új Európa” néhány vezetőt jelent, akik szembe akarnak szállni saját népükkel.
Megkérdezték tőlem, miért van olyan kevés háborúellenes tiltakozás Amerikában.
A háború elleni tiltakozás Amerikában és más országokban valójában példa nélküli a történelemben. Nemcsak tüntetések formájában, hanem más nyilvános eseményeken is aktív tiltakozás folyik a háború ellen. A Chicagói Városi Tanács például háborúellenes határozatot hozott, amelyhez ötven más város csatlakozott. Hasonló határozatok születtek Amerika más részein is, civil és vallási szervezetek részvételével. Néhány hónappal ezelőtt az ország legnagyobb egyeteme, a texasi hozott hasonló határozatot - éppen
George W. Bush birtokának tőszomszédságában - jegyzi meg nem kevés malíciával a szerző.
A közvélemény-kutatások szerint Amerikában minden más országnál nagyobb a háború támogatottsága. A számok azonban félrevezetőek, és jelentős mértékű propaganda áll mögöttük - magyarázza Chomsky. Fontos szem előtt tartani, hogy Irakon kívül az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, ahol Szaddám Huszeint nemcsak szidják, de félnek is tőle. A propaganda részeként Condolezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó szeptemberben azzal fenyegetett, hogy hamarosan egy atomfelhő bizonyíthatja New York fölött, hogy Szaddámnak vannak tömegpusztító fegyverei. Irak szomszédságában azonban senki nem tart különösebben Szaddámtól - figyelmeztet Chomsky -, mivel tisztában vannak vele, hogy Irak a térség egyik legszegényebb országa, és lakossága fele évek óta gyakorlatilag éhezik. Az Egyesült Államok Kongresszusa azonban októberben felhatalmazta az elnököt, hogy „megvédelmezze az országot az Iraktól származó folyamatos fenyegetéstől”. „Ilyen fenyegetések hallatán remegnünk kellene a félelemtől - jelenti ki a szerző -, miközben Irak szomszédai azon igyekeznek, hogy az országot újra integrálják a térségbe, annak ellenére, hogy valaha őket támadta meg - akkor, amikor még szövetségben állt azokkal, akik most a háborús show-t vezetik Amerikában.”
Egy Irak elleni támadás nem csak több terrorhoz vezethet, de a tömegpusztító fegyverek használatának terjedéséhez is - figyelmeztet az írás -, mivel a potenciális célpontok rájöhetnek, hogy a birodalmi ambícióit kielégítő Amerikát másképp nem lehet megállítani. Chomsky prominens szakértőkre utalva int, hogy a háború soha nem látott nukleáris katasztrófához vezethet.

Noam Avram Chomsky amerikai nyelvész, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) profeszora. Nyelvészeti munkái között a leghíresebbek a generatív grammatika terén végzett kutatásai. 1965 óta az amerikai külpolitika egyik legkíméletlenebb kritikusa, politikai nézeteire erősen hatottak a szocializmus és az anarchizmus eszméi.